Révész Margit

(1885-1956) orvos, gyermekpszichológus
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. április 12.

Révész Margit, született Reisz,[2] férjezett nevén Hrabovszky Józsefné (Bácsfeketehegy, 1885. augusztus 25.Budapest, Erzsébetváros, 1956. április 21.)[3][4] orvos, gyermekpszichológus, Ranschburg Pál tanítványa és munkatársa.

Révész Margit
Tolnai Új Világlexikona 1. 1926.
Tolnai Új Világlexikona 1. 1926.
SzületettReisz Margit
1885. augusztus 25.[1]
Bácsfeketehegy
Elhunyt1956. április 21. (70 évesen)[1]
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaDósai Mihály
(h. 1909–1914)
Hrabovszky József
(h. 1921–1950)

SzüleiRévész (Reisz) Fülöp
Valentin Cecília
Foglalkozása
IskoláiBudapesti Tudományegyetem (–1909)
SablonWikidataSegítség

Révész (Reisz) Fülöp (1852–1944) fogorvos és Valentin Cecília (1858–1944) lánya. Öt testvére volt. Középiskolai tanulmányait a békéscsabai Polgári Leányiskolában kezdte, majd a Rudolf Főgimnázium első leánytanulója lett. 1903-ban érettségizett és ugyanebben az évben felvételt nyert a Budapesti Tudományegyetem orvosi karára, ahol 1909-ben idegorvosi diplomát szerzett. A következő évben megvásárolta a Remete út 18. szám alatti villát és a hozzá tartozó ősparkot. 1911-ben nyílt meg a Révész Margit Gyógypedagógiai Gyermekszanatórium és Erdei Iskola – ismertebb nevén a Szani. Az intézményt elsősorban a szellemileg visszamaradott vagy más okból nehezen nevelhető gyermekek számára hozta létre. Az évtized közepén kibővítették a villát, így a kezdeti tizenöt gyerek helyett már többeket fogadhatott. 1917-től a gyógypedagógiai főiskolán a kísérleti lélektan előadója volt. A Tanácsköztársaság ideje alatt a szanatóriumot államosították, s állami felügyelőt nevezték ki az élére. A proletárdiktatúra bukása után Révész Margit visszakapta tulajdonát, s házasságot kötött az egykori felügyelővel. Az 1920-as évek végén élte fénykorát a szanatórium, majd a világválságot követő éveket leszámítva ismét telt házzal működött. A második világháború alatt zsidó gyermekeket bujtattak az intézményben, illetve hamis papírokkal segítették a felnőtteket a túlélésben. Szüleit, fivérét és sógornőjét Auschwitzba deportálták, ahol életüket vesztették.[5] A háborút követően két évre bérbe adták az épületegyüttest a Joint nemzetközi zsidó segélyszervezetnek, amely árván maradt gyerekeknek biztosított ellátást. A bérleti szerződés lejárta után az ingatlant államosították.

Főként nehezen nevelhető gyermekek és „erkölcsi fogyatékos” fiatalok pszichés jelenségeinek vizsgálatával, gyógyításával és gyógyító nevelésével foglalkozott. A Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán is tartott előadásokat és tevékenyen részt vett minden hazai gyermektanulmányi és -lélektani mozgalomban. 1930-ban megválasztották a Magyar Gyermektanulmányi és Gyakorlati Lélektani Társaság általános pszichológiai osztályának elnökévé.

Házastársa Dósai Mihály orvos volt, akihez 1909. március 29-én Budapesten, a Terézvárosban ment nőül.[6] Férje, a házasságkötésükkor a Lipótmezei Elmegyógyintézet másodorvosaként dolgozott. 1914-ben elváltak. 1921. május 23-án Budapesten ismét házasságot kötött. Második férje Hrabovszky József (1881–1950) magántisztviselő volt.[7] Első házasságából egy lánya született, Dósai Margit. Második férjétől három gyermek: Anna (1922), János (1923) és Gábor József (1925).

Főbb művei

szerkesztés
  • Gyenge tehetségűek számoló képessége és annak pontosabb értékelése (A Gyermek, 1907)
  • Kísérleti adatok az erkölcsileg züllött gyermekek pszichológiájához. Orvosi Hetilap „Elme- és idegkórtan” mell. 1909. 2-3.
  • Experimentelle Beiträge zur Psychologie der moralisch verkommenen Kinder (Budapest, 1911)
  • Leányok idegessége (Budapest, 1912)
  • Az erkölcsi elmezavar lélektani és gyógypedagógiai szempontból (Budapest, 1913)
  • Az erkölcsileg elzüllött gyermekek (Budapest, 1913)
  • A kriminálpedagógia lélektani alapjai (Budapest, 1916)
  • Az erkölcsileg züllött gyermek javító és gyógyító nevelésének pszichológiai irányelvei (Budapest, 1918)
  • A nő lélektana Kretschmer tanai szempontjából (Budapest, 1924)
  • A „nehezen nevelhető” gyermek elmeorvosi és gyógypedagógiai szempontból (Budapest, 1926)
  • Gróf Brunszvik Teréz élet- és jellemrajza. Czeke Marianne-nal (Budapest‒Pécs, 1926)
  • Az erkölcsi fogyatékosok orvosi védelme (Magyar Gyógypedagógia, 1927)
  • A gyermekorvosok psychologiai kiképzésének kérdései. in: Pszichológiai tanulmányok Rau tiszteletére. Budapest, 1929. 321–324. o.
  • A tehetség általános problémái ‒ A kutató lélektana (Tehetség-problémák, Budapest, 1930)
  • Az orvos szerepe a nehezen nevelhető gyermekek és fiatalkorúak fejlesztésében (Kalocsa, 1934)
  • Az ideges gyermek (Családi kincsestár, Budapest, 1938)
  • Az egyes életszakaszok lelki dinamizmusa (Budapesti Orvosi Újság, 1942)
  • Háború sújtotta gyermekek (Köznevelés, 1948)
  1. a b Révész Margit, Hrabovszky Józsefné, http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC12527/12974.htm
  2. Névváltoztatása a M. Kir. Belügyminisztérium 94656/1893. sz. rendelete alapján.
  3. Halotti bejegyzése a Budapest VII. kerületi állami halotti akv. 703/1956. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. április 13.)
  4. Gyászjelentése (1956). (Hozzáférés: 2021. április 13.)
  5. Licska Balázs. „Botlatóköveket raktak le a Révész család emlékére Békéscsabán”, BEOL, 2020. október 7.. [2021. április 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2021. április 13.) 
  6. Dósay Mihály és Révész Margit házasságkötési bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári házassági akv. 315/1909. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 23.)
  7. Házasságkötési bejegyzése a Budapest II. kerületi polgári házassági akv. 222/1921. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 23.)

További információk

szerkesztés
  • Schnell J.: Eredmények a magyar kísérleti gyógypedagógiai és orvosi psychologia területén. Budapest, 1929.