Főmenü megnyitása

A Petruska (oroszul: Петрушка) négyfelvonásos burleszk balett. 1911-ben mutatták be, 1947-ben felújították. Zenéjét Igor Sztravinszkij és Alekszandr Benua szerezte, librettó módszerrel. A táncot Michel Fokine koreografálta; Benois tervezte a díszletet illetve a jelmezeket.

Petruska
balett
Vaclav Nyizsinszkij Petruska szerepében
Vaclav Nyizsinszkij Petruska szerepében

Szerző Igor Stravinsky
Ősbemutató 1911. június 13.

Petruskát először Szergej Gyagilev Orosz Balett társulata adta elő a Théâtre du Châtelet-ben, Párizsban, 1911. június 13-án. Vaclav Nyizsinszkij alakította Petruskát, a balerina szerepét Tamara Karszavina játszotta. Alekszandr Orlov volt a Mór szerepében, Enrico Cecchetti alakította a Sarlatánt.

A Petruska három bábu szerelmének és irigykedésének történetét meséli el. Petruska szereti a balerinát, de ő visszautasítja, a Mórt választja helyette. Petruska dühös, megbántva érzi magát, ezért párbájra hívja a Mórt, aki megöli Petruskát egy handzsárral. Petruska szelleme feltámad, a bábszínház fölé emelkedik, amikor leszáll az éj. A Sarlatánnal való párbaja a végleges Petruska végleges halálához vezet.

A Petruskában a zene és a tánc egy egységes és teljes egészet alkot. Ez az egyik legnépszerűbb produkciója az Orosz Balettnek. Napjainkban általában az eredeti díszlet és koreográfia szerint viszik színpadra a darabot. Grace Robert így írt róla 1946-ban: „Bár több mint harminc éve volt a Petruska első bemutatója, a helyzete, még mindig az egyik legcsodálatosabb balett előadás. A tökéletes fúziós zene, koreográfia, a díszletek, valamint a téma – az emberi lélek időtlen tragédiája – egysége egyetemes varázslatot ad.”

Orosz bábokSzerkesztés

 
Petruska egy orosz faluban, 1908

Petruska egy báb. Karaktere Európa-szerte különböző nevek alatt ismert: Punch Angliában, Polichinelle Franciaországban, Pulcinella Olaszországban, Kasperle Németországban, Petruska Oroszországban. Bármi is a neve, ő egy szélhámos, egy lázadó, egy asszonyverő figura. Az erkölcsi igazságot botütéssel éri el, magas, nyikorgó hangon beszél és az ördöggel vitázik. A játéka sablonos és felforgató. Megismételték a kulcsjeleneteket egyik előadástól a másikig. A darabok általában azzal értek véget, hogy egy kutya, egy rendőr, vagy az ördög elkergeti őt onnan.

Anna cárnő, a 18. században marionett bábukat hozatott Oroszországba. Ezek a bábjátékok az arisztokrácia szórakoztatására szolgáltak. A pálcikás bábokat Ázsiából importálták. Vallásos témájú előadásokat játszottak, főleg karácsonykor. Petruska azonban egy kesztyűbáb volt. A közönség különösen szerette őt. Az utcai színházakban, illetve egyéb szabadtéri helyszíneken, a kisméretű, hordozható fülkékben szerepeltették, amelyek könnyen összerakható és szétszedhető színpadok voltak. Az orosz forradalmat követően a szovjet hatóságok Petruskát beltéri előadássá tették, így nyomon tudták követni a darab felkavaró hatását.

KompozícióSzerkesztés

Petruska nem volt egy egyszerű ügy. Míg elkészült a Tűzmadár műve tavasszal, 1910-ben, Stravinskynek volt egy „víziója” egy ünnepélyes pogány rítusról: bölcs vének ültek körben és végignézték, ahogy egy fiatal lány halálra táncolja magát. A lány áldozat volt a tavasz istene kiengeszteléséhez. Ez a Tavaszi áldozat témája is.[1] A Tűzmadár 1910-ben lenyűgöző sikert aratott, így Gyagilev felkérte Stravinskyt egy újabb balett megírására, a zeneszerző javasolta, hogy a rítus legyen a téma. Gyagilev azt javasolta, hogy a premier a Orosz Balett párizsi évadja során legyen, 1912 tavaszán.

1910. szeptember végén, Gyagilev meglátogatta Stravinskyt Clarens-ban, Svájcban, ahol élt abban az időben. Várva, hogy megvitassák az új balettet, Gyagilev csodálkozott, mikor meglátta, hogy Stravinsky keményen dolgozik egy teljesen más projekten. Stravinskynek volt egy másik látomása: „Láttam egy férfit, estélyi ruhában, hosszú hajjal, zenész vagy költő lehetett, a romantika idejéből. Több furcsa tárgyat helyezett a billentyűzetre, aztán görgetni kezdte őket fel és alá. Ez a zenekarból a legerősebb tiltakozást váltotta ki: kalapácsütést...”[2]

Később azt mondta: „Zeneszerzés közben egy határozott kép volt a fejemben egy bábról, aki hirtelen életre kelt és idegesíteni kezdte a zenekart ördögi táncával. A zenekar viszont bosszút állt erős trombitaszóval.” Bár Stravinsky úgy fogta fel a zeneszerzést, mint egy egyszerű koncertdarabot, Gyagilev azonnal rájött, hogy ennek színházi ereje van. Gyagilevnek jutott eszébe, hogy mi lenne, ha bábokat használnának, mint amilyen Petruska, az orosz változata a Paprikajancsinak, amely a farsangi ünnepségek hagyományához tartozott Szentpéterváron az 1830-as években.

Stravinsky 1910–11 telén szerezte a zenét, a Gyagilev Orosz Balettjének. A bemutatóra Párizsban került sor, a Théâtre du Châtelet-ban, június 13-án, 1911-ben, a karmester Pierre Monteux volt, a koreográfus Mihail Fokin. A műre jellemző az úgynevezett Petruska akkord (amely C-dúr és F♯ major triádokból áll), egy bitonális szerkezetű rész, ami beharangozza a főszereplő megjelenését.

HangszerelésSzerkesztés

1911-es eredeti verzióSzerkesztés

Az eredeti, 1911-es változat: négy furulya (a 3. és 4. kettős piccolo), négy oboa (a 4. kettős angolkürt), négy B-dúr klarinét, (a 4. kettős B-dúr basszusklarinét), négy fagott (a 4. kettős kontrafagott), négy F kűrt, két B-dúr trombita (kettős piccolo trombita), két B-dúr piszton, valamint harsona, tuba, üstdob, basszusdob, cintányér, két pergődob (egy színpadon kívül), tamburin, tenordob (tamburin a színpadon), triangulum, harangjáték, xilofon, zongora, cseleszta (két- és négykezes), két hárfa és vonós hangszerek.

1947-es változatSzerkesztés

Stravinsky az 1947-es felülvizsgált verziót kisebb zenekarra szerezte: három fuvola (a 3. kettős piccolo), két oboa, angolkürt, három B-dúr klarinét (3. B-dúr kettős basszusklarinét), két fagott, kontrafagott, négy F kűrt, három B-dúr trombita, három C harsona, tuba, üstdob, basszusgitár, dob, cintányér, pergő dob, csörgődob, triangulum, xilofon, zongora, cseleszta, hárfa.

Az 1911-es verzióhoz képest az 1947-es megköveteli, hogy eggyel kevesebb fuvola legyen; kettővel kevesebb oboa, de egy angolkürt helyett kettős oboa; kettővel kevesebb fagott, és egy kontrafagott; kiesik két kűrt, egy trombita; eggyel kevesebb pergő, nincs tenordob, ezáltal megszűnnek a külső színpadi hangszerek; nincs harangjáték, valamint eggyel kevesebb hárfa.

A szövegkönyv és a történetSzerkesztés

 
Petruska (A. Benois)

Míg az eredeti ötlet Stravinskyé volt, Alekszandr Benua szerezte be a néprajzi adatokat a farsangról és az az orosz bábszínház tradícióiról. A Petruskát gyakran emlegetik úgy, mint a szövegkönyv, a zene, a koreográfia és a látvány teljes integrációját. Stravinsky komponálta jelentős részét a zenének (főként a második jelenetet), mielőtt Benua része lett volna a projektnek.

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Petrushka (ballet) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Stravinsky 47.
  2. Quoted in V. Stravinsky and Craft 1978, p. 66

BibliográfiaSzerkesztés

  • Balanchine. 1952 .
  • Beumers, Birgit. 2005. Pop Culture Russia!: Media, Arts, and Lifestyle. Popular Culture in the Contemporary World. Santa Barbara: ABC-CLIO. ISBN 9781851094592 (cloth); ISBN 9781851094646 (pbk).
  • Beaumont, Cyril W. 1937. "Petrushka". In his Complete Book of Ballets: A Guide to the Principal Ballets of the Nineteenth and Twentieth Centuries. London: Putnam.
  • Robert, Grace. 1946. The Borzoi Book of Ballets. New York: Alfred A. Knopf.
  • Jacobs, Paul. Stravinsky: Music for Four Hands. Jacobs & Oppens. New York: Nonesuch Records & Arbiter of Cultural Traditions (2008). Hozzáférés ideje: 2012. január 28.  Archiválva 2012. március 2-i dátummal a Wayback Machine-ben
  • Stravinsky, Igor. [1912]. Stravinsky, Igor. [1912]. Petrushka, orchestral score. Paris: Editions russes de musique, plate R.M.V. 348. Reprinted Mineola, NY: Dover Publications, 1988. Retrieved 06-20-2013.
  • Stravinsky, Igor. 1936. Autobiography. New York: Simon and Schuster.
  • Stravinsky, Vera, and Robert Craft. 1978. Stravinsky in Pictures and Documents. New York: Simon and Schuster.
  • Taruskin, Richard. 1998a. .
  • Taruskin, Richard. 1998b. "Bartók and Stravinsky: Odd Couple Reunited?" The New York Times 148, no. 51,321 (25 October): 33–34.
  • Taruskin, Richard. 1998c. "'Entoiling the Falconet': Russian Musical Orientalism in Context". In The Exotic in Western Music, edited by Jonathan Bellman, 194–217. Boston: Northeastern University Press. ISBN 978-1-555-53320-5 (cloth); ISBN 978-1-555-53319-9 (pbk).
  • Taruskin, Richard. 1998d. "Stravinsky's Petrushka". In Petrushka: Sources and Contexts, edited by Andrew Wachtel, 67–113. Evanston: Northwestern University Press. ISBN 0-8101-1566-2.
  • Wachtel, Andrew (ed.). 1998. Petrushka: Sources and Contexts. Evanston, Ill.: Northwestern University Press. ISBN 978-0-8101-1566-8.
  • Walsh, Stephen. 2001. Walsh, Stephen. 2001. "Stravinsky, Igor". The New Grove Dictionary of Music and Musicians, second edition, edited by Stanley Sadie and John Tyrrell. London: Macmillan Publishers.

Külső hivatkozásokSzerkesztés