Petschauer Attila

magyar kardvívó

Petschauer Attila (Budapest, 1904. december 14.[1]Davidovka, Szovjetunió, 1943. január 20.) olimpiai bajnok magyar kardvívó, újságíró.

Petschauer Attila
Petschauer Attila.jpg
Személyes adatok
Születési dátum 1904. december 14.
Születési helyBudapest, Magyarország
Halálozási dátum 1943. január 20. (38 évesen)
Halálozási helyDavidovka, Szovjetunió
Állampolgárság magyar
Versenyzői adatok
Fegyvernem Kard
Edző Italo Santelli
A Wikimédia Commons tartalmaz Petschauer Attila témájú médiaállományokat.
Szerzett érmek
 Magyarország színeiben
Férfi Vívás
Olimpiai játékok
arany
1928, Amszterdam
kard csapat
ezüst
1928, Amszterdam
kard egyéni
arany
1932, Los Angeles
kard csapat
Európa-bajnokság
bronz
1925, Oostende
kard egyéni
ezüst
1926, Budapest
kard egyéni
bronz
1929, Nápoly
kard egyéni
arany
1930, Liège
kard csapat
ezüst
1930, Liège
kard egyéni
arany
1931, Bécs
kard csapat
bronz
1931, Bécs
kard egyéni

ÉletpályájaSzerkesztés

Petschauer Fülöp kereskedő és Weisz Júlia Ilona gyermekeként[1] született a Király utca 36. szám alatti Hild házban.

1923 és 1925 között jogot hallgatott. 1925 és 1932 között banktisztviselőként dolgozott.[2]

Az 1928-as amszterdami és az 1932-es Los Angeles-i olimpiai bajnok kardcsapat tagja volt. Egyéniben Amszterdamban második, Los Angelesben pedig ötödik volt. Az Európa-bajnokságokon 1930-ban Liège-ben és 1931-ben Bécsben csapatbajnok volt, egyéniben 1926-ban Budapesten és 1930-ban Liège-ben második, 1925-ben Oostendében, 1929-ben Nápolyban és 1931-ben Bécsben harmadik volt. [3]

A Magyar Vívó Szövetség hivatalos méltatása:[4]

„Tökéletes technikája és mesés pengevezetése mellett fő jellegzetessége a gyorsaság volt. … Lerohanással végrehajtott támadásai villámgyorsak és szinte védhetetlenek voltak. … Jó képességű ellenfelei ellen is képes volt arra, hogy egymás után ötször alkalmazott fless-fejvágással pillanatok alatt 5:0-ra győzzön. … Remekül kiiskolázott, klasszikus mozgású és igen gyors vívó volt.” 

Tréfás természete miatt számos anekdota maradt fenn róla, melyeket a korabeli újságok előszeretettel közöltek. [5][6] [7][8]

A versenyzés befejezését követően 1933-tól újságíróként tevékenykedett. Elsősorban sporttémájú cikkeket írt a Pesti Naplóba és Az Est-be, ahol önálló rovatot vitt Beszéljünk őszintén címmel. Egyszer-kétszer írt a Színházi Életbe is. Népszerű figurája volt a két világháború közötti Budapestnek. Színészként és konferansziéként is fellépett.

HalálaSzerkesztés

Halálával kapcsolatban sok a bizonytalanság. Leginkább a Napfény íze című film verziója ismert ,[9] mely Hámori Ottó: Egy kardforgató élete című könyvére támaszkodva mutatja be Petschauer kínhalálát. [10] Hámori regénye azonban nem szemtanú beszámolóján alapszik. Ám tény, hogy több olyan beszámoló is létezik, amit összefüggésbe lehet hozni a vívóbajnok halálával.

Kossa István Dunától a Donig című memoárjában ír a munkaszolgálatosok megpróbáltatásairól. Az Utószó és dokumentumok című fejezetben mutat be számos dokumentumot, bírósági jegyzőkönyvet és korabeli tanúvallomást többek között arról a munkaszázadról, ahol rendkívüli kegyetlenségek történtek, s amelybe Petschauer Attillát is besorozták. Itt olvasható a vívóbajnok megaláztatásáról is néhány sor. [11] [12]

Egy másik beszámoló említ egy Cseh Kálmán nevű alezredest, aki megpillantva Petschauert, kiadta a parancsot: „Megtáncoltatni a zsidót!” Cseh Kálmán hazaküldött levelében így ír: „Petschauerben egy ideig volt tartás, de amikor a szakaszvezető jól elpofozta a fejét, megszelídült…” Cseh később háborús bűnösként került bíróság elé.[13]

Hegyi Gyula a munkaszolgálat során bajtársa volt Petschauernek. Visszaemlékezésében beszámol Petschauerrel való beszélgetéseiről, aki arról panaszkodott, hogy antiszemita körök juttatták munkaszolgálatra, annak ellenére, hogy az olimpiai bajnoki címért kapott Signum laudis kitüntetés felmentést adott volna ez alól. Hegyi beszámolóját a következőképpen folytatja: „Az olimpiai bajnok tragédiája elválaszthatatlan a 212 századtárs, köztük 32 orvos sorsától, akik közül mindössze tízen maradtunk életben.” A bajnok halálának körülményeiről nem tud pontosat mondani.[14]

Petschauer életéről és haláláról Kristóf Károly újságíró írt hosszabb tanulmányt, melyben igyekszik szemtanukat megszólaltatni. A Világ c. folyóirat 1949-ben folytatásokban közölte munkáját. Külön fejezetet szentel a munkásszázadban történt eseményeknek. [15] [16] A vívó halálának körülményeiről Illés Bélát idézi, aki akkor szovjet hadsereg őrnagya volt. Illés Béla szemtanúként azt állítja, hogy Petschauer félholtra korbácsolva került a Davidovka közelében lévő szovjet gyűjtőtáborba, ahol már nem tudtak rajta segíteni. [17] Kristóf ezután a Moszkvai Rádió magyar nyelvű adását idézi, mely szerint: "Hősiesen küzdő csapataink előőrsei félig agyonverve megtaláták Petschauer Attila magyar vívóbajnokot. A náci gonosztevők kegyetlenségét már legjobb orvosaink sem tudták jóvátenni. A világhíres kardvívó kiszenvedett..." [18]

Mindezekhez újabb adalékot talált B. Stenge Csaba hadtörténész, aki levéltári kutatásai során rábukkant a munkásszázad 1942. január 14-i jelentésére, amiben közlik, hogy Petschauer Attila szovjet hadifogságba esett. Stenge Csaba szerint Petschauer a táborban kitört tífuszban halt meg, de ezt az állítását forrással nem támasztja alá. [19] Ungváry Krisztián is megemlékezik a munkaszolgálatról szóló tanulmányában a magyar vívóról: "Petschauer Attila egy szovjet hadikórházban pusztult el. Nyilvánvaló, hogy halálában erősen közrejátszott, hogy amíg oda került, különböző szörnyűségeken ment keresztül, és ezek jelentős részét éppen azok követték el vele szemben, akiknek gondoskodnia kellett volna róla." [20]

EmlékezeteSzerkesztés

 
Petschauer Attila emlékére
  • Hámori Ottó: Egy kardforgató élete című könyve
  • Zöld Ferenc: Tűnődés egy arckép előtt című könyve
  • Szabó István róla is mintázta A napfény íze című filmje hősét.
  • 1994 óta Amerikában évente megrendezésre kerül a Petschauer Attila Emlékverseny (Attila Petschauer Sabre Open), amely az Amerikai Egyesült Államok egyik legrangosabb kardversenyének számít.
  • 2019 decemberében helyezték el a botlatókövét Budapesten az Attila út 65/C előtt.[21][22]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Születése bejegyezve az Budapest VI. kerületi polgári anyakönyv 3226/1904 száma alatt.
  2. Révai Új Lexikona. 15. kötet. Szekszárd, Babits, 2005. 748. o. 
  3. Magyar életrajzi lexikon
  4. Kristóf Károly: Petschauer Attila vidám élete és tragikus pusztulása. Világ 1949. július 29.”.  
  5. Holáááá áááááááá. Petschauer újra vív”.  
  6. Kristóf Károly: Petschauer Attila vidám élete és tragikus pusztulása Világ 1949. június 15.”.  
  7. Kristóf Károly: Pestchauer Attila vidám élete és tragikus pusztulása Világ 1949. június 16.”.  
  8. Relle Pál: Akikkel találkoztam Világ 1948. augusztus 8.”.  
  9. Napfény íze - 1:44-től
  10. Hámori Ottó: Egy kardforgató élete. Filmnovella Petschauer Attiláról. Budapest, Sportpropaganda Vállalat, 1983. 103–104. o 
  11. Kossa István: Dunától a Donig. Bp.,Szépirodalmi Kiadó, 1960. 514-515. o. 
  12. Dr, Bárány István felidézi a tragikus sorsú Petschauer Attila életét. AMSZTERDAM-LOS ANGELES—DAVIDOVKA Képes Sport 1983. december 20. 30. o.”.  
  13. Fahidy József, Vincze Péter: Az összetörettetés Lobogó 1979. július-december 59. o.”.  
  14. Szepesi György: Egy vívózseni halála a Don-kanyarban. Nemzeti Képes Sport 1993. február 9. 9. o.”.  
  15. Kristóf Károly: Petschauer Attila vidám élete és tragikus pusztulása. Világ 1949. július 24.”.  
  16. u.o. 1949. július 27.”.  
  17. u.o. Világ 1949. július 28.”.  
  18. u.o. Világ 1949. július 29.  ”.  
  19. B. Stenge Csaba tanulmánya elérhető a következő linken. [2016. augusztus 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 25.)
  20. Ungváry Krisztián: A munkaszolgálat embertelen, de túlzó mozgó vesztőhelynek nevezni. index.hu, 2013. január 23. (Hozzáférés: 2019. november 27.)
  21. Pénteken botlatókövet helyeztek el Petschauer Attila emlékére at Attila úton. 1.kerulet.ittlakunk.hu (2019. dec. 13.) (Hozzáférés: 2019. dec. 20.)
  22. Botlatókő avatás (Attila út)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés