Wikipédia

Révész Margit

(1885-1956) orvos, gyermekpszichológus
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. április 12.

Révész Margit, született Reisz,[2] férjezett nevén Hrabovszky Józsefné (Bácsfeketehegy, 1885. augusztus 25. – Budapest, Erzsébetváros, 1956. április 21.)[3][4] orvos, gyermekpszichológus, Ranschburg Pál tanítványa és munkatársa.

Révész Margit
Tolnai Új Világlexikona 1. 1926.
Tolnai Új Világlexikona 1. 1926.
SzületettReisz Margit
1885. augusztus 25.[1]
Bácsfeketehegy
Elhunyt1956. április 21. (70 évesen)[1]
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaDósai Mihály
(h. 1909–1914)
Hrabovszky József
(h. 1921–1950)
SzüleiRévész (Reisz) Fülöp
Valentin Cecília
Foglalkozása
IskoláiBudapesti Tudományegyetem (–1909)
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

szerkesztés

Révész (Reisz) Fülöp (1852–1944) fogorvos és Valentin Cecília (1858–1944) lánya. Öt testvére volt. Középiskolai tanulmányait a békéscsabai Polgári Leányiskolában kezdte, majd a Rudolf Főgimnázium első leánytanulója lett. 1903-ban érettségizett és ugyanebben az évben felvételt nyert a Budapesti Tudományegyetem orvosi karára, ahol 1909-ben idegorvosi diplomát szerzett. A következő évben megvásárolta a Remete út 18. szám alatti villát és a hozzá tartozó ősparkot. 1911-ben nyílt meg a Révész Margit Gyógypedagógiai Gyermekszanatórium és Erdei Iskola – ismertebb nevén a Szani. Az intézményt elsősorban a szellemileg visszamaradott vagy más okból nehezen nevelhető gyermekek számára hozta létre. Az évtized közepén kibővítették a villát, így a kezdeti tizenöt gyerek helyett már többeket fogadhatott. 1917-től a gyógypedagógiai főiskolán a kísérleti lélektan előadója volt. A Tanácsköztársaság ideje alatt a szanatóriumot államosították, s állami felügyelőt nevezték ki az élére. A proletárdiktatúra bukása után Révész Margit visszakapta tulajdonát, s házasságot kötött az egykori felügyelővel. Az 1920-as évek végén élte fénykorát a szanatórium, majd a világválságot követő éveket leszámítva ismét telt házzal működött. A második világháború alatt zsidó gyermekeket bujtattak az intézményben, illetve hamis papírokkal segítették a felnőtteket a túlélésben. Szüleit, fivérét és sógornőjét Auschwitzba deportálták, ahol életüket vesztették.[5] A háborút követően két évre bérbe adták az épületegyüttest a Joint nemzetközi zsidó segélyszervezetnek, amely árván maradt gyerekeknek biztosított ellátást. A bérleti szerződés lejárta után az ingatlant államosították.

Főként nehezen nevelhető gyermekek és „erkölcsi fogyatékos” fiatalok pszichés jelenségeinek vizsgálatával, gyógyításával és gyógyító nevelésével foglalkozott. A Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán is tartott előadásokat és tevékenyen részt vett minden hazai gyermektanulmányi és -lélektani mozgalomban. 1930-ban megválasztották a Magyar Gyermektanulmányi és Gyakorlati Lélektani Társaság általános pszichológiai osztályának elnökévé.

Házastársa Dósai Mihály orvos volt, akihez 1909. március 29-én Budapesten, a Terézvárosban ment nőül.[6] Férje, a házasságkötésükkor a Lipótmezei Elmegyógyintézet másodorvosaként dolgozott. 1914-ben elváltak. 1921. május 23-án Budapesten ismét házasságot kötött. Második férje Hrabovszky József (1881–1950) magántisztviselő volt.[7] Első házasságából egy lánya született, Dósai Margit. Második férjétől három gyermek: Anna (1922), János (1923) és Gábor József (1925).

Főbb művei

szerkesztés
  • Gyenge tehetségűek számoló képessége és annak pontosabb értékelése (A Gyermek, 1907)
  • Kísérleti adatok az erkölcsileg züllött gyermekek pszichológiájához. Orvosi Hetilap „Elme- és idegkórtan” mell. 1909. 2-3.
  • Experimentelle Beiträge zur Psychologie der moralisch verkommenen Kinder (Budapest, 1911)
  • Leányok idegessége (Budapest, 1912)
  • Az erkölcsi elmezavar lélektani és gyógypedagógiai szempontból (Budapest, 1913)
  • Az erkölcsileg elzüllött gyermekek (Budapest, 1913)
  • A kriminálpedagógia lélektani alapjai (Budapest, 1916)
  • Az erkölcsileg züllött gyermek javító és gyógyító nevelésének pszichológiai irányelvei (Budapest, 1918)
  • A nő lélektana Kretschmer tanai szempontjából (Budapest, 1924)
  • A „nehezen nevelhető” gyermek elmeorvosi és gyógypedagógiai szempontból (Budapest, 1926)
  • Gróf Brunszvik Teréz élet- és jellemrajza. Czeke Marianne-nal (Budapest‒Pécs, 1926)
  • Az erkölcsi fogyatékosok orvosi védelme (Magyar Gyógypedagógia, 1927)
  • A gyermekorvosok psychologiai kiképzésének kérdései. in: Pszichológiai tanulmányok Rau tiszteletére. Budapest, 1929. 321–324. o.
  • A tehetség általános problémái ‒ A kutató lélektana (Tehetség-problémák, Budapest, 1930)
  • Az orvos szerepe a nehezen nevelhető gyermekek és fiatalkorúak fejlesztésében (Kalocsa, 1934)
  • Az ideges gyermek (Családi kincsestár, Budapest, 1938)
  • Az egyes életszakaszok lelki dinamizmusa (Budapesti Orvosi Újság, 1942)
  • Háború sújtotta gyermekek (Köznevelés, 1948)

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ a b Révész Margit, Hrabovszky Józsefné, http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC12527/12974.htm
  2. ↑ Névváltoztatása a M. Kir. Belügyminisztérium 94656/1893. sz. rendelete alapján.
  3. ↑ Halotti bejegyzése a Budapest VII. kerületi állami halotti akv. 703/1956. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. április 13.)
  4. ↑ Gyászjelentése (1956). (Hozzáférés: 2021. április 13.)
  5. ↑ Licska Balázs. „Botlatóköveket raktak le a Révész család emlékére Békéscsabán”, BEOL, 2020. október 7.. [2021. április 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2021. április 13.) 
  6. ↑ Dósay Mihály és Révész Margit házasságkötési bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári házassági akv. 315/1909. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 23.)
  7. ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest II. kerületi polgári házassági akv. 222/1921. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 23.)

Források

szerkesztés

További információk

szerkesztés
  • Schnell J.: Eredmények a magyar kísérleti gyógypedagógiai és orvosi psychologia területén. Budapest, 1929.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Révész_Margit&oldid=26015895”