Parancs János

(1937–1999) magyar költő, műfordító, szerkesztő

Parancs János (Pusztavacs, 1937. augusztus 30.Budapest, 1999. október 24.) magyar költő, műfordító, szerkesztő.

Parancs János
A Szép versek antológiában megjelent portréinak egyike Csigó László felvétele
A Szép versek antológiában megjelent portréinak egyike
Csigó László felvétele
Élete
Született1937. augusztus 30.
Pusztavacs
Elhunyt1999. október 24. (62 évesen)
Budapest
SírhelyFarkasréti temető
Nemzetiségmagyar
SzüleiParancs János
Fehér Julianna
HázastársaPéterfy Katalin (1965-től)
GyermekeiAnna (1970)
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)versek
Első műveFélálomban (versek, 1963)
Kitüntetései
Irodalmi díjaiJózsef Attila-díj (1990)
Déry Tibor-díj (1991)
Forintos-díj (1998)

Életpályája szerkesztés

Szülei Parancs János és Fehér Julianna voltak. Egyéves korában Biatorbágyra költöztek. Öt testvére született. Gépipari technikumban érettségizett kitűnő tanulóként. 195556-ban a Műegyetem gépészmérnöki karának hallgatója. Ötvenhatban elhagyta az országot. Két évvel később meghalt édesanyja. Párizsban a Sorbonne-on matematikát, francia nyelvet és irodalmat hallgatott, majd technikusként dolgozott. Ekkor kezdett írni. Megalapította és szerkesztette a Párizsi Magyar Műhely c. folyóiratot. 1964-ben hazajött; 1966-ig a Művelődésügyi Minisztérium műszaki emlékeket nyilvántartó és gyűjtő csoportjának munkatársaként, 1975-ig a Petőfi Irodalmi Múzeumban muzeológusként, majd 1975–92 között a Magvetőnél szerkesztőként dolgozott. 1992-től főmunkatárs lett az Új Embernél, amely lapnak már régebb óta „házi költője” volt. 1997-ben betegsége miatt nyugdíjba kényszerült.

Munkássága szerkesztés

Párizsban elsajátította az avantgard szellemét és technikáját; fordított is avantgard költészetet, mely azonban csak rövid ideig hatott rá. Lírájában egyszerre van jelen a moralista és szatirikus hang, a pátosz, az önirónia, a szenvedély és a tárgyilagosság. A hétköznapi élet trivialitásai és a metafizika nagy kérdései egyaránt foglalkoztatták. Költeményei gyakran naplószerű híradások az emberi élet állomásairól.

Magánélete szerkesztés

1965-ben házasságot kötött Péterfy Katalinnal. Egy lányuk született: Anna (1970).

Művei szerkesztés

  • Félálom (versek, 1963)
  • Portölcsér (versek, 1966)
  • Mélyvízben (versek, 1970)
  • Fekete ezüst (versek és műfordítások, 1973)
  • A versírás természetrajza (versek, 1977)
  • Az idő vonulása (versek, 1980)
  • Profán szertartás (válogatott versek, 1981)
  • Sivatagi följegyzések (versek, 1985)
  • A köznapi lét szakadéka (versek és műfordítások, 1988)
  • Távol és közel. Versek, 1987–1989 (1991)
  • A labirintus mélyén. Versek, 1989–1992 (1994)
  • Sötét folyam. Válogatott és új versek, 1958–1995 (1996)
  • Tőletek távolódóban (1999)

Kiadói munkái szerkesztés

Műfordításai szerkesztés

  • P. Gamarra: Pirenneusi rapszódia (1966)
  • P. Boulle: Nagyúri mesterség (1970)
  • Fekete ezüst (benne műfordítások) (1973)
  • O. V. de Lubicz-Milosz: A megismerés himnusza (1973)
  • B. Cendrars: A villámsújtotta ember (1975)
  • P. Gripari: Mesék a Broca utcából (1980)
  • A mágneses mezők. (A. Breton és Ph. Soupault versei) (1984)
  • A köznapi lét szakadéka (a Függelékben B. Péret válogatott verseivel) (1988)
  • R. Char: A könyvtár lángban áll (1989)
  • T. Tzara: Dadaista kiáltványok és válogatott versek (1992)

Díjai, kitüntetései szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés