Piero Pini
Piero Pini olasz üzletember, építész, a húsipari tevékenységet folytató Hungary Meat Kft. tulajdonosa és 2003-2006 között a Budapest Honvéd FC tulajdonosa.
Tevékenysége Magyarországon
szerkesztésMagyarországon húsipari tevékenységgel foglalkozik, a Hungary Meat Kft. tulajdonosa. Székhelye Kiskunfélegyházán van. Ez a vállalkozás 2011-ben több mint 74 milliárdos árbevétel mellett 1,5 milliárd forint adózás előtti eredményt tudott felmutatni.[1][2]
A magyar labdarúgásban is szerepet vállalt. 2003-tól egészen 2006-ig a Budapest Honvéd FC tulajdonosa volt. A közvélemény által csak "fenomenó"-nak hívott játékosokat vitt a klubhoz, akiket nagy ígéretként harangozott be, de többségük hamar távozott. (pár fenomeno: Michal Silhavý, Max Oraze, Marcel Horký, Zoran Sztamenics, Patricio, Júnior, Mano Mano, Marito, Ariel, Yannick, Eric, Abraham – a Honvédnál). Az ő révén igazoltak közt volt Genito (Eugénio Fernando Bila), Miro (Almiro Daniel Lobo) és Benjamin (Benjamin Angoua Bory) akik a magyar élvonalban jól teljesítettek.[3][4]
Vezetése alatt előfordultak a Honvédnál fizetési gondok és több nagy sajtóvisszhangot kiváltó ügybe is belekeveredett. A csapatnak sem ment jól és egymás után váltogatták az edzőket.[5] A legnagyobb botrány 2005-ben Tornyi Barnabás körül alakult ki, akinek a klub 35 millió forint plusz áfával tartozott. Az ügyben az MLSZ fellebbviteli bizottsága úgy határozott, hogy az elmaradt fizetés miatt kizárja a Honvédot az élvonalból és az NB II-be sorolja át. Ezt a helyzetet úgy oldotta meg Piero Pini és a Honvéd akkori vezetése, hogy titkos paktumot kötöttek Tornyival és teljesítették a tartozásuk egy részét azért, hogy elkerülhessék a szégyenteljes visszasorolást.[6]
2006 nyarán azzal borzolta a kedélyeket, hogy bejelentette a Budapest Honvédet elköltözteti Dunaújvárosba, ám a beadott klublicenc kérelem miatt ez nem volt lehetséges. A Honvéd szurkolóinak tiltakozása és a tulajdonostársa, Kiss Zsolt ellenállásán ez a szándék megbukott.[7] Hosszú tárgyalások után eladta üzletrészét Kiss Zsoltnak, a Honvéd addigi kisebbségi tulajdonosának. Ő az üzletrész 80%-át az amerikai George F. Hemingway-nek adta el.[7][8]
Pini nem vonult ki teljesen a futballból, a Dunaújváros FC szponzoraként ténykedik. Dunaújvárosba a klubmenedzseri székbe ültette Joze Groseljt, aki a Honvédnál is tevékenykedett, de mindössze két futballistát hozott csak a klubhoz (Abdou Tangara-t és Bojan Bozović-t).[9]
Dunaújvárosban is a mozambiki vonalat erőltette, így került a klubhoz két mozambiki játékos, akik aztán hamar távoztak, ugyanis Pini eleinte nem törődött azzal, hogy a két játékos élő szerződéssel rendelkezett, így fizetni kellett volna érte, ám miután klubjuk a Nemzetközi Labdarúgó-szövetséghez akart fordulni, végül nem tartott rájuk igényt.
Források
szerkesztés- ↑ Mangalicavitába keveredett a "honvédos" Pini cége. Index, 2009. szeptember 8. [2018. július 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 28.)
- ↑ Milliárdos magyarokra is lesújt a ciprusi válság. Index, 2013. március 21. (Hozzáférés: 2013. március 28.)
- ↑ Kun Zoltán: Szurgenté a kispesti kispad. delmagyar.hu, 2005. január 5. (Hozzáférés: 2013. március 28.)
- ↑ Pini egyelőre pihenteti a telkét Szentesen. delmagyar.hu, 2006. július 24. [2008. augusztus 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 28.)
- ↑ Szurgent lett Bognár utódja Kispesten. Origo, 2005. január 6. (Hozzáférés: 2013. március 28.)
- ↑ Titkos megállapodás született. nemzetisport.hu, 2005. október 8. (Hozzáférés: 2013. március 28.)
- ↑ a b Kirobbant az olasz labdarúgást máig meghatározó, hatalmas botrány.. www.nb1, 2007. január 2. [2013. október 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 28.)
- ↑ Hemingway megvette a Kispestet. fn.hir24.hu. [2013. október 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 28.)
- ↑ Újvárosba megy Pini. blikk.hu, 2006. július 25. (Hozzáférés: 2021. október 20.)
További információk
szerkesztés- Piero Pini odpowiada przeciwnikom (olasz, lengyel nyelven). youtube.com. (Hozzáférés: 2013. március 28.)
- Guido Lombardi: Pietra tombale sul macello di Manerbio (olasz nyelven). Giornale di Brescia, 2013. május 17. (Hozzáférés: 2013. november 6.)
