Főmenü megnyitása

A Rózsapiac (románul: Piața George Enescu, németül: Rosenanger) egy kis tér Brassó belvárosában, alig száz méterre a Főtértől. Megközelíthető a Főtér felől a Czeides-ház boltíve alatt induló átjárón, vagy pedig a Michael Weiss utca felől. A 15. században alakult ki, nagysága kezdetben a Főtérével vetekedett, majd a környező utcák beépítésével elnyerte jelenlegi méretét. Brassó belvárosának délnyugati részén helyezkedik el; a vár Quartale Corporis Christi fertályához tartozott. Csendes, ódon hangulatú tér; több ház földszintjén vendéglő működik.

Rózsapiac
(Piața George Enescu)
RO BV Brașov Piața Enescu Winter 2.jpg
Közigazgatás
Ország Románia
Település Brassó
Városrész Belváros
Létrejötte 15. század
Földrajzi adatok
Tengerszint feletti magasság585 m
Távolság a központtól0,1 km
Elhelyezkedése
Rózsapiac (Brassó belváros)
Rózsapiac
Rózsapiac
Pozíció Brassó belváros térképén
é. sz. 45° 38′ 36″, k. h. 25° 35′ 25″Koordináták: é. sz. 45° 38′ 36″, k. h. 25° 35′ 25″
A Wikimédia Commons tartalmaz Rózsapiac
témájú médiaállományokat.

Kialakulása és nevének eredeteSzerkesztés

A 14. századig a mai Főtér területét egy Bolgárszeg felől érkező patak szelte át, mely itt két ágra szakadt; az egyik ág Óbrassó, a másik Bolonya felé haladt tovább (az előbbi mentén alakult ki később a Kolostor utca, az utóbbi mentén a Kapu utca). A két ág által közrezárt kavicsos területen vadrózsák nőttek, ezért meghonosodott a Rosenanger (Rózsapiac, románul Prundul Rozelor) név.[1] 1525-ben Rossen awnger, 1526-ban circus rosae, 1613-ban Rosenanger néven említik.[2]

Másik román elnevezése Sub bucium (a kürt alatt), mely egyesek szerint a városházához való közelségére utal, melynek tornyából minden órában trombitaszóval jelezték az idő múlását (a tér másik német neve, a Trompeterturm am Rathaus is erre utal).[2] Sextil Pușcariu viszont a bucium szót „fatörzs, tuskó” jelentésű homonímának tekinti; szerinte a tér onnan kapta nevét, hogy a régi időkben a Köszörű-patak áradásai idáig hozták le a kidöntött fatörzseket a Keresztényhavasról.[3]

A Rózsapiacot a Főtérrel összekötő átjárót 1737-ben Dunkler Gang, wo die Kette ist (sötét átjáró, ahol a lánc van) néven említik.[2] A lánc valószínűleg arra utal, hogy innen csak engedéllyel lehetett a Főtér irányába továbbmenni, ugyanis ezen a helyen volt a vám.[4]

1920-tól George Enescu zeneszerző nevét viseli.

Története és leírásaSzerkesztés

Nagysága kezdetben a Főtérével vetekedett, de a környező utcák – különösen a Michael Weiss utca – beépítésével jelenlegi méretére, eredeti kiterjedése mintegy századrészére zsugorodott.[5] A pénteki hetivásárok halpiaca egy idő után a Hirscher utcából a Rózsapiacra költözött, Sextil Pușcariu visszaemlékezése szerint itt rákot és csigát is árultak.[6]

A tér legrégibb épülete a 11bis. szám alatti, a 17. században épült volt gabona- és áruraktár, a város azon kevés épületeinek egyike, amelyek átvészelték az 1689-es tűzvészt. A legszembetűnőbb a nyugati sarkon álló háromszintes épület, a Kolostor utca 12. szám alatt álló egykori Burzenländer Hof (Barcasági udvar) szálloda egyik szárnya (korábban ezen a helyen volt a vám).[7]

A 19. században a legtöbb ház földszintjén üzletek és műhelyek voltak. 1896-ig csak innen lehetett megközelíteni a főtéri ortodox templomot.[8] A tér 6. számú házában nyitották meg 1908-ban a Barcasági Szász Múzeumot,[9] a 10. szám alatti házban volt 1925–1936 között a brassói unitárius egyházközség imaháza, irodája, és lelkészi lakja.[10]

A közelmúltig csendes, középkori hangulatú tér volt, szökőkúttal és az azt körülvevő padokkal, növényzettel. 2008-ban ezeket eltávolították, és parkolót hoztak létre a téren. 2013-ban megszüntették a parkolót, de a kültéri bútorokat nem telepítették vissza. 2015-ben a 8. szám alatti házon emléktáblát avattak Bakfark Bálint tiszteletére.[1]

MűemlékekSzerkesztés

Az utcából az alábbi épületek szerepelnek a romániai műemlékek jegyzékében:[11]

Házszám Kép Megnevezés Építés dátuma Műemlék kódja
2   Lakóház 1779 BV-II-m-B-11397
6   Lakóház 19. század vége BV-II-m-B-11398
7   Lakóház 1769 BV-II-m-B-11399
11bis   Régi áruraktár 17–18. század BV-II-m-A-11400
12   Lakóház 18. század BV-II-m-B-11401

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Aldea 182–185. o.
  2. a b c Pavalache 489–490. o.
  3. Pușcariu 28–30. o.
  4. Pestrea Suciu, Steluța. Străzi, case, oameni din Brașov (román nyelven). Brassó: Foton, 199–200. o. (2011). ISBN 9789737641700 
  5. Pușcariu 103. o.
  6. Pușcariu 219. o.
  7. Pavalache 395. o.
  8. Aldea 384. o.
  9. Teutsch, Julius: Muzeul Săsesc al Țării Bârsei din Brașov. Boabe de Grâu, IV. évf. 3. sz. (1933) 138–146. o.
  10. Történelmi sorok a brassói százesztendős unitárius egyházközségről. Keresztény Magvető, XCI. évf. 1. sz. (1985) 24–25. o.
  11. Lista monumentelor istorice: Județul Brașov. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)

ForrásokSzerkesztés

  • Aldea: Aldea, Vasile. Crâmpeie din Brașovul de ieri și azi (román nyelven). Vidombák: Haco International (2016). ISBN 9789737706416 
  • Pavalache: Pavalache, Dan. Cronică ilustrată de Brașov (román nyelven). Vidombák: Haco International (2015). ISBN 9789737706355 
  • Pușcariu: Pușcariu, Sextil. Brașovul de altădată (román nyelven). Kolozsvár: Dacia (1977)