Petrovich Ede

magyar pap
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2020. szeptember 1.

Petrovich Ede (Hőgyész, 1898. augusztus 7. - Pécs, 1987. január 11.) kanonok, főlevéltáros.

Petrovich Ede
Született1898. augusztus 7.
Hőgyész
Elhunyt1987. január 11. (88 évesen)
Pécs
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
A Wikimédia Commons tartalmaz Petrovich Ede témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Középiskolai tanulmányait be sem fejezve az első világháborúban az olasz fronton harcolt. Életmentő akciójáért magas kitüntetésben részesült. 1922-ben pappá szentelték, Püspöknádasdon, 1923-tól Németbólyban, 1926-tól Tolnán káplán. 1927-ben hittan-latin-történelem szakot végzett. A dombóvári Esterházy Miklós nádor Gimnázium, 1931-től a pécsi Széchenyi István Gimnázium hittanára, 1942-től a Püspöki Tanítóképző intézet igazgatója, 1945-től káptalani levtáros, 1946-tól szentszéki bíró is. 1947-től az esztergomi Érseki Tanítóképző igazgatója. 1948 szeptemberétől a pécsi Nagy Lajos Gimnázium tanára. A Mária-kongregációs gyűléseken Bach-, Beethoven-, Verdi-, Wagner-zenedarabokat mutatott be. 1951-től a Pécsi Püspöki Levéltár munkatársa, 1957-82 között vezetője, 1960-tól nyugdíjasként.

Cserkészvezetőként 1936-41 között és 1943-45 között a pécsi 10. sz. P.Á.R. cserkészcsapat parancsnoka. 1948-tól, a „katakomba-cserkészet” idején segítette volt cserkészeit.

Munkássága

szerkesztés

Feltárta a középkori pécsi egyetem alapításának körülményeit, hozzáférhetővé tette a müncheni egyetemi könyvtárban őrzött latin nyelvű anyagot. Tanulmányokat írt Janus Pannoniusról, a pécsi káptalani házak és a püspöki palota történetéről.[1]

  • Adatok a Pécs, Káptalan u. 2. sz. ház történetéhez. In: Janus Pannonius Múzeum évkönyve, Pécs, 1956.
  • Egyhtörténeti olvasókönyv. Ókor. Pécs, 1937.
  • Pécsi székesegyház. Pécs, 1956.
  • Cultura Atesina. XV. (L´opera di Giuseppe Antonio Sartori a Pécs 1778-1783) Bolzano, 1961.
  • A középkori pécsi egyetem épülete és címere. In: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, Pécs, 1972.
  • Janus Pannonius Pécsett. Bp., 1975.
  • A pécsi káptalani házak. In: Dunántúli Dolgozatok (C) Pécs, 1983. (Történettudományi sorozat 1.)
  • Sermones compilati in Studio generali Quinqueecclesiensi in regno Ungariae. Bp., 1993.
  1. Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.  

További információk

szerkesztés