Főmenü megnyitása

Rácz Gyula

(1874–1948) magyar politikus, államtitkár

Rácz Gyula (Hódmezővásárhely, 1874. december 25. – Budapest, Józsefváros, 1948. november 3.)[1] közgazdasági író, statisztikus, földművelésügyi államtitkár.

ÉletútjaSzerkesztés

Rácz Antal és Csarmaz Lídia fiaként született. Kolozsvárott szerezte meg bölcsészdoktori oklevelét, ezután hosszabb nyugat-európai tanulmányútra indult. 1909 és 1915 között a Fővárosi Könyvtárban dolgozott mint könyvtáros, majd a Fővárosi Statisztikai Hivatalban volt titkár. Az SZDP 1907. évi kongresszusán kiküldött bizottság tagjaként volt jelen, ahol Szabó Ervinnel és Dániel Arnolddal közösen kidolgozott egy agrárprogramot dolgozott ki, amely felvetette a szocializálandó nagybirtokok kisbérletként való kiosztását. Ezt a tervezetet azonban pártvezetőség nem bocsátotta megvitatásra. 1917-ben bejutott a választójogi minisztériumba, később pedig a miniszterelnökségre. 1918 decemberétől 1920-ban történt nyugdíjazásáig földművelésügyi államtitkár volt. A Társadalomtudományi Társaság egyik megalapítója és egy ideig főtitkára volt. Halálát szívkoszorúér-rögösödés okozta. Felesége Horváth Stefánia volt. A Farkasréti temetőben nyugszik, obeliszk őrzi emlékét. [40. parcella, 1/73]

 
Dr. Rácz Gyula családi síremléke Farkasréti temető: 40-1/73

Fontosabb műveiSzerkesztés

  • Gazdasági önállóság és Magyarország helyzete a világgazdaságban és világpolitikában (Bp., 1905)
  • A magyar földbirtokosság anyagi pusztulása (Bp., 1906)
  • Pusztuló Magyarország (Bp., 1909)
  • A német gyarmatosítás történelmi kialakulása és annak okai (Bp., 1909)
  • A választójog és Magyarország erőviszonyai (Bp., 1910)
  • Budapest székesfőváros pénzügyei, 1874 – 1912 (Bp., 1914)

JegyzetekSzerkesztés

ForrásSzerkesztés