Petrus Lombardus
Latinul elterjedt nevén Petrus Lombardus, magyarosan Lombardiai Péter (1096 körül – 1164. július 16.[1]) középkori olasz teológus, latin nyelven alkotó egyházi író. Fő munkájának címe után a Magister sententiarum nevet nyerte az utókortól.[2]
| Petrus Lombardus | |
 | |
| Élete | |
| Született | 1096 körül Novara? |
| Elhunyt | 1164. július 16. (kb. 68 évesen) Párizs |
| Nemzetiség | olasz |
| Házastársa | szerzetes volt, cölibátusban élt |
| Pályafutása | |
| Fontosabb művei | Sententiarum libri IV |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Petrus Lombardus témájú médiaállományokat. | |
Élete szerkesztés
Péter a lombardiai Lumello[1] vagy Novara[2][3] városában született. Szegény ifjúként nőtt fel, de egyesek felismerték tehetségét, és a bolognai főiskolára küldték tanulni. Később Clairvaux-i Szent Bernát javaslatára 1134-től[3] Reimsben, majd 1136-tól[3] Párizsban folytatott tanulmányokat. Tanárai Champeaux-i Vilmos, Pierre Abélard és a valószínűleg Hugo de Sancto Victore voltak.[1][3] Miután befejezte tanulmányait, az 1143-tól ünnepelt teológus, 1145-től a párizsi Notre Dame-székesegyház kanonokja, és – talán már korábban is – tanára. 1147-ben szubdiákonussá szentelték, 1148-ban pedig részt vett a reimsi zsinaton, ahol föllépett Gilbertus Porretanus ellen. Diakónus lett, és 1154-ben pedig Rómában is járt.[3]
1159-ben párizsi püspökké választották, azonban 1 évnyi szolgálat után letette tisztségét, hogy ismét taníthasson. 1164-ben hunyt el.[1]
Művei szerkesztés
Több írást is hagyott maga után, melyeket először 1546-ban nyomtattak ki:[2]
- Sententiarum libri IV, Péter főműve, amely a teljes katolikus hittudományt dolgozza fel. I. könyve a háromszemélyű Istenről, II. a teremtményekről és a bűnbeesésről, III. Krisztusról és a megváltásról, IV. a szentségekről és a végső dolgokról szól. Péter munkamódszere az volt, hogy mindegy egyes hittételt először a Szentírásból és az egyházatyáktól (Hippói Szent Ágoston, Szent Ambrus, Poitiers-i Szent Hilár, Toledói Julianus[3]) vett érvekkel igazol, majd a dialektika segítségével rámutat a hitigazságok észszerűségére és cáfolja az ellenük felhozott ellenvetéseket. Felhasználta az újabb tudósok (Hugo de Sancto Victore, Gratianus, Chartres-i Ivó) munkáját is.[3] A Sententiarum libri IV-t Alexander of Hales már 1222 körül kézikönyvként használta, 1245 körül pedig Richard Fichacre is oktatott belőle Oxfordban. Ettől kezdve Péter szentenciáinak kommentálása a teológiai magiszteri fokozat elnyerésének egyik fő feltétele, és így a 17. századig a középkor legfontosabb teológiai szövege volt.[3]
- Glosse magistralis, a bibliai zsoltárok magyarázatát tartalmazza[1]
- Szent Pál összes leveleinek magyarázata[1]
- Prédikációk, 30 darab ismert[3]
- Levelek[1]
Jegyzetek szerkesztés
Források szerkesztés
- Chobot Ferenc: Jézus Krisztus egyháznak története, II. kötet (középkor), Budapest–Rákospalota, 1907
- Bokor József (szerk.). Lombardus, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2015. november 8.
- Magyar katolikus lexikon I–XVII. Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993–2014.
