Főmenü megnyitása

A pusztai ölyv (Buteo rufinus) a madarak osztályának vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó faj.[1][2]

Infobox info icon.svg
Pusztai ölyv
Adlerbussard.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon fokozottan védett
Eszmei érték: 100 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend: Neoaves
Csoport: Passerea
Csoport: Telluraves
Csoport: Afroaves
Rend: Vágómadár-alakúak (Accipitriformes)
Család: Vágómadárfélék (Accipitridae)
Alcsalád: Ölyvformák (Buteoninae)
Nem: Buteo
Faj: B. rufinus
(Linnaeus, 1758)
Elterjedés
A pusztai ölyv elterjedési és telelési területe   költőhely (nyáron)   egész éves   költözési útvonal   telelőhely
A pusztai ölyv elterjedési és telelési területe
  költőhely (nyáron)
  egész éves
  költözési útvonal
  telelőhely
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Pusztai ölyv témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Pusztai ölyv témájú médiaállományokat és Pusztai ölyv témájú kategóriát.

Tartalomjegyzék

RendszerezéseSzerkesztés

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, a Falco nembe Falco rufinus néven.[3]

ElőfordulásaSzerkesztés

Európában a Balkán-félszigeten, Romániában, Bulgáriában és Törökországban található, de Észak-Afrikában és Ázsia középső részén is költ. Száraz puszták, félsivatagok, valamint nyílt hegyi területek lakója. Egyes helyeken állandó, de van, ahonnan délebbre vonul.[4]

Kárpát-medencei előfordulásaSzerkesztés

Magyarországon főként a Hortobágyon szórványosan fészkel belőle pár példány. A 2012. januárban végrehajtott madárszámlálás során 13 pusztai ölyvet figyeltek meg Magyarországon.[5] 2018-ban a madárszámlálás adatai alapján 5 itthon telelő pusztai ölyvet figyeltek meg a madarakat számlálók.[6]

AlfajaiSzerkesztés

MegjelenéseSzerkesztés

Testhossza 50–65 centiméter, szárnyfesztávolsága pedig 125–148 cm-es, testtömege 590–1760 gramm.[7] A tojó nagyobb és testesebb a hímnél. Csüdje tollas, a lába hosszabb, mint a többi ölyvé.

 
Levegőben

ÉletmódjaSzerkesztés

Nagyobb részt rágcsálókkal táplálkozik, de megeszi a gyíkokat, kígyókat és rovarokat is.

SzaporodásaSzerkesztés

Síkságon általában a földön fészkel, de előfordul, hogy fészkét bokorra vagy fára rakja. A hegyvidéken sziklapárkányokon költ. A fészek ágakból és gallyakból készül, melyet fűvel, mohával és szőrszálakkal bélel ki. A fészekalj 2–3 tojásból áll, melyen 28 napig kotlik.

Természetvédelmi helyzeteSzerkesztés

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem veszélyeztetett fajként szerepel.[4] Magyarországon védett, eszmei értéke 100 000 forint.[7]

JegyzetekSzerkesztés

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2018. november 19.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2018. november 19.)
  3. Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2018. november 19.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2018. november 19.)
  5. MTI (2012. 02). „Saslétszám:nincs változás”. Metropol, 23. o. (Hozzáférés ideje: 2012. február 10.)  
  6. Megszámolták a magyar sasokat. index.hu. (Hozzáférés: 2018. február 1.)
  7. a b Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. (Hozzáférés: 2018. november 19.)

További információkSzerkesztés