K.k. Staatsbahn Tarvis–Pontafel

vasútvonal Olaszországban
(Pontebbana szócikkből átirányítva)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2022. december 5.

A Pontebbana (korábbi nevén K.k. Staatsbahn Tarvis–Pontafel) egy alig 89 km hosszú, kétvágányú villamosított normál nyomtávolságú vasútvonal Udine és Tarvisio között a Velence és Villach közötti vasúti összeköttetésben. A Déli-Alpokon halad át Friuli-Venezia Giulia észak-olaszországi régióban. Egy 4 km-es szakaszon Udinénél a pálya csak egyvágányú.[1]

Udine–Tarvisio Boscoverde
(neue Trasse)
A Pontebbana elhagyja Bagni Santa Caterina állomást
A Pontebbana elhagyja Bagni Santa Caterina állomást
A K.k. Staatsbahn Tarvis–Pontafel útvonala
Hossz:88,8 km
Nyomtávolság:1435 mm
Feszültség:3 kV =
Maximális emelkedés:19 
Maximális sebesség:180 km/h
Kétvágányú:PM Vat–Tarvisio Boscoverde
A Wikimédia Commons tartalmaz K.k. Staatsbahn Tarvis–Pontafel témájú médiaállományokat.
Velence felől
Cervignano felől
0,000 Udine
Trieszt és Cividale felé
Triest és Cervignano felől(Umfahrung Udine)
4,493 PM Vat
11,975 Tricesimo San Pelagio
18,348 Tarcento
22,147 Artegna
Sacile felől
28,199 Gemona del Friuli
34,895 Venzone
39,669 Carnia
40,412 Rio-Togliezzo-Brücke (33 m)
40,648 Pontebbana-e-Fella-Viadukt (1 004 m), (Tagliamento)
„Alpen-Adria-Autobahn“ A23
41,669 Campiolo-Monte-Palis-Tunnel (5 575 m)
47,244
47,280 Val-Aupa-Viadukt (209 m)
47,538 Zuc-del-Bor-Tunnel (9 222 m)
56,760
56,760 Saletto-Pontedimuro-Viadukt (115 m)
56,875 Le-Piche-San-Rocco-Tunnel (4 057 m)
60,932
62,576 Pontebba
„Alpen-Adria-Autobahn“ A23
64,208 San-Leopoldo-Tunnel (5 716 m)
69,924
69,947 Rio-Bianco-Brücke (25 m)
69,980 Bagni Santa Caterina (2003 aufgelassen)
70,006 Malborghetto-Tunnel (8 067 m)
78,073
78,106 Ugovizza-1-Brücke (100 m) (Strada Statale 13)
78,289 Ugovizza-2-Brücke (225 m) („Alpen-Adria-Autobahn“ A23)
78,624 Ugovizza-3-Brücke (250 m)
79,249 Ugovizza Valbruna
79,869 Camporosso-alagút (6 934 m)
86,804
Presling-Viadukt (297 m)
87,100 Tarvisio-Tunnel (1 052 m)
88,152
88,790 Tarvisio Boscoverde
Rudolfsbahn Villach felé
Udine–Tarvisio Centrale
(alte Trasse)
Stazione di Chiusaforte állomás a régi vonalon
Stazione di Chiusaforte állomás a régi vonalon
A K.k. Staatsbahn Tarvis–Pontafel útvonala
Hossz:93,6 km
Nyomtávolság:1 435 mm
Feszültség:3 kV =
Maximális emelkedés:22 
Legkisebb ívsugár:250 m
Maximális sebesség:180 km/h
A Wikimédia Commons tartalmaz K.k. Staatsbahn Tarvis–Pontafel témájú médiaállományokat.
Velence felől
Cervignano felől
0,000 Udine
Triest és Cividale felé
Triest és Cervignano felől (Umfahrung Udine)
4,493 PM Vat
9,051 Reana del Rojale
12,046 San Pelagio
14,431 Tricesimo
18,923 Tarcento
22,385 Artegna
Sacile felől
28,477 Gemona del Friuli
35,170 Venzone
40,119 Carnia
Villa Santina felé
45,333 Moggio
48,053 Resiutta
56,146 Chiusaforte
60,160 Dogna
65,661 Pietratagliata
69,127 Pontebba
72,038 Laglesie San Leopoldo
76,146 Bagni di Lusnizza
80,066 Malborghetto
82,651 Ugovizza
Neue Bahntrasse
85,059 Valbruna
„Alpen-Adria-Autobahn“ A23
88,233 Camporosso in Valcanale
91,672 Tarvisio Città
Jesenice felől
93,586 Tarvisio Centrale
Rudolfsbahn Villach felé

2000 novembere óta az új nyomvonalon újjáépített pályán 180 km/órás végsebességgel járnak a vonatok. Udinetől Carnia-ig a vasút nagyrészt ugyanazon nyomvonalon halad, mint 1995-ig, ám Carniatól Tarvisioig már új nyomvonalon halad. Csak Pontebba állomás, Ugovizza és Valbruna, valamint az osztrák határnál Thörl-Maglern állomásokat találjuk a régi vonalon. A 49,1 km hosszú pályából Carnia és Tarvisio között 40,6 kilométer alagutakban halad. Az új vonalon a távolsági vonatok menetideje Udine állomástól Tarvisio Boscoverde állomásig jó pályafeltételek mellett csak körülbelül 45 perc, míg a menetidő a régi pályán 100 perc körül volt.[2]

Története

szerkesztés

Tervezése

szerkesztés

Már a 19. század 60-as éveiben voltak elképzelések, hogy a osztrák Déli Vasutat összekötik Marburg an der Drau (ma: Maribor) és Laibach (ma:Ljubljana) városokon át egy vasútvonallal, hogy összeköttetést teremtsenek a Rudolfsbahnnal Villachtól Triesztig.

Két nyomvonal közül választhattak. Egyrészt a Predil-hágótól Görz-ig, ahol kapcsolódna a meglévő hálózathoz Trieszt és Udine irányába. A második lehetőség egy pálya Pontafeltől Udinéig, ugyancsak összekötve a meglévő Görz-Trieszt vonallal.[3]

 
Vasúti híd a régi Pontebbananál a Fella Chiusaforte folyó felett

Mivel az 1866-os porosz–osztrák–olasz háború után Friuli legnagyobb részét és Veneto tartományt az Olasz Királysághoz csatolták, a Friuli és Veneto között tervezett vasútvonal nagy része olasz területre került, Ausztria számára csak a Predil–Görz változat maradt megvalósítható. Végül ez a változat nem épült meg.

Később úgy döntöttek, hogy a Kanal-völgyön keresztül, az osztrák Tarvistól induló k.k. Staatsbahn Tarvis–Pontafel szárnyvonallal biztosítják az összeköttetést az olasz vasúti hálózathoz Pontafelnél, mely 1866 óta osztrák–olasz határváros volt. A 24,7 km hosszú szakaszt 1879. október 11-én nyitották meg a helyi,[4] majd október 30-án a nemzetközi forgalomnak.[5]

A pálya további (olasz területen futó) része Pontafel határállomástól tovább az olasz Udinébe végig kis karzatokon és viaduktokon át vezetett a Fella folyó völgyében és gyakran érték súlyos természeti csapások, pl. földrengés. Az üzemeltető nem tudott megállapodni egy közös állomásban, ezért sokáig két állomás volt: egy Pontafelben, egy másik pedig Pontebbana városrészben.

Így 1879-ben a hivatalosan is megnyitott Pontebbana vasútvonallal megvalósult a vasúti összeköttetés Trieszt, Udine, Pontafel, Villach, Salzburg és München között. 1919-ben a Saint-germaini békeszerződés értelmében a Kanal-völgy és a vasútvonal teljes egészében az Olasz Királysághoz került.

Mivel a régi nyomvonalon haladó pályát sokszor érték és rongálták meg súlyos természeti csapások - 1976-ban és 1978-ban erős földrengés is pusztított - ezért az 1970-es évek végén elkezdték az új nyomvonal építését. Az új szakaszokat lépcsőzetesen, délről északra haladva nyitották meg, az utolsó szakasz Ugovizza Valbruna-től Tarvis-ig az új pályaudvarral 2000. november 26-ra készült el..[6]

1918. augusztus 14-én súlyos vasúti baleset történt Uggowitz vasútállomáson. Hibás váltóállítás miatt két kirándulóvonat frontálisan ütközött. Tizenegy ember halt meg a balesetben.[7]

  • E. L.: Die Pontebba-Bahn. (Udine – Pontebba). In: Josef Melan: Zeitschrift des Österreichischen Ingenieur- und Architekten-Vereins. Band 32.1880, XXXII. Jahrgang, ZDB-ID 2534647-7. Waldheim, Wien 1880, S. 113–124, Zeichnungen/Pläne: Blätter 20–24. – Volltext online (PDF).
  • Bernhard Neuner: Bibliographie der österreichischen Eisenbahnen von den Anfängen bis 1918, 2. kötet: Einzelne Bahnen, Projekte, Eisenbahnatlanten und Karten, Stationsverzeichnisse, Kursbücher, Eisenbahnführer, Verkehrsgeographie, Walter Drews Verlag, Wien, ISBN 3-901949-00-3 (2002)
  • Anna Zanier, Claudio Canton, Roberto Carollo, Mauro Bigot: La strada ferrata della Pontebba. (italienisch). Senaus, Udine 2006, ISBN 88-901571-5-1[8]
  • Detlef Löffler (Hrsg.), Franz Gansrigler, Christoph Posch: Wien – Triest. Der Drang in den Süden. Von den Anfängen der Kronprinz-Rudolf-Bahn bis zum heutigen Ausbau der Südbahn und der Pontebbana. Styria-Verlag, Wien, Graz, Klagenfurt 2008, ISBN 978-3-222-13257-5.

További információk

szerkesztés
A Wikimédia Commons tartalmaz K.k. Staatsbahn Tarvis–Pontafel témájú médiaállományokat.
A Wikimédia Commons tartalmaz K.k. Staatsbahn Tarvis–Pontafel témájú médiaállományokat.
  1. Fascicolo Linea 62 RFI - Fiancata di Linea, Seite 95[halott link] (olasz nyelven, abgerufen am 28. Juli 2009)
  2. Fascicolo Linea 62 RFI, Seite 29 bis 32[halott link] (olasz nyelven, abgerufen am 28. Juli 2009)
  3. Elmar Oberegger: Udine-Bahn Archiválva 2010. április 18-i dátummal a Wayback Machine-ben. In: Enzyklopädie. Der Alpen-Donau-Adria-Raum. 2007, abgerufen am 19. Juli 2009.
  4. Kleine Chronik. (…) Die Eröffnung der Ponteba-Bahn. In: Neue Freie Presse, Morgenblatt, Nr. 5453/1879, 31. Oktober 1879, S. 10 Mitte. (Online bei ANNO)sablon:ANNO/Wartung/nfp.
  5. Ignaz Konta: Geschichte der Eisenbahnen Oesterreichs vom Jahre 1867 bis zur Gegenwart. In: (Karl Prochaska): Geschichte der Eisenbahnen der österreichisch-ungarischen Monarchie. (Prachtausgabe). Band 1,2., Wien 1898, Permalink Österreichischer Bibliothekenverbund[halott link], S. 246.
  6. Enrico Ceron: La nuova ferrovia Pontebbana. Archiválva 2008. december 29-i dátummal a Wayback Machine-ben In: Tutto TRENO, abgerufen 29. Juli 2009
  7. Ludwig Stockert: Eisenbahnunfälle (Neue Folge): Ein weiterer Beitrag zur Eisenbahnbetriebslehre. Berlin: (kiadó nélkül). 1920.  
  8. BFI – Bibliografia Ferroviaria Italiana.

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Pontebbana című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.