Sopron vármegye

	Sopron vármegye (11. század–1950)
	; Sopron vármegye címere
	; Sopron vármegye címere
Fennállás	1000-1949
Ország	Magyar Királyság
Központ	Sopron
Főbb települések	Sopron, ; Kismarton, ; Kapuvár, ; Nagymarton
	Népesség
Népesség	259 602 (1891)
Nemzetiségek	47,12% magyarok, ; 40,46% németek, ; 11,62% horvátok
Vallás	katolikusok, reformátusok
	Földrajzi adatok
Terület	3 256 km2
	Térkép
	Sopron vármegye térképe
	Sopron vármegye domborzati térképe
	A Wikimédia Commons tartalmaz Sopron vármegye témájú médiaállományokat.

Sopron vármegye (németül: Komitat Ödenburg, latinul: Comitatus Soproniensis) közigazgatási egység volt a Magyar Királyság dunántúli részében. Területét Magyarország és Ausztria között osztották fel. Északról Moson vármegye, keletről Győr vármegye, délkeletről Veszprém vármegye, délről Vas vármegye, nyugatról pedig Ausztria határolta. Központja Sopron volt.

Sopron vármegye 1811

FöldrajzSzerkesztés

A vármegye területének nyugati része hegység, déli része teljesen síkság volt. Nyugaton az Alpok kiagázasa, valamint az Alpokaljához tartozó Lajta-hegység feküdt, keleten a Kisalföld terült el. A vármegye folyóvizekben igen gazdag volt: az Öreg-Rába, a Kis-Rába, valamint a Répce is a vármegye folyói közé tartozott.

TörténelemSzerkesztés

A vármegyét Szent István király hozta létre az államalapítás és a királyi vármegyerendszer megszervezése idején Sopronvár központtal, az Osl nemzetség birtokainak területén.^[1]

1920-ban a vármegye nyugati részét Ausztria területéhez csatolták, 1921-ben szavazás döntött arról, hogy Sopron Magyarországon maradjon ("Leghűségesebb Város" - Civitas Fidelissima). A második világháború után a szintén csonka Győr és Moson vármegyékkel együtt megalakították Győr-Moson-Sopron megyét. 1950-ben Győr-Sopron megye déli része Vas megye területéhez csatolódott.