Putnoky Móric

(1866–1946) magyar katonatiszt, földbirtokos, főispán, titkos tanácsos, országgyűlési képviselő

Putnoky Móric (Kelemér, Gömör és Kishont vármegye, 1866. július 3.Budapest, 1946. október 24.) magyar földbirtokos, főispán, titkos tanácsos, országgyűlési képviselő.

Putnoky Móric
Született1866. július 3.
Kelemér
Elhunyt1946. október 24. (80 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • politikus
  • földbirtokos
Tisztsége
  • szolgabíró
  • főispán (1917. július 13. – 1918. december 29., Gömör és Kis-Hont vármegye)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1939–1944)
SablonWikidataSegítség

1866-ban született a Gömör megyei Keleméren, római katolikus családban. Középiskoláit a piaristák budapesti gimnáziumában végezte, majd ugyancsak a fővárosban szerzett jogi egyetemi végzettséget is. Tanulmányait befejezve visszavonult családja keleméri birtokára és ott kezdett gazdálkodni. 1891-ben tiszteletbeli szolgabíróvá nevezték ki, 1892-ben pedig parlamenti képviselőnek választották a putnoki kerületben, függetlenségi és 48-as programmal. Attól kezdve mintegy fél évszázadon át minden országgyűlésnek tagja volt, a legtöbb ciklusban a putnoki kerületet képviselve, 1939–1944 között pedig a Magyar Élet Pártja borsod-gömöri listájáról mandátumot szerezve.

Az első világháború alatt mint honvéd huszárszázados teljesített szolgálatot, 1917-ben pedig Gömör vármegye főispánja lett, ezt a tisztséget az őszirózsás forradalomig töltötte be. Később belépett a Kisgazdapártba, majd egy nagyobb kilépési hullámban ő is távozott onnan és csatlakozott az Egységes Párthoz.

1931-ben, amikor Karafiáth Jenőt kultuszminiszterré nevezték ki, ő lett a képviselőház háznagya, ezt a tisztséget három cikluson át, egészen 1944-es lemondásáig viselte, mindenkori képviselőtársai bizalmából. Ugyancsak hosszú évekig volt elnöke az állandó összeférhetetlenségi bizottságnak is.

Vármegyéje életében is többféle szerepet vállalt. Örökös tagja volt Gömör vármegye törvényhatósági bizottságának, tagja a kisgyűlésnek; elnöke a Budapesti Gömörmegyei Egyesületnek és a Gömör-Borsod-Abaújmegyei Agarász Egyletnek. Alelnöke volt a Felvidéki Egyesületek Szövetségének, továbbá tagságot viselt a Kivándorlási Tanácsban, az Országos Gazdasági Munkáspénztár igazgatóságában és a Gazdák Biztosító Szövetkezete központi választmányában.

A kormányzó az érdemei elismeréséül és a hazának tett szolgálataiért előbb a Magyar Érdemrend középkeresztjét adományozta neki a csillaggal, majd titkos tanácsossá nevezte ki.