Prevršac

település Horvátországban

Prevršac falu Horvátországban, a Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Donji Kukuruzari községhez tartozik.

Prevršac
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSziszek-Monoszló
KözségDonji Kukuruzari
Jogállás falu
Irányítószám 44432
Körzethívószám (+385) 44
Népesség
Teljes népesség82 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság170 m
Terület12,8 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 16′ 41″, k. h. 16° 26′ 53″Koordináták: é. sz. 45° 16′ 41″, k. h. 16° 26′ 53″
SablonWikidataSegítség

Fekvése szerkesztés

Sziszek városától légvonalban 24, közúton 34 km-re délre, községközpontjától 3 km-re északnyugatra, a Samarica-hegység lábánál, a Zágrábot Hrvatska Kostajnicával összekötő 30-as számú főút mentén, a Sunja jobb partján, annak jobb oldali mellékvize, a Prevrška-patak mentén fekszik.

Története szerkesztés

1347-ben a Nagy Lajos király cserével megszerezte és Subics Gergely és György comesnek, a Zrínyiek őseinek adta az innen délnyugatra található Zrin várát. Ettől kezdve a térség a Zrínyiek uralma alá tartozott. Miután 1463 nyarán a török egész Boszniát megszállta megsokasodtak a község területét érő török támadások is. Ez arra késztette a Zrínyieket, hogy megerősítsék a Kostajnica, Zrin, Komogovina és Gvozdanszkó váraiból álló védvonalat, amely egyúttal a család egyik legfontosabb bevételi forrását az ezüstbányákat védte. Prevršac várának építése 1470 körül kezdődött a település felett, melynek első írásos említése 1487-ben történt „possessio Prekowaraya” alakban.[2] A vár helyén korábban Završki ódon, fából épített erőssége állt az egykori hűbérúr kúriájával. Mellette állt szolgálófaluja a középkori Završje, egykor jelentős település műhelyekkel, kereskedőkkel, fegyverraktárral, melynek régészeti feltárása még nem történt meg. Prevršac várát 1509-ben említik először egy Zrínyi III. Miklós és Karlovich János korbáviai gróf közötti örökösödési szerződés alkalmával, melyet az 1493-as tragikus véget ért korbávmezei csata akkorra már világossá vált következményei miatt kötöttek. A térséget ért török támadások ereje a 16. század közepén tovább fokozódott. A közeli Kostajnica már 1556-ban elesett, majd az 1577-es és 1578-as évek nagy harcaiban az egész térség török kézre került. A várak sorsáról a korabeli források eltérően tudósítanak. Az egyik szerint 1578-ban a török Zrint, Komogovinát és Pervšacot is lerombolta, míg mások szerint néhány várat, (köztük Pervšacot) maguk a Zrínyiek romboltak le, amikor látták a török túlerővel szemben nem tudják megvédeni őket.

A mai falu török kiűzése után betelepített falvak közé tartozik. Az 1683 és 1699 között zajlott felszabadító harcokat a karlócai béke zárta le, melynek eredményeként a török határ az Una folyóhoz került vissza. Az első pravoszláv népesség 1690 körül érkezett. Ők Boszniából a bosanska dubicai moštanicai monostor szerzeteseivel és Ljubojević Atanáz metropolita vezetésével érkeztek és megalapították a közeli komogovinai pravoszláv kolostort. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék, horvátul Banovina, vagy Banja. Az osztrák generálisok azonban védelmi célból a Zrínyi-hegység vidékére a török határövezetből érkezett pravoszláv katonákat, köznevükön martalócokat telepítettek be azokat, akik korábban török szolgálatban éppen a horvát falvak és városok fosztogatását végezték. Ekkor már nemcsak a határövezetből, hanem Hercegovina, Nyugat-Szerbia, Montenegró, Koszovó és Metohija, valamint Bosznia más vidékeiről is számos szerb család érkezett. Ezzel e vidék etnikai összetétele véglegesen megváltozott.

A falvak legnagyobb része a 18. század elején és közepén alakult ki. Fejlődésük a 18. század második felében Károlyvárosból Glinán és Petrinyán át Kostajnicára menő főút megépítésének és a forgalom újbóli megindulásának köszönhető. A falu 1773-ban az első katonai felmérés térképén „Dorf Preversacz” néven szerepel. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában szintén „Preversacz” a neve.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében ugyancsak „Preversacz” néven 42 házzal és 219 lakossal szerepel.[4] A Petrinya központú második báni ezredhez tartozott. 1857-ben 149, 1910-ben 279 lakosa volt. A katonai közigazgatás megszüntetése után Zágráb vármegye részeként a Petrinyai járáshoz tartozott. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett.

Különösen nehéz időszakot élt át a térség lakossága a II. világháború alatt. 1941-ben a németbarát Független Horvát Állam része lett, de a lakosság egy része felkelt az új rend ellen. A délszláv háború előtt csaknem teljes lakossága (94%) szerb nemzetiségű volt. 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. A délszláv háború idején szerb lakossága a szerb erőkhöz csatlakozott. A Krajinai Szerb Köztársasághoz tartozott. A falut 1995. augusztus 7-én a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság többsége elmenekült és helyükre a boszniai Szávamentéről, Közép-Boszniából és Banja Luka környékéről horvát lakosság érkezett. A településnek 2011-ben 120 lakosa volt.

Népesség szerkesztés

Lakosság változása[5][6]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
149 136 125 182 260 279 290 288 278 283 276 255 236 207 159 120

Nevezetességei szerkesztés

Prevršac várának romjai[7] a falutól délnyugatra emelkedő erdős magaslaton találhatók. A vár szabálytalan trapéz alaprajzú, melynek hosszabbik párhuzamos oldala mintegy 30, rövidebbik pedig 18 méter. A kis méretű várak közé tartozott. Története során többször átépítették, illetve bővítették, melyet a másik Zrínyi várhoz Gvozdanszkóhoz hasonlóan gyakran tapasztalt itáliai mesterek irányítottak. Ez magyarázza a két vár közötti hasonlóságokat. Védelmi rendszerének alapja klasszikus vár, egyenes falszakaszokkal, megerősítve kerek, félköríves és szögletes tornyokkal, melyek elősegítették a korabeli ostromeszközök elleni hatékony védelmet. Kostajnica várának 1556-os eleste után a felperzselt föld taktikáját követve valószínűleg maguk a Zrínyiek rombolták le, nehogy a török támaszpontként használhassa. A karlócai béke után már rom volt. Falai az erdős magaslat tetején helyenként ma is emeletnyi magasságban állnak.

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés