Pier Francesco Mola

Pier Francesco Mola (ragadványnevén a Ticinói, olaszul Il ticinese) (Coldrerio, Ticino kanton, Svájc, 1612. február 9.Róma, Pápai Állam, 1666. május 16.) svájci születésű olasz festő, grafikus. Az itáliai barokk festészetet megújító velencei és bolognai festők hatása alatt az 1650-es évek Rómájának egyik meghatározó festőművésze volt.

Pier Francesco Mola
Önarcképe
Önarcképe
Született 1612. február 9.[1][2][3][4][5]
Coldrerio
Elhunyt 1666. május 13. (54 évesen)[1][6][2][3][7]
Róma[8]
Állampolgársága svájci
SzüleiGiovanni Battista Mola
Foglalkozása
  • festőművész
  • nyomómester (?)
A Wikimédia Commons tartalmaz Pier Francesco Mola témájú médiaállományokat.
Kalóz

ÉleteSzerkesztés

Mola Svájc déli határvidékén, Ticino egyik kisvárosában, Coldrerióban született. Apja a francia származású, nem különösebbképpen tehetséges festő, Giovanni Battista Mola volt. A fiú négyéves korában, 1616-ban családja Rómába költözött, s a kis Pier Francesco itt vette az első festészeti órákat a manierista Cavalièr d’Arpino és Pietro Orsi műtermében. Az elkövetkező években a Mola család előbb Bolognába, majd Milánóba és Velencébe költözött. Bolognában Francesco Albani vette védőszárnyai alá Molát (már apja is nála tanult). Az 1630-as évek első felében megszülettek Mola első festményei, elkezdődött művészi pályafutása. 1633 és 1641 közötti életrajza töredékes, csak annyit tudni, hogy Észak-Itália különböző városaiban élt. 1637-ben minden bizonnyal Luccában tartózkodott, mert itt ismerkedett meg Pietro Testával. 1641-ben rövid látogatást tett Rómában, majd szülővárosában, Coldrerióban telepedett le, és ott élt hat éven keresztül.

1647-ben ismét Rómába utazott, és a számára hírnévvel és anyagi gyarapodással kecsegtető megbízások reményében végleg le is telepedett a városban. Molának nem kellett csalódnia, ettől az évtől kezdve folyamatosan dolgozhatott, hogy a felkéréseknek eleget tegyen. Előbb a Palazzo Costaguti mennyezetképén (Bacchus és Ariadne / Bacco e Arianna, 16471648), később az Il Gesù egyik kápolnájának freskóin (Szent Péter a börtönben megkereszteli a centuriót / San Pietro che battezza il centurione in prigione és Szent Pál megtérése / Conversione di San Paolo, 16491651), majd a San Carlo al Corso templom oltárképén (1652) dolgozott. Ezt követően négy évig, 1653 és 1657 között az ugyancsak római Szent Márk-székesegyház freskóit festette, majd VII. Sándor pápa megbízásából a Palazzo del Quirinale egyik termének freskóját készítette el (József felismeri testvéreit / Giuseppe riconosciuto dai fratelli, 1657).

1658-ban Mola a nagy hatalmú, Rómának pápát is adó Pamphili család ura, Camillo Pamphili szolgálatába szegődött, és annak valmontonei rezidenciájának freskóin dolgozott (a palota ma ismert neve: Palazzo Doria-Pamphili). Miután 1659-ben heves nézeteltérésre és kenyértörésre került a sor Mola és Pamphili között, itt készült falfestményeit megsemmisítették, és Molától Mattia Preti, valamint Francesco Cozza vette át a munkát. Körülbelül ugyanebben az időben vette maga mellé segédnek a későbbi festőművész-szobrász Antonio Gherardit.

Mola ezt követően az életéből hátra lévő éveket viszonylagos visszavonultságban a zsáner- (Homérosz megszólaltatja a csellót / Omero che suona il violoncello, 1660 körül, Galleria Corsini, Róma) és a tájképfestészetnek szentelte. 1666-ban, ötvennégy éves korában halt meg.

ÉletműveSzerkesztés

Mola művészetére már a korai években, 1630-as évekbeli vándorlásai során a velencei Leandro Bassano és a bolognai Giovanni Francesco Barbieri (ragadványnevén Guercino) festészete hatott a legerőteljesebben. Előbbinek könnyed ecsetkezelése és színvilága, utóbbinak plaszticitása nyűgözte le az ifjú Molát, aki később – immár római festőként – e hatások és benyomások alapján, illetve ötvözésével alakította ki saját stílusát. Az 1650-es években visszanyúlt az érett reneszánszig, ekkor készült freskóin ugyanis már Raffaello, Michelangelo és Tiziano hatása is felfedezhető.

Témaválasztását a megbízók kívánalmai szabták meg, az 1660-as évekig többnyire templomok, paloták falaira készített mitologikus-vallásos freskókat, de ritkán világi témájú zsánerképekkel is jelentkezett (például Egy barbár kalóz portréja / Un pirata barbaresco, 1650, Louvre, Párizs). Az 1660-as években zsáner- és tájképeket egyaránt készített, ez utóbbi művei a Rómában is alkotó francia festők, Nicolas Poussin, Claude Lorrain és Gaspard Dughet hatását is mutatják (Dughet-vel egyébként korábban együtt dolgozott Milánóban, majd Valmontonéban is). A vallásos tematikáról sem feledkezett el, s miután nem sürgették többé a megrendelők kitűzte határidők, egy-egy témáról gyakran több változatot is festett, és több vázlat eredményeként született meg a végleges mű (Szent Brúnó látomásai / Visione di San Bruno, 16631666, Louvre, Párizs).

Mola fennmaradt rajzai, karikatúrái szintén jelentősek.

ForrásokSzerkesztés

  • Pier Francesco Mola, in Marina Sennato, Dizionario Larousse della pittura italiana dalle origini ai nostri giorni, Roma, Gremese, 1998, 340–341.
  • Magyar nagylexikon XIII. (Mer–Nyk). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 224. o. ISBN 963-9257-09-5  
  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. május 5.)
  2. a b Pier Francesco Mola
  3. a b Kunstindeks Danmark (dán és angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Artists of the World Online (német és angol nyelven)
  6. Pier Francesco Mola
  7. Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  8. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2015. január 1.)