Pierre Bosquet

politikus, Franciaország marsallja

Pierre François Joseph Bosquet (Mont-de-Marsan (Landes), 1810. november 8.Toulouse, 1861. február 5.) katonatiszt, politikus, tábornok, 1856-tól Franciaország marsallja.

Pierre Bosquet
Pierre Bosquet a Krími háború idején
Pierre Bosquet a Krími háború idején
Született1810. november 8.[1][2][3][4][5]
Mont-de-Marsan
Elhunyt1861. február 11. (50 évesen)[1]
Pau
Állampolgárságafrancia
Foglalkozása
TisztségeMásodik Francia Császárság szenátusának tagja
IskoláiÉcole polytechnique
Kitüntetései
A Wikimédia Commons tartalmaz Pierre Bosquet témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

A párizsi műegyetemet és a metzi gyakorló iskolát elvégzése után, 1834-ben mint hadnagy az algériai hadseregbe lépett és 1847-ben ezredes lett. 1848-ban dandártábornokká nevezték ki és 1851-ben a kabilok ellen folytatott háborúban tűnt ki. A Keleti háború kitörésekor 1853-ban mint osztálytábornok a 2. gyaloghadosztály parancsnokságát kapta. Az almai ütközetben (1854. szeptember 25.) ő döntötte el a győzelmet az oroszok balszárnyát fedező magaslatok megszállása által. Része volt az inkjermani győzelemben is (november 5.), amikor idejekorán az oroszok túlereje által szorongatott angolok segítségére sietett. A Szevasztopol ellen 1855. szeptember 8-án intézett nagy roham alkalmával a jobbszárnyat vezette a Malakov-bástya ellen, de ekkor olyan súlyos sebet kapott, hogy kénytelen volt azonnal Franciaországba visszatérni. 1856-ban III. Napóleon császár kinevezte szenátorrá és marsallá, 1858-ban pedig Toulouse főparancsnokává.[6]

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b http://www.senat.fr/senateur-2nd-empire/bosquet_pierre_joseph_francois0086e2.html
  2. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. [LH//300/80 Léonore database] (francia nyelven). Ministry of Culture. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. GeneaStar
  6. V. ö. Lettres du marechal B. á ses amis 1837-60. (Pau 1879, 2 köt.) és Grande Encycl. VII. 461.

Források szerkesztés