Wikipédia

Paolo di Canio

olasz labdarúgó, edző
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. február 28.

Paolo Di Canio (Róma, 1968. július 9. –) olasz labdarúgó, edző.

Paolo Di Canio
Paolo Di Canio
Paolo Di Canio
Személyes adatok
Születési dátum1968. július 9. (56 éves)
Születési helyRóma, Olaszország
Állampolgárságolasz
Magasság178 cm
Testtömeg72 kg
Posztcsatár
Felnőtt klubok1
IdőszakKlubMérk.(Gól)
1985–1990Olaszország Lazio54(4)
1986–1987Olaszország Ternana (kölcsönben a Laziotól)27(2)
1990–1993Olaszország Juventus78(6)
1993–1994Olaszország Napoli26(5)
1994–1996Olaszország AC Milan37(6)
1996–1997Skócia Celtic24(12)
1997–1999Anglia Sheffield Wednesday41(15)
1999–2003Anglia West Ham United118(48)
2003–2004Anglia Charlton Athletic31(4)
2004–2006Olaszország Lazio50(11)
2006–2008Olaszország Cisco Roma46(14)
Válogatottság
1988–1990Olaszország Olaszország U219(2)
Edzőség
IdőszakKlub
2011–2013angol Swindon Town
2013angol Sunderland
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
A Wikimédia Commons tartalmaz Paolo Di Canio témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Fiatalkora

szerkesztés

Paolo Di Canio Róma Quarticciolo kerületében született 1968-ban. Ez a kerület jellemzően az AS Rómáért lelkesedő munkásosztály lakta terület volt, di Canio azonban már ekkor kijelentette, hogy ő csakis a SS Lazio csapatában akar játszani."[1]

Pályafutása

szerkesztés

Olaszországi évek

szerkesztés

1985-ben igazolt az SS Lazio futballcsapatához, hogy a szülővárosában játszhasson. A felnőtt együttesben 1988 októberében mutatkozott be, az 1988-1989-es idényben 30 bajnokin lépett pályára.[2] Első római derbién győztes gólt szerzett, így a szurkolók hamar megkedvelték. 1990-ben átigazolt Olaszország egyik legnagyobb klubjához, a Juventushoz. 1993-ig maradt a Juventusnál, és bár a torinóiakkal UEFA-kupát nyert, olyan vetélytársai voltak a csapatba kerülésért, mint Roberto Baggio, Salvatore Schillaci, vagy Andreas Möller.[3] Két egymást követő szezonban az SSC Napoliban és az AC Milannál futballozott, utóbbi csapattal bajnoki címet nyert.

Celtic

szerkesztés

1996-ban igazolt a Celtichez, ahol jó szezonja volt (37 meccsen 15 gólt szerzett),[4] és megválasztották az év játékosának is.[5] 1997 márciusában a Rangers FC elleni rangadón csúnyán összeveszett az ellenfél játékosával, Ian Fergusonnal, amiért kiállították, és utólag el is tiltották. A szezon végeztével fizetésemelést követelt a Celtic FC vezetőségétől, amit a klub elutasított, minek után di Canio júliusban nem volt hajlandó csatlakozni az új idényre készülő csapathoz.

Sheffield Wednesday

szerkesztés

Ezt követően az angol Premiershipbe, a Sheffield Wednesday FC-hez szerződött 4.2 millió fontért. Az 1997-98-as szezonban 14 góljával a csapat házi gólkirálya lett.

Angliában, Di Canio híres volt egy incidense miatt, amit karrierje csúcsán 1998-ban követett el Paul Alcock ellen, akit lelökött a földre, miután kiállították. Tettéért 12 mérkőzésre szóló eltiltást és 10 ezer fontos büntetést kapott.[6][7]

West Ham United

szerkesztés

1999 januárjában Di Canio átigazolt a West Ham Unitedhez és segített a csapatnak elérni az 5. helyet Premier League-ben. A szezon elejének nagy részét az eltiltása miatt ki kellett hagynia, de Harry Redknapp, a klub edzője adott még egy esélyt neki, mert ahogy ő fogalmazott, olyan dolgokra képes a labdával amire csak nagyon kevesen, és di Canio is megbánta tettét egy interjúban.[8] 2000-ben a Wimbledon elleni találata a BBC Match of the Day című sportműsora szerint a „szezon gólja” volt.[9] Ebben a szezonban ő volt a klub szurkolóinak szavazása alapján "az Év Kalapácsa".[10]


2001-ben megnyerte a FIFA Fair play díját, miután 2000 decemberében az Everton kapusa, Paul Gerrard megsérült és ahelyett, hogy gólt szerzett volna, az olasz a tizenhatoson belül kézbe kapta a labdát, és megvárta, míg a sérült labdarúgóhoz bejön az orvos és a gyúró. A Goodison Park közönsége megtapsolta Di Caniot a sportszerű megmozdulásért.[11]

 
Di Canio az Upton Parkban a West Ham játékosaként.

Charlton Athletic

szerkesztés

2003-ban átigazolt a Charlton Athletic-hez és segített a londoni csapatnak elérni legjobb Premier League eredményét, egy 7. helyet. Az Arsenal ellen sokáig emlékezetes "panenkás" mozdulattal értékesítette a csapatának megítélt büntetőt.[12] 2003 októberében a Portsmouth ellen csereként beállva fontos egyenlíző gólt szerzett a mérkőzés hajrájában.[13][14]

Visszatérés a Lazióhoz

szerkesztés

2004 augusztusában átigazolt első csapatához a Laziohoz.[15] Tizenöt év után egy „római derbin” gólt szerzett di Canio, a szurkolók kedvence, aki két szezont végigjátszott a csapatnál, mielőtt 2006 júliusában végleg visszavonult a profi futballtól, és levezetésképpen a Serie C2-ben szereplő Cisco Romához igazolt.

Edzőként

szerkesztés

Swindon Town

szerkesztés
 
Di Canio az Boleyn Groundon, 2010. szeptember 11.

Edzői pályafutása 2011-ben kezdődött az angol negyedosztályban szereplő (League Two) Swindon Town csapatánál.[16]

Irányítása alatt első 13 meccséből hetet elveszített a csapat a 2011/12-es évadban, ezután viszont egy tizenöt meccses veretlenségi sorozat következett, amivel visszakerült a feljutóesélyesek közé a csapat. 2011 karácsonya után tíz meccset megnyert sorozatban, amivel klubcsúcsot döntött és előnyt szerzett üldözőivel szemben a tabella élén. A feljutás 2012. április 21-én vált biztossá, amikor bár a Swindon 3-1-re kikapott a Gillinghamtől, a szintén a feljutásért harcoló Torquay United sem tudott győzni az AFC Wimbledon otthonában.[17] Egy héttel később, a Port Vale 5-0-s kiütésével az is eldőlt, hogy a Swindon bajnokként jut vissza a League One-ba.[18] A klub a kupában is jól szerepelt. Az FA Kupában a harmadik fordulóban kiejtette a Premier League-ben szereplő Wigan Athleticet, mielőtt a negyedik körben kiesett volna a másodosztályú Leicester City ellen. A Football League Trophyban a döntőig jutott, de a Wembleyben végül kikapott a Chesterfieldtől.

A csapat remekül kezdte a 2012/13-as szezont és úgy tűnt, jó esélye van rá, hogy sorozatban másodszor is kiharcolja a feljutást. 2013. február 18-án azonban beadta a felmondását, a vezetőség etikátlan viselkedésére hivatkozva. Leginkább azt sérelmezte, hogy a tudta nélkül adták el Matt Ritchie-t.[19]

Sunderland

szerkesztés

2013 márciusában a Sunderland csapatához szerződött és ekkor az volt a feladata, hogy mentse meg a csapatot az élvonalból való kieséstől,[20] ezt Di Canio teljesítette, miután a hátralevő 7 meccsből 2 győzelmet és 2 döntetlent értek el 3 vereség mellett, az utolsó fordulóban kikaptak a Tottenham csapatától 1-0-ra, de miután a Wigan Athletic is vereséget szenvedett, bennmaradtak az élvonalban a "fekete macskák".

A 2013-14-es szezonban összesen 14 játékost szerződtetett a csapathoz Di Canio, többek között Simon Mignolet és Stéphane Sessègnon lett a csapat tagja, azonban a bajnokság nem indult jól a Sunderland számára, hiszen az első öt mérkőzés után 1 pontot szereztek és emiatt a vezetőség meneszette az olasz szakembert.[21]

Politikai nézetei

szerkesztés

2005-ben saját politikai nézeteit így jellemezte "a fasiszta vagyok, nem rasszista."[22] A Lazio játékosaként gyakran köszöntötte a hazai szurkolókat fasiszta karlendítéssel, főleg vállaltam baloldali csapatok, így például az ősi rivális AS Roma és a Livorno elleni mérkőzéseken.[23] Egy esetben a sokadik ilyen incidens után 7000 eurós büntetést kapott.[24] Önéletrajzi könyvében nyíltan éltette Benito Mussolini egykori fasiszta diktátort. 2010-ben részt vett Paolo Signorelli temetésén, aki arról vált nevezetessé, hogy újfasiszta terrortámadást szervezett, amiben 85 ember vesztette életét.[25] A temetésen újságírók lefényképezték di Caniót ahogy karlendítéssel tisztelgett az elhunyt koporsójánál. Nézetei edzői pályafutására is kihatással voltak, mikor kinevezték a Swindon Town FC vezetőedzőjének, a klub addigi főszponzora felbontotta szerződését a csapattal.[26] 2013 márciusában, már a Sunderland edzője volt, amikor a klub alelnöke lemondott, mondván nem akar vele együtt dolgozni. Egy nyilatkozatában Mussolinit elveihez hű, erkölcsös személynek jellemezte, akit az emberek alaposan félreismertek.[27]

Statisztika

szerkesztés

Klub

szerkesztés
Klub adatok Bajnokság Kupa Ligakupa Nemzetközi kupa Összesen
Szezon Klub Bajnokság Pályára lépés Gólok Pályára lépés Gólok Pályára lépsé Gólok Pályára lépés Gólok Pályára lépés Gólok
Olaszország Bajnokság Olasz Kupa Nemzetközi kupa Összesen
1985–86 Lazio Serie B 0 0
1987–88 0 0
1988–89 Serie A 30 1
1989–90 24 3
1986–87 Ternana (kölcsönben) Serie C2 27 2
Lazio 54 4 54 4
1990–91 Juventus Serie A 23 3
1991–92 24 0
1992–93 31 3
78 6 78 6
1993-94 Napoli Serie A 26 5
1994–95 Milan Serie A 15 1
1995–96 22 5
Milan 37 6 37 6
Skócia Bajnokság Skót Kupa Ligakupa Nemzetközi kupa Összesen
1996–97 Celtic[28] SPL 26 12 6 3 2 0 3 0 37 15
Anglia Bajnokság FA-kupa Ligakupa Nemzetközi kupa Összesen
1997–98 Sheffield Wednesday Premier League 35 12 3 0 2 2 – 40 14
1998–99 6 3 0 0 2 0 – 8 3
Sheffield Wednesday 41 15 3 0 4 2 0 0 48 17
1998-99 West Ham United Premier League 13 4 0 0 0 0 – 13 4
1999-2000 30 16 1 0 4 1 10 1 45 18
2000-01 31 9 3 1 3 1 – 37 11
2001–02 26 9 1 0 0 0 – 27 9
2002–03 18 9 0 0 1 0 – 19 9
West Ham United 118 48 5 1 8 2 10 1 141 51
2003-04 Charlton Athletic Premier League 31 4 1 0 1 1 – 33 5
Olaszország Bajnokság Olasz Kupa Nemzetközi kupa Összesen
2004–05 Lazio Serie A 23 6
2005–06 27 5
Lazio 50 11 50 11
Lazio 104 15 104 15
2006–07 Cisco Roma Serie C2 28 7
2007–08 18 7
Cisco Roma 46 14 46 14
Összesen Olaszország 318 48
Skócia 26 12 6 3 2 0 3 0 37 15
Anglia 190 67 9 1 13 5 10 1 222 74
Karrier összes 534 127

Sikerei,díjai

szerkesztés
  • Edzőként
  • Negyedosztályú bajnok a Swindon Town edzőjeként

Magánélete

szerkesztés

Di Canio testét több tetoválás borítja, ezek közül nem egy fasiszta jelképeket ábrázol. Jobb bicepszén egy "DUX" feliratot visel, ami az olasz újfasiszták Benito Mussolini éltetésére használt jelképe.[29](Mussolini Ducénak neveztette magát, erre utal a DUX.) Hátán a diktátor egész alakos portréja is megtalálható,[30] valamint bal felkarján a West Ham United címerét viseli,[31] mellkasán pedig édesapja arcképe látható.[32]


Egy interjúban beszélt arról, hogy életére egyre nagyobb hatással volt a japán szamuráj kultúra.

Filmje

szerkesztés

1999 szeptemberében Paolo Di Canio szerepelt egy rövidfilmben, amelynek címe "Strade Parallele", [1] producere és rendezője pedig Luca Borri.

Külső hivatkozások

szerkesztés

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ „Paolo Di Canio: 'My life speaks for me' – Profiles – People”, The Independent, 2011. december 11. (Hozzáférés: 2013. április 3.) 
  2. ↑ „Paolo Di Canio factfile”, Sky Sports, 2013. szeptember 23. (Hozzáférés: 2014. január 29.) 
  3. ↑ Fisher, Stewart: Is Di Canio a martyr or does he have a hidden agenda?. Herald Scotland, 2013. február 20. (Hozzáférés: 2014. január 29.)
  4. ↑ Haggerty, Anthony: Subbuteo team was reason I joined Celtic, admits Paolo Di Canio. Daily Record, 2008. december 24. (Hozzáférés: 2014. január 29.)
  5. ↑ Di Canio’s Celtic years: good, bad and ugly. The Scotsman, 2013. szeptember 23. (Hozzáférés: 2014. január 29.)
  6. ↑ „Di Canio gets 11-match ban for push on ref”, BBC Sport, 1998. október 23. 
  7. ↑ „Di Canio ban too short, say referees”, BBC Sport, 1998. október 24. 
  8. ↑ Brodkin, Jon. „West Ham sign £1.5m Di Canio”, The Guardian, 1999. január 28. (Hozzáférés: 2014. január 30.) 
  9. ↑ West Ham 2 Wimbledon 1. Sporting Life. (Hozzáférés: 2010. május 1.)[halott link]
  10. ↑ „Football Tonight”. Sky Sports News. BSkyB. 2009. december 31. 50 (approx).
  11. ↑ „Di Canio wins Fair Play award”, BBC News, 2001. december 17. (Hozzáférés: 2010. május 1.) 
  12. ↑ „Arsenal back on top”, BBC Sport, 2003. október 26. (Hozzáférés: 2014. január 30.) 
  13. ↑ „Charlton snatch late win”, BBC News, 2003. október 4. (Hozzáférés: 2014. január 30.) 
  14. ↑ Stone, Jimmy: CAFC Moments: Di Canio inspires comeback. cafc.co.uk, 2013. november 21. [2014. február 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 30.)
  15. ↑ „Di Canio apologises to Charlton”, Mail Online, 2004. augusztus 11. (Hozzáférés: 2014. január 30.) 
  16. ↑ „Swindon Town confirm Paolo Di Canio as new manager”, BBC News, 2011. május 20. (Hozzáférés: 2011. május 20.) 
  17. ↑ Crook, Alex. „Gillingham 3 Swindon Town 1: match report”, The Daily Telegraph , 2012. április 21. (Hozzáférés: 2012. április 22.) 
  18. ↑ Swindon 5–0 Port Vale. BBC, 2012. április 28. (Hozzáférés: 2013. április 3.)
  19. ↑ Paolo Di Canio quits as manager of Swindon Town. BBC Sport. (Hozzáférés: 2013. február 19.)
  20. ↑ Quinn, Ben. „David Miliband quits Sunderland FC in Di Canio protest”, The Guardian, 2013. április 1. (Hozzáférés: 2013. április 1.) 
  21. ↑ „Miners join opposition to Paolo Di Canio's appointment at Sunderland”, The Independent, 2013. április 2. 
  22. ↑ Fenton, Ben. „I'm a fascist, not a racist, says Paolo di Canio”, The Daily Telegraph, 2005. december 24. (Hozzáférés: 2010. május 1.) 
  23. ↑ Kassimeris, Christos. European football in black and white: tackling racism in football. Rowman & Littlefield, 70. o. (2008). ISBN 9780739119600 
  24. ↑ Bar-On, Tamir. Where have all the fascists gone?. Ashgate Publishing, Ltd.,, 1. o. (2007). ISBN 9780754671541 
  25. ↑ Di Canio is ugly side of beautiful game | The Sun |Scottish News
  26. ↑ Mokbel, Sami. „Sponsors cut ties with Swindon over Paolo di Canio's fascist views”, Daily Mail, 2011. május 21. (Hozzáférés: 2011. május 21.) 
  27. ↑ „Paolo Di Canio: 'My life speaks for me'”, The Independent, 2013. december 11. (Hozzáférés: 2013. április 1.) 
  28. ↑ Player Details - Di Canio, Paolo. FitbaStats - Celtic. (Hozzáférés: 2014. január 29.)
  29. ↑ „Political Football: Paolo Di Canio”, Channel 4, 2008. április 26. (Hozzáférés: 2011. május 19.) 
  30. ↑ „Paolo Di Canio Tattoo: Just days after renouncing fascisme, Mussolini Design Revealed”, Daily Mail, 2013. április 7. (Hozzáférés: 2013. június 11.) 
  31. ↑ „I'm on my way to England! Di Canio throws his hat into the ring for West Ham hotseat”, Daily Mail, 2011. május 18. (Hozzáférés: 2011. május 19.) 
  32. ↑ Warren, Andy: The man with the Swindon tattoo (From Swindon Advertiser). Swindonadvertiser.co.uk, 2012. május 1. (Hozzáférés: 2013. április 3.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Paolo_di_Canio&oldid=25870522”