Répcebónya

község Ausztriában, Burgenland tartományban
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2020. február 4.

Répcebónya (németül: Piringsdorf, horvátul: Piringštof) község Ausztriában, Burgenland tartományban, a Felsőpulyai járásban.

Répcebónya (Piringsdorf)
A plébániatemplom
A plébániatemplom
Répcebónya címere
Répcebónya címere
Közigazgatás
Ország Ausztria
TartományBurgenland
Rangközség
JárásFelsőpulyai járás
Alapítás éve1390
PolgármesterStefan Hauser (SPÖ)
Irányítószám7371
Körzethívószám02616
Forgalmi rendszámOP
Népesség
Teljes népesség832 fő (2023. jan. 1.)
Népsűrűség54 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság343 m
Terület16,1 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 26′ 56″, k. h. 16° 25′ 06″47.448889°N 16.418333°EKoordináták: é. sz. 47° 26′ 56″, k. h. 16° 25′ 06″47.448889°N 16.418333°E
Répcebónya weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Répcebónya témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Felsőpulyától 17 km-re délnyugatra fekszik.

Története

szerkesztés

A települést 1390-ben "Bunya" alakban említik először. 1397-ben "Bugya", 1492-ben "Bwnnya", 1519-ben "Bwnya" néven szerepel a korabeli forrásokban. A középkorban vámja is volt, Léka várának uradalmához tartozott.[1]

Vályi András szerint " BONYA. Elegyes falu Sopron Vármegyében, fekszik Repcze vize mellett, Kőszögtöl két mértföldnyire, határja középszerű, valamint vagyonnyai is."[2]

Fényes Elek szerint " Bónya, németül: Piringsdorf, német falu, Sopron vgyében, Sopronhoz délnyugotra 4 1/4 mérfd., 420 kath. lak., paroch. egyházzal. – Van 9 7/8 egész telek után 296 2/8 h. szántóföldje, 106 1/8 hold rétje; erdeje nincs. Dombos határa sovány. Birja h. Eszterházy."[3]

1910-ben 944, túlnyomórészt német lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Sopron vármegye Felsőpulyai járásához tartozott. 1971-ben Alsórámóc, Répcefő és Répcebónya falvakat egy nagyközségben egyesítették, de 1991-ben Répcebónya újra önálló község lett.

Nevezetességei

szerkesztés
  • Keresztelő Szent János és Szent Kálmán tiszteletére szentelt plébániatemploma 1745-ben épült.
  • A falu nagy kosárfonó hagyományokkal rendelkezik, melyet a Fonómúzeumban mutatnak be.
  • Háborús emlékkápolna.
  • Mária-oszlop.
  • ”Sulz” gyógyforrás

Külső hivatkozások

szerkesztés
  1. Csánky Dezső:Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest 1890.
  2. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.