Rázga Pál

Rázga Pál (Bazin, 1798. december 10. – Pozsony, 1849. június 18.) evangélikus lelkész, az 1848-as pozsonyi vértanúk egyike.

Rázga Pál
Rázga Pál emléktáblája, Budapest, Dévai Bíró Mátyás tér 1.
Született	1798. december 10. Bazin
Elhunyt	1849. június 18. (50 évesen) Pozsony
Állampolgársága	osztrák
Gyermekei	Heinrich Thalboth
Foglalkozása	lelkész
Iskolái	Comenius Egyetem (1817–1821) Bécsi Egyetem (1821–1823)
Halál oka	akasztás
Sírhelye	Cemetery Goat gate
A Wikimédia Commons tartalmaz Rázga Pál témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája

Gimnáziumba Modorban járt, majd Pozsonyban folytatta tanulmányait és Bécsben végezte teológiát. Idehaza nem kapott alkalmazást, ezért az osztrák Plankenburgba ment tanítónak, majd ismét Bécsben hallgatott teológiát és végül 1823-ban pappá szentelték. A karinthai Trebesingben négy évet töltött mint rendes lelkész és 1827-től nyolc évet Zlánban. Ekkor hazájába visszahívták és Modor városa megválasztotta papjává.

1835-ben megalapította a pozsonymegyei esperességi özvegy- és árvanyugdíjintézetet. A sors azonban ismét idegenbe késztette és 1839-ben Prágába költözött, ahol a protestáns iskolát rendezte és ez ügyben 1840 novemberében felhívást bocsátott ki híveihez, mely nyomtatásban is megjelent. E helyen két évig lelkészkedett.

Végül 1846-ban Pozsony evangélikus német egyháza hívta meg lelkipásztorának. Jellemző, hogy mindjárt első prédikációjában szenvedélyes hazafiságát hangoztatta: «Erőm, tehetségem a tied, szeretet gyülekezet; életem a hazámé!...» Két évig, ha német szóval is, de lelkesen intette híveit a hazaszeretetre.

1848-ban Kossuth Lajos Pozsonyban az országgyűlésen fölrázta a kedélyeket. Rázga, a lánglelkű hazafi, a megváltás napjaként üdvözölte a hirtelen beállott fordulatot. Csakhamar megalakította a pozsonyi nemzeti egyesületet és fönnen hangoztatta, hogy az egyesületnek főcélja: «a magyar kormány törvényes intézkedéseinek, ha szükségeltetik, fegyverrel is érvényt szerezni». Néhány nap mulva a tagok száma 400-ra szaporodott, elnökül őt választották. Ő szervezte a nemzetőrséget is; ezeket küldte a Hurbán, Stur és Hodzsa rabolva pusztító tót csőcselekje ellen Szenic tájára.

Pozsonyban ezalatt a forrongás tetőpontjára hágott. Kossuth a zöldfa-fogadó erkélyéről beszédet intézett az összegyűlt tömeghez és rögtön utána Rázga állt Kossuth mellé és a beszédet németül tolmácsolta. E beszéd után annyi önkéntes honvéd jelentkezett, hogy hatalmas magyar sereg indulhatott Schwechat felé, ahol az osztrákok tábort ütöttek. A győzelem után sóvárgó szabadsághősök Köpcsényben gyűltek össze. Rázga odasietett, hogy jelen legyen az indulásnál. Az ő hadserege volt az, ő teremtette elő és meg akarta áldani a magyar fegyvereket. Egy ágyúra állt föl a lelkes pap, hogy e rögtönzött szószékről intézzen beszédet a honvédekhez és imát mondjon a győzelem reményében. Változó szerencse kísérte a magyar hadakat. Végül 1848 decemberében a visszavert császáriak ismét átlépték a magyar határt. A Pozsony felé közeledő osztrák hadsereg elől sokat elmenekültek.

Rázga elhatározta, hogy maradni fog, bár Komárom felé elmenekülhetett volna; barátai figyelmeztették erre, de ő hallani sem akart a menekülésről. Ludwig von Welden gróf bevonult Pozsonyba 40 000 katonájával. A város kapitánya akkor Vecsera volt (a meyerlingi katasztrófa hősnőjének, Vecsera Mária bárónőnek nagyapja); ez nagy buzgón rendelkezésére állt Welden grófnak és még este gondoskodott, hogy Rázga börtönbe kerüljön. Ferenczy városi tanácsos egész csapat katona élén berontott az apácza-pálya 24. sz. lelkészlakba. Csak annyi időt engedett a gazdának, hogy nejétől és öt gyermekétől elbúcsúzzék. A városházára vitték és azonnal vallatás alá fogták, de csakhamar a vízi kaszárnyába kísérték át, ahol néhány hónapig sínylődött nyirkos börtönében. Az emberséges Welden gróf helyébe az «erélyesebb» Haynau bárót küldte a bécsi kormány és még aznap összeállott a haditörvényszék, hogy az összes foglyok fölött megkezdje az ítéletmondást.

A haditörvényszék elnöke, Windischgrätz tábornok, megsajnálta a szerencsétlen lelkészt és alkalmat akart neki adni, hogy «kitisztázza» magát. De Rázga nem akarta elismerni, hogy hazájának védelme által bűnt követett el. Végül Haynau elé került a per. Új terhelő tanúk léptek föl a fogoly lelkész ellen, Megerle a német színház igazgatója és Beumann komikus, akik azzal álltak elő, hogy Rázga az uralkodó családról több ízben sértőn nyilatkozott. Többé nem lehetett megmenteni a szerencsétlent. Az ítélet kötél általi halálra szólt. Az evangélikus egyház notabilitásai, majd a nők seregesen keresték föl Haynaut kegyelemért; de mindez hasztalan volt. Rázga nyugodtan fogadta az ítélet kimondását.

1849. június 17-én éjszaka fölvitték őt a vár börtönébe, ahol utolsó óráit töltötte. A parancsnok Simkó Vilmos evangélikus lelkészt rendelte melléje, aki följegyezte mind, amit a végzetes éjszakán együtt beszéltek: «Nem is én vigasztaltam Rázgát, hanem ő engem, hisz én egészen meg voltam törve». Másnap, június 18-án a vár mögötti Szamárhegyen kivégezték.

Emlékezete

• Emlékét Budapest III. kerületében emléktábla őrzi.

Források

• Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.  

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Rázga Pál témájú médiaállományokat.

• Haydin Imre: Két pozsonyi vértanú; Lőwy-Alkalay Ny., Pozsony, 1886

Kapcsolódó szócikkek

• Pozsonyi vértanúk
• Emléktáblák Budapest III. kerületében