Főmenü megnyitása

Richard Mollier

német fizikus, egyetemi tanár

Richard Mollier (Trieszt, 1863. november 30.Drezda, 1935. március 13.) ausztriai születésű német fizikus, gépészmérnök, a Göttingeni és a Drezdai Egyetem tanára, a termodinamika alapjait képező fizikai anyagjellemzők élenjáró kutatója. Kiemelkedő eredményeket ért el a víz, a vízgőz(wd) és a nedves levegő(wd) fizikai állapotjellemzőinek kutatásában.

Richard Mollier
Richard Mollier (1).jpg
Született1863. november 30.
Trieszt
Elhunyt1935. március 13. (71 évesen)
Drezda
Ismeretes mint
Iskolái
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Károly–Ferenc Egyetem(wd), Graz
Műszaki Főiskola, München
Pályafutása
Kutatási terület Termodinamika
Levegő fizikája
Munkahelyek
Szakmai kitüntetések
Grashof-emlékérem (1928)

Hatással volt Wilhelm Nusselt
Rudolf Plank
A Wikimédia Commons tartalmaz Richard Mollier témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

Származása, családjaSzerkesztés

Az Osztrák–Magyar Monarchia polgáraként született. Apja a pfalzi Montabaurból való Eduard Mollier (1828–1906) hajóépítő mérnök volt, a trieszti E. Mollier hajógyár műszaki igazgatója, Martin Joseph Mollier földbirtokos (1796–1848) fia.[1][2]

Anyja a felső-pfalzi Riedenburgból származó Armine von Dyck (1836–1910) volt, az 1861-ben bajor nemesi címet kapott Carl von Dyck vasúttisztnek (1803-1888), a müncheni távíróhivatal igazgatójának leánya.[1][3]

Fivére, Siegfried (?–?) 1908-ban feleségül vette Elisabeth Barkhausent (1885–1974), a brémai Friedrich Barkhausen (1840–1896) és Catharina Hegeler (1851–1928) leányát, Heinrich Barkhausen fizikus (wd) (1881–1956) húgát.[1]

Húga, Hilde Mollier (1876–1967) a Müncheni Műszaki Főiskola egyik első női hallgatója, majd Oskar Knoblauch professzor (1862–1946) asszisztense lett 1909-ig,[4] ekkor feleségül ment sógorához, Heinrich Barkhausenhez,[5] aki később a Drezdai Műszaki Egyetem professzora, a tudományos akadémia tagja lett, nevéhez az akusztika és a nagyfrekvenciás elektrofizika több fontos jelenségének felfedezése fűződik.[6]

Iskolái, pályakezdéseSzerkesztés

Richard Mollier 1882-ben érettségizett a trieszti német gimnáziumban. Felsőfokú tanulmányait a grazi Károly–Ferenc Tudományegyetemen(wd) kezdte, majd a Müncheni Műszaki Főiskolán (a mai Műszaki Egyetemen) folytatta. A főiskola docensi rangú magántanára (Privatdozent) lett, első publikációi az elméleti géptan területén jelentek meg. Műszaki doktori disszertációját „A gázok entrópiájáról” (Über die Entropie der Gase) címmel 1895-ben védte meg a müncheni Műegyetemen.[1]

Tudományos pályafutásaSzerkesztés

1896-tól egy tanéven át a göttingeni György Ágost-Egyetemen(wd) dolgozott. 1897-ban a Drezdai Műszaki Egyetemen kinevezték a géptan rendes egyetemi tanárává, a nyugállományba vonuló Gustav Zeuner professzor (1828–1907) utódaként.[1]

1904-ben Drezdában, majd 1906-ban Berlinben is megjelentette „Új diagramok a műszaki hőtanhoz” (Neue Diagramme zur Technischen Wärmelehre) című könyvét, az ebben leírt módszerek jelentősen leegyszerűsítették a műszaki termodinamikai folyamatok mérnöki számításait.[7]

Több német és nemzetközi tudományos egyesület munkájában részt vett. 1909-ben ő képviselte Németországot a Nemzetközi Hűtéstechnikai Egyesület első kongresszusán.[1]

Munkásságának jelentős nemzetközi elismeréseként 1923-ban a termodinamikával foglalkozó tudósok Los Angelesben tartott világkongresszusa határozatba tette, hogy minden olyan műszaki állapot-diagramot, amelynek egyik tengelyére az entalpiát vitték fel, Mollier nevéről „Mollier-digramnak” neveznek. Ezek közül a két legismertebb a vízgőz h–s (entrópiaentalpia) diagramja, amely a Carnot-körfolyamat számítását könnyíti meg, és a nedves levegő h-x diagramja, a levegőkezelés és a klímatechnika számításainak alapvető segédeszköze.

1919-ben titkos tanácsosi rangot kapott, a Braunschweigi Műszaki Egyetem díszdoktorává (Dr.-Ing. E. h.) fogadta. 1928-ban a Német Mérnökök Egyesülete(wd) (Verein Deutscher Ingenieure, VDI) a Franz Grashofról elnevezett Grashof-emlékérmét (Grashof-Denkmünze) adományozta Mollier-nak.[1]

1931-ben nyugállományba vonult, de professor emeritusként 1933-ig dolgozott a Drezdai Egyetemen. 1935-ben hunyt el Drezdában.[1] Sírja a tolkewitzi urnatemetőben (Urnenhain Tolkewitz) található.

EmlékezeteSzerkesztés

A Drezdai Műszaki Egyetemen egy új oktatási épület, a „Mollier-Bau” viseli a nevét. Mollier századik születésnapján, 1963-ban itt avattak fel emléktábláját.

HatásaSzerkesztés

Tanítványai közül többen is a termodinamika világhírű tudósai lettek, köztük Wilhelm Nusselt (1882–1957) és a „hűtéstechnika pápájaként” emlegetett Rudolf Plank (1886–1973).

A Mollier-diagramok bekerültek a fizikusok és gépészmérnökök alapvető tananyagába, nyomtatott és digitalizált változataikat tudósok és mérnökök generációi használják napi munkájukban.

Főbb művei, publikációiSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d e f g h Wolfgang Mathis. Mollier Richard, Neue Deutsche Biographie (német nyelven), 1ff. o. (1997). Hozzáférés ideje: 2018. október 4. 
  2. DNB 137425333
  3. DNB 117122130
  4. DNB 1069152099
  5. Karin Zachmann. Mobilisierung der Frauen. Technik, Geschlecht und Kalter Krieg in der DDR (német nyelven). Frankfurt / New York: Campus Verlag, 102 (ref. 238). o. (2004). Hozzáférés ideje: 2018. október 4. 
  6. DNB 118657240
  7. Nagy Szovjet Enciklopédia, 3. kiadás, 1969—1978

Kapcsolódó irodalomSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Richard Mollier témájú médiaállományokat.