Főmenü megnyitása

Prah Khan vagy Preah Khan – a „Szent kard”1191-ben, VII. Dzsajavarman uralkodása alatt épült buddhista templom-kolostor Angkorban, Kambodzsában. A templom Angkorthom északi fala közelében áll; a Prah Khan keleti oldalán kialakított csónakkikötő közvetlenül a Dzsajatataka barajhoz[1] kapcsolódik. Ez az 56 hektáros alapterületű, Ta Prohmhoz hasonló stílusú „lapos” templom, a város oktatási központja, buddhista egyetem volt: falai között 1000 lelki vezető, 1000 apszara, közel 100 ezer tanítvány és szolgáló élt.

Angkor romjai
Világörökség
Fény-árnyék játék Prah Khan bejáratánál
Fény-árnyék játék Prah Khan bejáratánál
Adatok
OrszágKambodzsa
TípusKulturális helyszín
KritériumokI, II, III, IV
Felvétel éve1992
Elhelyezkedése
Prah Khan (Kambodzsa)
Prah Khan
Prah Khan
Pozíció Kambodzsa térképén
é. sz. 13° 27′ 43″, k. h. 103° 52′ 18″Koordináták: é. sz. 13° 27′ 43″, k. h. 103° 52′ 18″
A Wikimédia Commons tartalmaz Prah Khan témájú médiaállományokat.
Buddhista szerzetesek a kolostor romjánál
A kétemeletes, kerek oszlopos épület etredeti funkciója ismeretlen

Története és jellegzetességeiSzerkesztés

 
Prah Khan Angkorthom északkeleti sarkánál áll.

Prah Khan, az új királyi főváros Angkorthom mintájára, Dzsajavarman király 1181-ben, a csamok felett aratott győzelme emlékére épült. Eredeti neve: Nagara Dzsajasri (Nagara Jayasri) – A győzelem szent városa.[2] A vizesárokkal és fallal körülvett egyszerű szerkezetű, de igen díszes, galériákkal udvarokra tagolt épület a király apjának emlékét szolgálta. A templomot körülölelő 700×800 méteres, 5 méter magas lateritfalat hatalmas, Nagát tartó garudák díszítik. A vizesárkok felett átívelő hidakat a „Tenger köpülését”[3] ábrázoló domborművek borítják. A Bajon-stílusú épületnek eredetileg 102 tornya volt. A templom-kolostor szellemi és vagyoni gazdagságát jól példázza, hogy a régészek 515[4] (ebből 430 különböző) istenszobrot találtak Prah Khanban, bár a templom Buddha-domborműveit VIII. Dzsajavarman (12431295) anti-buddhista szellemiségű uralkodása alatt lerombolták.

A templom nem csupán stílusában de állagát tekintve is Ta Prohmhoz, a király édesanyja emlékének szentelt kolostorhoz hasonló. A hatalmas fügefák léggyökereinek súlya alatt roskadozó épületegyüttes nagy része restaurálásra vár.

Prah Khan a korabeli khmer templomok mintájára keleti tájolású, főbejáratát is itt találjuk. A falon belül további két körbefutó folyosóval tagolt udvar, galériákkal összekötött földszintes épületek, pavilonok és szentélyek sora áll. A kisebb-nagyobb építmények elrendezését tekintve a Prah Khan kolostor-templom egy kisméretű városra hasonlít. A templom első 200×175 méteres galériájának sarkaiban egy–egy melléktemplom áll, amelyeket Sivának, Visnunak az előző királynak és feleségének szenteltek. A keleti átjárótól nyugatra található a mennyei táncosnőkkel díszített kétemeletes Táncterem; oszlopos szerkezetét tekintve megegyezik Ta Prohm és Bantej Kdei hasonló melléképületével. Az udvaron továbbhaladva két Könyvtár áll. A második, 85×76 méteres galéria fala gazdagon díszített. E belső fal tornyos gopuráján áthaladva szentélyekkel zsúfolt udvarra érkezik a látogató. A galéria belső falait és a központi szentély hatalmas tornyát egykor bronz lapok díszítették. A belső udvaron álltak a királyi család temetkezőkápolnái is. A központi szentélyben álló Avalokitésvara[5] szobrot, amelyet a király édesapjáról – Dharaninrdáról – mintáztak, a 15. század során egy sztúpára cserélték.

JegyzetekSzerkesztés

  1. A Dzsajatataka baraj 900 méter széles, és 3,5 km hosszú; közepén a Neak Pean forrás-templom áll.
  2. Maurice Glaize: The Monuments of the Angkor Group p. 173
  3. lásd Angkorvat
  4. Maurice Glaize:A guide to the Angkor monuments
  5. lásd Dalai Láma, Om mani padme hum

ForrásokSzerkesztés

Külső hivatkozásokSzerkesztés