Purin
A purin olyan heterociklikus aromás szerves vegyület, amelyben egy pirimidingyűrű egy imidazolgyűrűhöz kapcsolódik.
Purin | |||
IUPAC-név | Purin | ||
Kémiai azonosítók | |||
CAS-szám | 120-73-0 | ||
ChemSpider | 1015 | ||
| |||
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
Kémiai képlet | C5H4N4 | ||
Moláris tömeg | 120,11206 g/mol | ||
Olvadáspont | 214 °C | ||
Az infoboxban SI-mértékegységek szerepelnek. Ahol lehetséges, az adatok standardállapotra (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. Az ezektől való eltérést egyértelműen jelezzük. |
Nevét a latin purum (acidum) uricum, azaz legtisztább húgy(sav) kifejezésből kapta, mert feltételezték, hogy a purin a húgysavszármazékok kiindulási vegyülete.[1]
A purinok csoportba általában beleértjük a szubsztituált purinokat és tautomereiket is.
Tulajdonságai
szerkesztésA purin szilárd, kristályos vegyület. Vízben és alkoholban jól, de éterben rosszul oldódik. Aromás jellegű, amfoter vegyület. Erősebb bázis, mint a pirimidin, de gyengébb, mint az imidazol. Savakkal sót képez. Erősebben savas jellegű, mint az imidazol. Nátriummal szemben savként viselkedik, a reakcióban nátriumsó keletkezik és hidrogén fejlődik. A purin nátriumsója víz hatására hidrolizál. Olvadáspontja magas, mert hidrogénkötést képes kialakítani.[2]
Előfordulása
szerkesztésA természetben számos vegyületben előfordul. Néhány származéka a legjelentősebb természetes szerves vegyületek közé tartozik. Megtalálható például a húgysavban, egyes alkaloidokban, például a koffeinben és a nukleinsavakban előforduló purinbázisokban, az adeninban és a guaninban. A legrégebbi ismert purinszármazék a húgysav.
Először Scheele izolálta. A húgysav laktám-laktim tautomériát mutat. A purin előfordul a marha, a sertés, a baromfi, a hal és a tengeri állatok húsában. A zöldségek közül a spárga, a karfiol, a spenót, a gomba, a zöldborsó, a lencse, a szárított borsó, a bab, a zabpehely, a búzakorpa, a búzacsíra és a galagonya tartalmazza.[3]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Fülöp József: Rövid kémiai értelmező és etimológiai szótár. Celldömölk: Pauz–Westermann Könyvkiadó Kft. 1998. 122. o. ISBN 963 8334 96 7
- ↑ Yamada, H.; Okamoto, T. (1972). „A One-step Synthesis of Purine Ring from Formamide” (angol nyelven). Chemical & Pharmaceutical Bulletin 20, 623. o. [2016. május 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 14.)
- ↑ Gout Diet / Low Purine Diet (angol nyelven). healthcastle.com. (Hozzáférés: 2011. január 14.)