Pietro Tradonico

Pietro Tradonico (Póla, 808Velence, 864 szeptember 13. ) 836-ban tizenharmadikként állhatott Velence élére a dózse tisztséget betöltve. Uralkodása a Participazio család örökletes uralmának vetett véget, és a velenceiek igazán sokat vártak az újra általuk választott dózsétól. Azt várták, hogy Pietro a kereskedőváros érdekeit nézve nem saját dinasztia megalapítására fogja fordítani figyelmét.

Pietro Tradonico
Doge Pietro Tradonico.png
Született 8. század
Póla
Elhunyt 864. szeptember 13.
Velence
Állampolgársága velencei
Foglalkozása politikus
Tisztség velencei dózse (836–864)
Halál okaszúrt seb
Sírhely Velence
A Wikimédia Commons tartalmaz Pietro Tradonico témájú médiaállományokat.

SzármazásaSzerkesztés

Pietro isztriai családból származott, és a korabeli krónikák szerint – a korban nem kirívó módon – se írni, se olvasni nem tudott. Éppen ezért az általa kiadott rendeleteket, vagy más uralkodóknak küldött leveleket az úgynevezett signum manummal, azaz kezének lenyomatával látott el.

UralkodásaSzerkesztés

Pietro trónra lépése után azonnal nekilátott a velencei kereskedőflotta sikereinek biztosításához. A 9. század közepén a velenceiek kiterjedt kereskedelmi hálózatot tartottak fenn; a Földközi-tenger keleti medencéjében, a gazdag keleti városokban egyre több kereskedőtelep jelent meg. Ezek elérése azonban egyre nehezebbé vált, hiszen az Adria medencéjében több veszély is leselkedett a kiváló velencei hajókra. A dózse legfőbb céljává a kereskedelmi utak biztonságának megteremtése vált.

Ebben az időben kezdett jelentős fenyegetéssé válni a dalmát partoknál megjelenő szláv, főként horvát kalózhorda. Pietro 837-ben szerződést kötött a Raguza vidékén élő horvát törzsek vezetőjével, de a béke nem bizonyult tartósnak. A kereskedők nyomására Pietro háború mellett határozta el magát, és 838-ban Quarnaro mellett a dózse vezette velencei hadi flotta megütközött a Miloszláv által vezetett szláv kalózhaddal. A velenceiek fényes diadala elhárította a szláv veszélyt, de hamarosan újabb zavaró tényező jelent meg Itália déli részén.

A szaracénok egyre nagyobb területeket hódítottak meg Európa csizmájának déli részén. 841-re a muszlim seregek elfoglalták Szicíliát, sőt Barit és Apulia területét is. A szaracénok ugyan tiszteletben tartották a velencei lobogót, de a vámtól nem voltak hajlandóak eltekinteni. Mivel az arab hajósok ereje messze meghaladta a velencei flotta erejét, Pietrónak kapóra jött, hogy a szaracénok lassan észak felé kezdtek terjeszkedni, és hamarosan Rómát is veszélyeztették. 849-ben IV. Leó pápa hatalmas falakat építtetett a város védelmére, amelynek elkészültét az arabok nem akartak megvárni, ezért szaracén flottát indítottak az örök város elfoglalására. A pápa elsősorban Nápolyra támaszkodhatott, de Pietrónak is alkalma nyílt bekapcsolódni a csatába. A 849-ben diadalra vitt ostiai csatában mindössze kevés velencei katona vett részt, hiszen a velencei flotta a félsziget túlsó oldalán volt.

Pietro azonban nem akart kimaradni a dicsőségből, és a sansegói csatában megütközött a szaracén flottával. Ezúttal azonban a túlerőben lévő muszlim had győzedelmeskedett. Ennek ellenére Pietro uralkodásának legfontosabb következménye az volt, hogy az önálló hadi vállalkozások hatására a két nagyhatalom hajlandóvá vált arra, hogy elismerje Velence függetlenségét.

850-ben I. Lothár itáliai király és Pietro dózse megkötötték a Lothár-paktumot, amelyben a frank uralom itáliai örököseként elismerte a velencei dózse önálló és független uralmát Velence városa és a környező lagúna területei felett. Ezen felül a paktumban megegyeztek arról, hogy a velenceiek az addigi kereskedelmi korlátozás alól is mentesülnek, és az egész nyugati birodalomban szabadon kereskedhetnek. Ezzel szemben III. Mihály bizánci császár nem volt ennyire szívélyes. Velence önállóságát ő sem vitatta, de azzal a politikai húzással, hogy a velencei dózsét a császár az ipato címmel is felruházta, Konstantinápoly befolyását akarta biztosítani.

Minden siker ellenére a velencei udvarban a dózse ellen összeesküvést szőttek, amelyben nagy szerepe volt a trónvesztett Participazio családnak. Először Pietro dinasztikus törekvéseinek szabtak gátat azzal, hogy gyermekét, Giovannit megmérgezték. De 864-ben a Szent Zakariás-templom felszentelő miséje után Pietrót a kijáratban várták ellenségei, és tőrrel leszúrták.

ForrásokSzerkesztés

  • Venice (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy, 2009. december 16. (Hozzáférés: 2010. augusztus 27.)
  • Pietro Tradonivo of Venice (angol nyelven). one-evil.org. [2010. október 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 27.)


Előző uralkodó:
I. Giovanni Participazio
Velencei dózse
837-864
 
Következő uralkodó:
I. Orso Participazio