Főmenü megnyitása

Latinul elterjedt nevén Petrus Lombardus, magyarosan Lombardiai Péter (1096 körül – 1164. július 16.[1]) középkori olasz teológus, latin nyelven alkotó egyházi író. Fő munkájának címe után a Magister sententiarum nevet nyerte az utókortól.[2]

Petrus Lombardus
PeterLombar01Medieval.png
Élete
Született 1096 körül
Novara?
Elhunyt 1164. július 16. (kb. 68 évesen)
Párizs
Nemzetiség olasz
Házastársa szerzetes volt, cölibátusban élt
Pályafutása
Fontosabb művei Sententiarum libri IV
A Wikimédia Commons tartalmaz Petrus Lombardus témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Péter a lombardiai Lumello[1] vagy Novara[2][3] városában született. Szegény ifjúként nőtt fel, de egyesek felismerték tehetségét, és a bolognai főiskolára küldték tanulni. Később Clairvaux-i Szent Bernát javaslatára 1134-től[3] Reimsben, majd 1136-tól[3] Párizsban folytatott tanulmányokat. Tanárai Champeaux-i Vilmos, Pierre Abélard és a valószínűleg Hugo de Sancto Victore voltak.[1][3] Miután befejezte tanulmányait, az 1143-tól ünnepelt teológus, 1145-től a párizsi Notre Dame-székesegyház kanonokja, és – talán már korábban is – tanára. 1147-ben szubdiákonussá szentelték, 1148-ban pedig részt vett a reimsi zsinaton, ahol föllépett Gilbertus Porretanus ellen. Diakónus lett, és 1154-ben pedig Rómában is járt.[3]

1159-ben párizsi püspökké választották, azonban 1 évnyi szolgálat után letette tisztségét, hogy ismét taníthasson. 1164-ben hunyt el.[1]

MűveiSzerkesztés

Több írást is hagyott maga után, melyeket először 1546-ban nyomtattak ki:[2]

  • Sententiarum libri IV, Péter főműve, amely a teljes katolikus hittudományt dolgozza fel. I. könyve a háromszemélyű Istenről, II. a teremtményekről és a bűnbeesésről, III. Krisztusról és a megváltásról, IV. a szentségekről és a végső dolgokról szól. Péter munkamódszere az volt, hogy mindegy egyes hittételt először a Szentírásból és az egyházatyáktól (Hippói Szent Ágoston, Szent Ambrus, Poitiers-i Szent Hilár, Toledói Julianus[3]) vett érvekkel igazol, majd a dialektika segítségével rámutat a hitigazságok észszerűségére és cáfolja az ellenük felhozott ellenvetéseket. Felhasználta az újabb tudósok (Hugo de Sancto Victore, Gratianus, Chartres-i Ivó) munkáját is.[3] A Sententiarum libri IV-t Alexander of Hales már 1222 körül kézikönyvként használta, 1245 körül pedig Richard Fichacre is oktatott belőle Oxfordban. Ettől kezdve Péter szentenciáinak kommentálása a teológiai magiszteri fokozat elnyerésének egyik fő feltétele, és így a 17. századig a középkor legfontosabb teológiai szövege volt.[3]
  • Glosse magistralis, a bibliai zsoltárok magyarázatát tartalmazza[1]
  • Szent Pál összes leveleinek magyarázata[1]
  • Prédikációk, 30 darab ismert[3]
  • Levelek[1]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d e f g Chobot, i. m., 276–277. o.
  2. a b c Pallas, i. h.
  3. a b c d e f g h i Katolikus lexikon, Petrus Lombardus

ForrásSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés