Főmenü megnyitása

Pazzi Szent Mária Magdolna (születési nevén: Caterina Pazzi) (Firenze, Firenzei Hercegség, 1566. április 2. – Firenze, Toszkánai Nagyhercegség, 1607. május 25.) szentté avatott kármelita apáca, misztikus.

Pazzi Szent Mária Magdolna O.C.D.
Pazzi Szent Mária Magdolna Pedro de Moya (1610–1660) festményén
Pazzi Szent Mária Magdolna Pedro de Moya (1610–1660) festményén
kármelita nővér, misztikus
Születése
1566. április 2.
Firenze, Firenzei Hercegség
Halála
1607. május 25. (41 évesen)
Firenze, Toszkánai Nagyhercegség
Tisztelete
Egyháza Római katolikus egyház
Tisztelik Római katolikus egyház
Boldoggá avatása1626, Róma
Boldoggá avatta: VIII. Orbán pápa
Szentté avatása1669. április 28., Róma
Szentté avatta: IX. Kelemen pápa
Ünnepnapja május 25. (1728 és 1899 között: május 27., 1899 és 1967 között: május 29.)
Védőszentje testi bajok, szexuális kísértés ellen, Nápoly társvédőszentje
A Wikimédia Commons tartalmaz Pazzi Szent Mária Magdolna O.C.D. témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

 
Caterina Pazzi

Pazzi Szent Mária Magdolna Firenzében született előkelő, arisztokrata leszármazottjaként. A keresztségben a Katalin nevet kapta. Már gyermekkorában sokat imádkozott. Nagyon korán kitűnt gyermektársai közül jámborságával és rendkívüli szellemi képességeivel. Egész különös vonzást gyakorolt rá a Szentháromság és az Eucharisztia misztériuma. Iskolás korában lemondásként és jó cselekedetként sokszor adta ételét a szegényeknek, vagy a börtön lakóinak. Elsőáldozása után, 12 évesen titokban szüzességi fogadalmat tett. Ezt családja nagyon nehezen vette tudomásul, de amikor közölte, hogy inkább a vérpadra megy, és lefejezteti magát, de másé nem lesz, csak Krisztusé, elfogadták hivatását.

16 évesen, 1582. december 2-án lépett be a firenzei San Frediano-templomhoz tartozó Santa Maria degli Angeli kármelita kolostorba. Beöltözése 1583. január 30-án volt, ekkor vette fel a bűnbánó Mária Magdolna nevét. A noviciátus két éve alatt titokzatos betegség lepte meg, amelyen senki nem tudott segíteni: magas láz kínozta és szünet nélkül köhögött. Emiatt sem aludni, sem étkezni nem tudott, úgyhogy bizonyos idő után az életéért kezdtek aggódni. Ezért a szokásosnál hamarabb bocsátották fogadalomtételre, hogy apácaként halhasson meg. Az oltár elé felállított ágyban tett fogadalmat 1584. május 24-én. Mindjárt utána elragadtatásba esett: sápadt és beesett arca megtelt, megszépült, szenvedő vonásai eltűntek, arca kipirult, szeme a feszületre szegeződött. Elragadtatása gyakran ismétlődött. Elöljárói előírták neki, hogy amennyiben képes rá, foglalja írásba az elragadtatások közben átélt tapasztalatokat; emellett a nővértársaknak is utasítást adtak, hogy írják, amit elragadtatása közben mond.

Az elragadtatások időszaka után ötéves lelki szárazság szakadt rá, sok kísértéssel, szenvedéssel, ő azonban hősiesen kitartott. 1590 pünkösdjén áldozás után szűnt meg hosszú próbatétele. Ekkor eljutott a misztikus istenismeretre, viszont ezért elég sok lelki és testi szenvedésen kellett átmennie. Jelmondata is erről szólt: “Nem meghalni, hanem szenvedni.

Halála előtti éveiben egyre jobban kínozták betegségei, 1602-től súlyos beteg lett: heves lázrohamok lepték meg és vért kezdett köpni. Ágynak dőlt, s amikor apácatársai 1604-ben megválasztották szubpriórának, hivatalát már nem gyakorolhatta, mert gyakorlatilag mozgásképtelen volt. 1607. május 25.-én 41 éves korában halt meg. Sírját temetése után egy évvel felnyitották, s ekkor testét teljesen épen és érintetlenül találták. 1626-ban VIII. Orbán pápa boldoggá, IX. Kelemen pápa pedig 1669-ben szentté avatta.

MűveiSzerkesztés

  • (szerk.) Giovanni Pozzi – Claudio Leonardiː Olasz misztikus írónők, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2001, ISBN 963-07-6849-6, 345–381. o.

KépgalériaSzerkesztés

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Magdalena de Pazzi című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

ForrásokSzerkesztés

  • Testvéreink a szentek. Válogatás Peter Manns: Retormer der Kirche c. gyűjteményéből. Szerk. Marosi László szerkesztésében: Eisenstadt, 1977.
  • Ijjas Antal: Szentek élete. 1--2. köt. Bp., 1968.
  • Balanyi György, Schütz Antal, Sebes Ferenc, Szamek József és Tomek Vince piarista atyák: Szentek élete az év minden napjára.1--4. kötet. Szerk. Schütz Antal. Bp., 1932.