Poli(tetrafluoretilén)
| Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Poli(tetrafluoretilén) | |
| |
| |
| IUPAC-név | Poli(tetrafluoretén) |
| Szabályos név | Poli(tetrafluoretilén) |
| Más nevek | Teflon, Syncolon, Fluon, Politetrafluoretén |
| Kémiai azonosítók | |
|---|---|
| Rövidítés | PTFE |
| CAS-szám | 9002-84-0 |
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | CnF2n+2 |
| Sűrűség | 2,2 g/cm³[1] |
| Olvadáspont | 327 °C[1] |
| Veszélyek | |
| EU osztályozás | nincsenek veszélyességi szimbólumok[1] |
| R mondatok | (nincs)[1] |
| S mondatok | (nincs)[1] |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |
A poli(tetrafluoretilén) vagy politetrafluoretilén, IUPAC nevén Poly(tetrafluoroethene),[2] rövidítve PTFE, vagy a DuPont, a fő gyártócég által kizárólagosan birtokolt nevén Teflon® (vagy már köznévként teflon) egy számos alkalmazási területen megtalálható úgynevezett fluoropolimer, amit a tetrafluoretilén monomer polimerizációs reakciójával állítanak elő.
A nagy molekulasúlyú polimert, ami a láncvégi hidrogénatomok kivételével csak szén- és fluoratomokból áll, sem a hidrofil (vízvonzó), sem a hidrofób (víztaszító) folyadékok nem nedvesítik.
Az erős szén–fluor kötés jelenléte kémiailag igen ellenállóvá teszi, de jó dielektromos tulajdonsága is van. Ezeket a tulajdonságait használják alkalmazási területein kenőanyagkomponensként, edények, tartályok készítésére maró folyadékokhoz, és legjobban ismeretesen sütéshez használt felületek ragadásmentesítésére.
Poli(tetrafluoretilén) alapanyagot már az 1970-es években Magyarországon is gyártottak (a világon hatodik országként) a Pest Megyei Műanyagipari Vállalatban, az anyag hazánkban PEMÜFLON néven került forgalomba.[3]
TörténeteSzerkesztés
A polimert Roy Plunkett fedezte fel véletlenül 1938-ban.
TulajdonságaiSzerkesztés
| Tulajdonság | Érték |
|---|---|
| Sűrűség | 2200 kg/m³ |
| Olvadáspont | 327 °C |
| Rugalmassági modulus | 0,5 GPa |
| Folyáshatár | 23 MPa |
| Súrlódási tényező | 0,05–0,10 |
| Dielektromos állandó | ε=2,1,tan(δ)<5(-4) |
| Dielektromos állandó (60 Hz) | ε=2,1,tan(δ)<2(-4) |
| Szigetelési szilárdság (1 MHz) | 60 MV/m |
Használati biztonságSzerkesztés
Perfluoroktánsav (Perfluorooctanoic acid, PFOA vagy C8)Szerkesztés
A polimer gyártási folyamata során PFOA keletkezik, és annak kiderítése, hogy ez okozhat-e rákos megbetegedést, jelenleg is folyamatban van az Egyesült Államokban .{2005 Ben több mint 60-ezer embert vizsgáltak meg az Egyesült Államokban, a 2012-ben közzétett adatok megállapították, hogy a tesztalanyok majd 50%-a szenved valamilyen súlyos betegségben}
Hasonló polimerekSzerkesztés
Hasonló kémiai szerkezetű polimerek, amelyeket szintén teflon néven forgalmaznak:
Ezek a polimerek rendelkeznek a PTFE többi tulajdonságával, de átlátszóak, áttetszőek és ellenállnak a napfény ultraibolya-sugárzása hatásának is.
FordításSzerkesztés
Ez a szócikk részben vagy egészben a Polytetrafluoroethylene című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ a b c d e A poli(tetrafluoroetilén) vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2010. 08. 26. (JavaScript szükséges) (angolul)
- ↑ Magyarosan talán poli(tetrafluoretén) is.
- ↑ T. E.: A kritikus pont: 19,6 fok. Pest Megyei Hírlap, 1972. április 7. (16. évfolyam, 81. szám, 5. oldal)
