Querfurti Brúnó
Querfurti Szent Brúnó (németül: Bruno von Querfurt, Querfurt, 974 körül – Poroszország, 1009. március 14.) szentté avatott érsek, hittérítő, vértanú.
| Querfurti Szent Brúnó | |
 | |
| Querfurti Szent Brúnó | |
| érsek, hittérítő, vértanú | |
| Születése | |
| 974 körül Querfurt | |
| Halála | |
| 1009. március 14. (kb. 35 évesen) Poroszország | |
| Tisztelete | |
| Egyháza | Római katolikus egyház |
| Tisztelik | Római katolikus egyház Evangélikus egyház |
| Ünnepnapja | október 15. |
| [https://www.catholic-hierarchy.org/bishop/bquerfb.html querfb.html Querfurti Szent Brúnó a Catholic Hierarchy-n] | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Querfurti Szent Brúnó témájú médiaállományokat. | |
Élete szerkesztés
Brúnó 974-ben született Querfurt várában. Feltételezhetően rokonságban állt III. Ottó német-római császárral. Egy időben tanult Szent Adalbert későbbi prágai érsekkel. Tanulmányai után rövid ideig kanonok volt a magdeburgi dómban, majd III. Ottó magánkápolnájának papja. 998-ban belépett a Rómában található Alexius Aventinuson levő kolostorba, ahol 999-ben szerzetesi fogadalmat tett. Ezután csatlakozott Szent Romualdhoz a Ravenna melletti Pereum erdős, mocsaras vidékén található remeteségbe.
1002-ben a pogányok érsekévé nevezték ki, majd miután átkelt az Alpokon, hogy missziós megbízatását megerősíttesse Szent II. Henrik királlyal püspöki kinevezését. Élete során kétszer is jár Magyarországon, ahol a Tisza alsó folyása és a Maros között telepedett meg akkoriban az úgynevezett fekete magyarok között végzett térítő munkát, igaz nem sok sikerrel. 1004. augusztus 21-én a magdeburgi Tagino érsek püspökké szentelte.
1008 nyarán Brúnó érsek eljutott Lengyelországba. Nem messze Poznańtól, Miedzyrzecze Adalbert kolostorában átdolgozta, Szent Adalbert életrajzát. Ezenkívül megszerkesztette "Az öt testvér szenvedéstörténeté"-t, azokét, akiket 1003-ban Miedzyrzeczében megöltek a zsákmányra éhes rablók.
1008 decemberében levelet írt Lengyelországból II. Henriknek, amelyben beszámol a magyarok és a besenyők közötti térítés eredményeiről. Ebben beszámol I. Vladimir nagyfejedelemnek és I. Boleszlávnak a hit terjesztése iránti tevékenységéről.
1009-ben Poroszország déli határvidékén Nethimar pogány fejedelem és udvara megkeresztelkedését érte el, de a megkeresztelkedett fejedelem testvére elutasította a kereszténységet és Brúnó érseket 18 társával együtt lefejeztette. Maradványaikat Boleszláv feltehetően 1009. október 15-én Lengyelországba vitette és eltemettette.
Brúnó tisztelete halála után hamar elterjedt, már 1109-ben querfurti Dietrich bencés kolostort alapított a Querfurt melletti Lutisburgban, s ezt Szűz Mária és Szent Brúnó tiszteletére, ahova a 13. századtól rendszeres zarándoklatok történtek. A 17. században megnövekedett tisztelete Kelet-Poroszország katolikusai körében, de az evangélikusok is tisztelik, mint nagy német hithirdetőt.
Források szerkesztés
- Testvéreink, a szentek: Válogatás Peter Manns Reformer der Kirche c. gyűjteményéből. Szerk. Marosi László. Kismarton: Prugg. 1977.
- Ijjas Antal: Szentek élete. 1–2. kötet. Budapest: Ecclesia. 1968.
- Balanyi György, Schütz Antal, Sebes Ferenc, Szamek József és Tomek Vince piarista atyák: Szentek élete az év minden napjára. 1–4. kötet. Szerk. Schütz Antal. Budapest: Szent István Társulat. 1932. (I. köt. 1932. II. köt. 1933, III. köt. 1933, IV. köt. 1933); új kiadás egy kötetbe szerkesztve: Pantheon, Budapest, 1995, (a katalógusokban formailag hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 963 225 639 7, helyes ISBN 963-225-039-7
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Bruno of Querfurt című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
