Phleiuszi Timón

ókori görög filozófus

Phleiuszi Timón (kb. Kr. e. 315Kr. e. 226)[1] görög szkeptikus filozófus-költő, Pürrhón tanítványa volt. Műveiben megörökítette mestere tanításait, ugyanakkor kigúnyolta a dogmatikus filozófusokat.

Phleiuszi Timón
Hellenisztikus filozófia
Ókor
Timont ábrázoló, a 17. században készült metszet.
Timont ábrázoló, a 17. században készült metszet.
Élete
Született Kr. e. 315
Phlius
Elhunyt Kr. e. 226 (kb. 90 évesen)
Athén
Pályafutása
Iskola/Irányzat szkepticizmus
A Wikimédia Commons tartalmaz Phleiuszi Timón témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Diogenész Laertiosz elmondása szerint, Timón korán elvesztette a szüleit, így táncosnak állt. Később Sztilpón tanítványának szegődött, majd, miután megnősült, Éliszbe utazott Pürrhónhoz. Gyermekei születése után Hellészpontoszhoz és Propontiszhoz utazott, majd szofistaként tevékenykedett Khakédonban. Ez utóbbi helyen – Diogenész elmondása szerint – nagy megbecsülésre tett szert. Innen Athénba utazott, ahol egy kisebb thébai kitérővel, haláláig tartózkodott.

MunkásságaSzerkesztés

Karüsztoszi Antigonoszt idézve, Diogenész Laertiosz,[2] Timont iszákos embernek írta le, olyannak aki többnyire filozófiával foglalkozott, de verses műveket is írt: eposzokat, tragédiákat, szatírjátékokat, harminc komédiát és hatvan tragédiát, továbbá szilloszokat és obszcén költeményeket. Ránk marad töredékei: Szilloi (Gúnyversek), Káprázatok, Az érzékelésről és a Pürrhón című munkája.

A SzilloiSzerkesztés

A Szilloi három könyvből áll. Az első könyv elbeszélő formában íródott, a második és a harmadik párbeszéd formájában. Timón szkeptikusként lép fel és parodisztikus formában kigúnyolja a dogmatikusokat. Az első könyv monológ formájú és a következő mondattal kezdődött: „Beszéljetek most, akik sokügyű szofisták vagytok”.[3] A második és a harmadik könyvben kolophóni Xenophanészhoz, a szkeptikusok „elsőszülöttjéhez” intéz kérdéseket régi és kortárs filozófusokról, Xenophanész pedig válaszol ezekre.

A Szilloi szövege homéroszi allúziókkal van tele: Pürhónnal „nem versenyezhetne más halandó” (8 D),[4] Kleanthészkosként járkál a férfiak sorai közt” (41 D). A könyv cselekménye eposzi kontextusban, az alvilágban játszódik le. A szereplők versenyben állnak egymással, ami ugyancsak az eposzi hős figuráját eleveníti fel az olvasó előtt. Az eposzi hős élete (főként az érzéseinek él) pedig szöges ellentétben állnak a szkeptikus életfelfogással (önmegtartóztatás, nyugodt, érzelmektől mentes lélek). Így a heroikus kontextusba helyezett filozófusról maga a kontextus teszi nyilvánvalóvá, hogy nem is igazi filozófus.[5] Az események csendes figyelőjeként Pürrhón azt mutatja meg, hogy a harc értelmetlen, részt venni benne pedig rossz habitusra vall(9, 10, 11 D). Akárcsak Pürrhón, Xenophanész sem vesz részt a certamenben mivel ő vezeti Timónt az alvilágban, s ő mutatja be neki a régi idők bölcseit is. Parmenidész és szamoszi Melisszosz kivételével cinikus gúnnyal jellemzi a főbb filozófusokat. Például Platónt tücsök módjára, liliomhangon daloló halként vezeti a dogmatikusokat (30 D), kitioni Zénón ostoba öregasszony akinek elúszik a hálója (38 D), a sztoikusok zöldségevésre és semmittevésre tanítják hallgatóikat (66 D), Empedoklész ordítozik (42 D), epheszoszi Hérakleitosz vijjog (43 D).

JegyzetekSzerkesztés

  1. Steiger (1999) pp. 151
  2. Diogenész Laertiosz IX. 109–116
  3. DL 112
  4. Diels-féle rekonstrukció száma
  5. Steiger (1999) pp. 157

ForrásokSzerkesztés

  • Diogenész Laertiosz: A filozófiában jeleskedők élete és nézetei. Ford. Rokay Zoltán. (hely nélkül): Jel. 2005. ISBN 963-9318-85-X  
  • Steiger Kornél: A lappangó örökség. (hely nélkül): Jószöveg könyvek. 1999. ISBN 963-9134-09-0  

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés