Parragi György

(1902–1963) magyar politikus, országgyűlési képviselő, újságíró

Parragi György, 1912-ig Paraschuch György[1] (Pécsbánya, 1902. április 20.[2]Budapest, 1963. március 19.) politikus, országgyűlési képviselő, újságíró.

Parragi György
Született Paraschuch György
1902. április 20.
Pécsbánya
Elhunyt 1963. március 19. (60 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása
Tisztség magyar országgyűlési képviselő
Kitüntetései
Sírhely Farkasréti temető (39-1-21)

ÉleteSzerkesztés

Paraschuch József bányamunkás és Sorg Klára fiaként született. Iskoláit Pécsett végezte. A középiskola befejezése után előbb a pécsi gombgyár alkalmazottja, majd újságíró lett egy helyi lapnál. A Tanácsköztársaság alatt vöröskatona volt, részt vett a győzelmes északi hadjáratban. 1922-1926 között a soproni Erdőmérnöki Főiskola hallgatója volt. Tanulmányait nem fejezete be, mert állást kapott a Sopron Vármegye című lapnál, aminek 1925-től szerkesztője volt.

1938-ban Budapestre költözött. A háború alatt a Magyar Nemzet főmunkatársa és a Mai Nap újságírója volt, de írt a Független Magyarországba is. Publicisztikai cikkeiben elkeseredetten küzdött a német befolyás és a nyilas mozgalmak ellen. 1942-ben részt vett a Magyar Történelmi Emlékbizottság tevékenységében. 1943-ban a Délmagyarország is közölte írásait. 1944-ben csatlakozott a kisgazdapárthoz. 1944. március 14-én a Gestapo letartóztatta, majd március 25-én a mauthauseni koncentrációs táborba szállították, ahonnan 14 hónapi raboskodás után, 1945. május 5-én szabadulhatott.

Hazatérése után folytatta újságírói pályáját, a Magyar Nemzet főmunkatársaként dolgozott. 1945 nyarán az Ideiglenes Nemzetgyűlés képviselőjévé választották; eredményét az 1945-ös választásokon is sikerült megismételnie. 1946-ban ő szerkesztette az FKGP Igazság című hetilapját. 1946. szeptemberben bekerült a párt intézőbizottságába. 1947. február 5-én kilépett az FKGP-ből, majd Balogh Istvánnal együtt megszervezte a Független Magyar Demokrata Pártot, ahol alelnöki tisztséget töltött be. Ennek színeiben az 1947-es választásokon pótképviselővé választották és még abban az évben behívták egy megüresedett helyre. 19481950 között a Magyar Vasárnap főszerkesztője volt. 1951. december 14-étől 1958. november 26-áig az Elnöki Tanács tagja volt. 1954. októberben a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnökségi tagjává választották. 1955 májusában kinevezték a Magyar Nemzet főszerkesztőjévé. 1957-1962 között a Hétfői Hírek főszerkesztője volt. 1956. október végén részt vett a rövid életű Kereszténydemokrata Párt megalakításában (nem azonos a mai Kereszténydemokrata Néppárt - KDNP - bármely elődpártjával). Korábban tagja volt a lengyel–magyar kapcsolatok ápolását célul tűző Magyar Mickiewicz Társaságnak is.[3]

Díjai, elismeréseiSzerkesztés

  • Magyar Népköztársasági Érdemrend IV. fokozata (1950)[4]
  • Kossuth-díj (1951)
  • Munka Érdemrend (1962)[5]

MűveiSzerkesztés

  • Élet-halálharc az olaj körül (Budapest, 1940)
  • Mauthausen (Budapest, 1945)
  • Az iráni olaj regénye (Budapest, 1951)
  • Fasizmus frakkban és mundérban (Budapest, 1962)

EmlékezeteSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 199483/1912. Forrás: MNL-OL 30802. mikrofilm 339. kép 2. karton. Névváltoztatási kimutatások 1913. év 69. oldal 32. sor
  2. Születési bejegyzése a pécsbányatelepi polgári születési akv. 61/1902. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. augusztus 17.)
  3. Gerencsér Tibor: A Magyar Mickiewicz Társaság második évtizede. A Magyar Mickiewicz Társaság tagjainak névsora. In: Acta Papensia XI (2011) 3-4. 195-199. o., library.hungaricana.hu.
  4. Magyar Közlöny, 1950. február 4. (55. szám)
  5. Magyar Közlöny, 1962. május 19. (35. szám)

ForrásokSzerkesztés