Panyit (Horvátország)

község Horvátországban

Panyit (horvátul: Punitovci) falu és község Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. A községhez Josipovac Punitovački, Jurjevac Punitovački és Krndija települések tartoznak.

Panyit (Punitovci)
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeEszék-Baranya
KözségPanyit
Jogállásközség
PolgármesterJasna Matković (HDSSB-HSS)
Irányítószám31424
Körzethívószám(+385) 31
Népesség
Teljes népesség1562 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság90 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 25′ 59″, k. h. 18° 24′ 59″Koordináták: é. sz. 45° 25′ 59″, k. h. 18° 24′ 59″
Panyit weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Panyit témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Fekvése szerkesztés

Eszéktől légvonalban 25, közúton 30 km-re délnyugatra, Diakovártól 14 km-re északra, Szlavónia középső részén, a Szlavóniai-síkságon, a Vuka völgyében fekszik.

Története szerkesztés

Területe már az ókorban lakott volt. A rómaiak itteni jelenlétére utalnak a temető területén talált római leletek és a falutól északra 2,5 km-re, a Vuka folyó mentén talált leletek és római pénzérmék.

A település első írásos említése 1263-ban történt „Panith” alakban az újlaki vár uradalmának szomszédos birtokaként. A későbbi középkori oklevelek is „Panith”, vagy „Panyth” formában említik. [2] 1536-ban elfoglalta a török, 1579-ben 10 házzal említi a török defter is. Lakói a Vuka hídjának őrzőiként mentesültek a vám és az adók alól. Lakossága gabonatermesztéssel és méhészettel foglalkozott és háborítatlanul élt egészen 1683-ig, amikor feldúlta a Bécs ellen vonuló török sereg. A lakosság a környező erdőkbe menekült. Ezután a 18. század közepéig puszta volt. 1758-ban Ćolnić püspök 16, Boszniából menekült horvát családot telepített le ide. Plébániáját 1767-ben alapították. A 19. század elején 37 ház állt a településen 360 lakossal.

Az első katonai felmérés térképén „Punitovcze” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Punitovcze” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Punitovcze” néven 96 házzal, 596 katolikus vallású lakossal találjuk.[4] A század második felében szlovák, német és magyar családok települtek be.

A településnek 1857-ben 122, 1910-ben 269 lakosa volt. Verőce vármegye Diakovári járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 89%-a horvát, 4%-a szlovák, 3-3%-a német és magyar anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 97%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a falunak 635, a községnek összesen 1803 lakosa volt.

Lakossága szerkesztés

Lakosság változása[5][6]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
659 832 789 869 878 943 882 926 955 1.018 943 829 809 741 641 635

Gazdaság szerkesztés

A helyi gazdaság alapja a mezőgazdaság és az állattartás.

Nevezetességei szerkesztés

Szent László király tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemplomát 1795-ben építették. 1855-ben harangtoronnyal és sekrestyével bővítették. A templom szentélyében a négy evangélistát ábrázoló fából faragott domborművek láthatók. A plébániát 1767-ben alapították.

Kultúra szerkesztés

A település kulturális és művészeti egyesülete az 1998-ban alapított KUD "Veseli šokci" Punitovci.

Oktatás szerkesztés

Panyiton a Josipovaci „Josip Kozarac” elemi iskola alsó tagozatos területi iskolája működik.

Sport szerkesztés

Az NK „Slavonija” Punitovci labdarúgóklubot 1962-ben alapították. A csapat a megyei 2. ligában szerepel.

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

  • A község hivatalos honlapja (horvátul)
  • Az első katonai felmérés térképe
  • Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Valkó vármegye; Bp., 1894
  • Ivana Čatić: Topominija Đakovštine Osijek, 2017 – doktori disszertáció (horvátul)
  • Ivan Knezović: Prilog antičkoj arheološkoj topografiji Đakovštine – Zbornik Muzeja Đakovštine, 2005. 61-90. old. (horvátul)

További információk szerkesztés

A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)