Wikipédia

Riedl Lajos

osztrák-magyar katonatiszt
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. február 24.

Riedl Lajos (németül Ludwig Riedl, Sajp,[2] 1869. augusztus 17. – Budapest, 1936. május 7.) osztrák-magyar katonatiszt, altábornagy, a Katonai Mária Terézia-rend lovagkeresztjének kitüntetettje.

Riedl Lajos
Riedl Lajos 1915-ben, mint ezredes
Riedl Lajos 1915-ben, mint ezredes
Született1869. augusztus 17.
Sajp
Meghalt1936. május 7. (66 évesen)
Budapest
FegyvernemCsászári és Királyi Hadsereg (tüzérség)
Szolgálati ideje1889-1922
Rendfokozataaltábornagy
Csatáielső világháború
KitüntetéseiMária Terézia-rend lovagkeresztje[1]

Élete

szerkesztés

Családja

szerkesztés

Riedl Lajos 1869. augusztus 17-én született Sajpon Csáktornya közelében, családja zalai gyökerekkel rendelkezik. Felmenői között több katonatiszt is megtalálható, nagyapja, Riedl János tüzér volt a tüzérség 3. bombászkaránál (Bombardier-Corps). Apja, Riedl Károly tizennégy évesen részt vett az 1848–49-es forradalom és szabadságharc küzdelmeiben, Klapka György komáromi seregében szolgált. A szabadságharc leverését követően a huszársághoz került, huszártisztként szolgált az 1. huszárezredben, majd mint százados (Rittmeister) a 3. huszárezredben. Részt vett az 1859-es és az 1866-os itáliai háborúkban, az 1866. június 24-ei villafrancai harcokban súlyosan megsebesült. Érdemei elismeréséül kiérdemelte a Katonai Érdemkeresztet, a ma Pozsony délkeleti részét alkotó Püspökiben (Pozsonypüspöki) halt meg 1902-ben.[3][4]

Tanulmányai és pályakezdése

szerkesztés

Riedl Károlynak két fia született, és mind Lajos, mind öccse, Miklós[5] a katonai pályát választotta. Lajost tízévesen a kőszegi Katonai Alsó-Reáliskolába íratták, a tanulmányait 1883–1886 között a morvaországi Weißkirchenben (Hranice) található Katonai Felső-Reáliskolában folytatta, majd Bécsbe a műszaki katonai akadémiára került. Katonai szolgálatát 1889. augusztus 18-án kezdte meg hadnagyként a Komárom mellett állomásozó 5. tüzérezrednél, majd 1891 nyarától 1892 őszéig az Osztrák–Magyar Monarchia Lovassági Oktatótisztképző Intézetében (k.u.k. Equitationsinstitut) tanult Bécsben. Sikeres vizsgáját követően 1895 őszéig lovasoktatóként szolgált a 12. tüzérségi dandár kiképző iskolájában, valamint a 12-es tüzérségi ezred 5. ütegénél. 1893. december 23-i hatállyal előléptették főhadnaggyá. 1895-97 között a bécsi Hadiiskolában (Kriegsschule) tanult, majd csatlakozott hadtestének vezérkarához. Riedl egyike azon kevés osztrák-magyar katonatisztnek, akik a hadsereg Lovassági Oktatótisztképző Intézetét és a Hadiiskolát is elvégezték.[3]

1899 novembere és 1902 májusa között századosi rangban tüzérosztály és ütegparancsnok az eperjesi állomáshelyű 18. tüzérezrednél. 1902. május 1-től 1. o. százados, 1909. május 1-étől őrnagy,[6] több különböző pozícióban is szolgált, többek közt a vasúti szervezeti egységnél. 1908. augusztus 12-én kitüntették a Bronz Katonai Érdeméremmel és a kassai 27. gyalogezred törzskarának tagja lett 1913 novemberéig, 1912-től alezredes.[2] 1913 novemberétől a világháború kitöréséig egy félezred parancsnoka a 12. tábori tüzérezrednél Budapesten.[3]

Szerepe az első világháborúban

szerkesztés
„Eddig még soha nem ismert sűrűségű lövedékzápor zúdult az orosz állásokra, egykettőre mindent törmelékké zúzva. Óriási füst- és porfellegek szállottak föl, és a Pustki-hegy csakhamar eltűnt szemeink elől. A mennydörgő robaj azt a hitet keltette, mintha vulkán kitörés lenne előttünk. Nekünk osztrák-magyaroknak, oly kis számú és többnyire lőszerhiánnyal küzdő tüzérségünkkel, ez teljes mértékben újdonságnak számított!”

– Arthur Arz von Straussenburg tábornok, a VI. hadtest akkori parancsnokának visszaemlékezése a gorlicei csatára[7][8]

Az első világháború kitörését követően a temesvári katonai parancsnokság vezérkari főnökévé nevezték ki, ő felelt a mozgósításért, továbbá megszervezte Orsova védelmét. Saját kérésére frontszolgálatra helyezték át, október 7-december 31. között ő volt az ideiglenes parancsnoka a 33. tábori tüzérezrednek. Az ő vezetésével az ezred október 17-től részt vett a San folyó melletti harcokban Barycz mellett és a Przemyśltől délkeletre folyó heves összecsapásokban. Október 26-ától ideiglenes a 11. tüzérezred parancsnokságát is megkapta. 1914. november 1-étől ezredes.[9] December 21-én megkapta a Vaskorona-rend harmadik osztályát, 1915. január 1-től kinevezték a 12. gyaloghadosztályhoz tartozó 1. tábori tüzérezred parancsnokává,[10] mely a VI. hadtest részeként (parancsnoka Arthur Arz von Straussenburg altábornagy) részt vett a keleti fronton 1915 tavaszán meginduló offenzívában.[3]

Az 1915. május 2-án meginduló hadművelet (gorlicei áttörés) sikeres végrehajtásának egyik kulcspontja volt, hogy az oroszok által drótakadályokkal és fedett árkokkal megerősített, valóságos erőddé átalakított Pustki-hegyet(wd) a támadó csapatok minél hamarabb hatalmukba kerítsék. A feladatot az akcióra idejére a 11. német hadsereg alá beosztott kassai VI. Hadtest kapta, a 12. hadosztályhoz tartozó, Pustki-hegy előtti frontszakasz parancsnokává Metz Rezső (Rudolf) vezérőrnagyot nevezték ki, hozzá osztották be a hadosztály tüzérségét és a hadosztálytartalékot is.[11]

Metz tábornok a vezérkar elé terjesztett elképzelése szerint a támadó katonáknak keskeny arcvonalon kell áttörniük az orosz védelmet, ezért a gyalogságot a tüzérségi tűz fedezete mellett közvetlen az ellenséges állások elé, rohamtávolságra akarta előretolni. Kihasználva az alá beosztott, nagy erejű tüzérséget annak tűzét koncentráltan kívánta használni, szétrombolva a keskeny frontvonalon fekvő orosz állásokat és megnyitva az utat az előrenyomuló osztrák-magyar katonaság számára. A Pustki-hegy közvetlen megrohamozásával saját cs. és kir. 23. gyalogdandárját bízta meg, ennek alá rendelte a Riedl vezette tüzérdandárt, mely összesen nyolcvan löveggel rendelkezett, mely elég volt a kívánt hatás elérésére. A vezérkar elfogadta Metz támadási tervét, a Riedl által kidolgozott tüzérségi tervet a koncentrált tüzérségi tűz alkalmazását illetően azonban elvetette. Az ezredes erre, Metz tábornokkal egyetértésben elhatározta, hogy nem engedelmeskedik a parancsnak, hanem megmarad a tűzösszpontosítást kimondó rendelkezései mellett és ezért vállalják a teljes felelősséget. Ez később fontossá vált a győzelem kivívásának szempontjából.[8][11][12]

A május 2-án reggel hat és tíz óra között minden addiginál erősebb tüzérségi tűz zúdult az orosz állásokra, mely teljesen szokatlan volt az ellenségre nézve. Pustki-állás 650 méterére számolva minden 8 méterre esett egy löveg tüze és az általánosságban szűkösnek mondható lőszergyártás ellenére a lőszerkészlet is bőséges volt, így a várt eredmény sem maradt el. A 39. gyaloghadosztály arcvonalából történt megfigyelés szerint a Pustkira irányított tűznek oly megrendítő hatása volt, hogy a védők minden szünetben kiugráltak az árkokból és csapatosan szaladtak el. Ez az osztrák-magyar katonák számára is új látványnak számított és lelkesítően hatott rájuk, mikor 10:00-kor megindult a gyalogság a sorozatos ágyútüzet követően. A gyalogság a tüzérségi tűztől szétzilált első két orosz árkot szinte veszteség nélkül elfoglalta, majd megkezdte a felkapaszkodást a meredek, sziklás hegyoldalon. Az orosz védelem igyekezett ellentámadásokkal gátat szabni az osztrák-magyar előretörésnek, de a Riedl által előrevont tüzérség támogatásával a csapatok 11.30-ra elfoglalták a Pustki-hegyet és több mint 1700 orosz katonát ejtettek fogságba.[8][11][12][13]

Az offenzíva a következő hónapokban is folytatódott, Riedl a 12. tüzérezred kinevezett parancsnokaként részt vett a Gorlice-Breszt-Litovszk közötti harcokban és a Strypa folyó melletti összecsapásokban Észak-Galíciában 1915-16 fordulóján. Gorlicei teljesítménye elismerést váltott ki a hadvezetésből, megkapta a Lipót-rend lovagkeresztjét és a német Vaskereszt II. osztályát, továbbá előterjesztették a Katonai Mária Terézia-rendre is, amit végül a háború után kapott meg.[3]

1916. június 5-én a tüzérezred élén Rudolf Andersch vezérőrnagy váltotta fel őt és megkapta a szomszéd frontszakaszon állomásozó 39. honvéd tüzérezred parancsnokságát. Ezredével a részt vett az orosz Bruszilov-offenzíva elleni védekező harcokban augusztus 15-ig mint a 39. honvéd hadosztály része, majd augusztus 18-ig az ún. Hofmann-hadcsoport kötelékében. Ezt követően előbb visszakerült a 38. honvéd hadosztályhoz, majd Metz cs. és kir. 11. gyaloghadosztálya mellett vett részt a Tlustobáhy-Horozanka-Dryszcow körüli védelmi harcokban. Augusztus 31-én megkezdődött ezredének átszállítása Erdélybe, ahol részt az alakulat részt vett a Románia elleni támadó hadműveletben.[3] 1917 márciusában mint dandárparancsnok vett részt az erdélyi hadszíntéren, Csíkszereda közelében azokban a harcokban, ahol visszaszorították a túlerőben levő ellenséges haderőket és ezzel az egész környéket felszabadították az ellenség nyomása alól.[14]

1917 őszén tüzériskolát alapított, azonban az intézmény a háborús terhek növekedésével párhuzamosan hamarosan beszüntette a működését. 1918. január 29-től újra frontszolgálatba kerül, a Karni-Alpokban lett a 98. gyalogezred parancsnoka. Az 1918. november 3-án megkötött padovai fegyverszünet hírére az egységével együtt ő is beszüntette a harcot, azonban az előrenyomuló olaszok elfogták. 1918. november 11-i hatállyal vezérőrnagyi rangot kapott.[3]

A világháború után

szerkesztés

Közel egy éves olasz hadifogságot követően hazatérhetett és csatlakozott a szerveződő Nemzeti Hadsereghez. 1920. február 17-én kinevezték a Szénügyek Katonai Felügyelőjévé.[15] 1921. november 1-ig töltötte be ezt a posztot,ugyanezen a napon előléptették altábornaggyá. 1921. november 1-i hatállyal nyugállományba került.[16] 1927. október 25-én a gorlicei áttörésben játszott szerepéért megkapta a rend káptalanjától a Katonai Mária Terézia-rend lovagkeresztjét.[17]

1930-ban tagja volt annak a tábornoki becsületbíróságnak, amely a frankhamisítási ügyben katonai becsületét tekintve rehabilitálta Windischgraetz Lajos herceget.[18]

Utolsó éveiben betegeskedett, 1936. május 7-én hunyt el Budapesten, temetésére május 10-én került sor a Fiumei Úti Sírkertben teljes katonai tiszteletadás mellett.[3][19][20]

Művei, publikációi

szerkesztés
  • A cs. kir. 6. hadtest a gorlicei áttörési csatában 1915. május 2-án (Budapest, Stephaneum nyomda, 1928)
  • A tüzérség a világháborúban és a jövőben[21]
  • A tüzérség a világháborúban[22]
  • A Lovcsen bevétele 1916-ban (Magyar Katonai Szemle 1931. II. füzet)[23]
  • Az 1918. évi osztrák−magyar és az októberi olasz támadás (Magyar Katonai Szemle, 1931. 6.[24] és 7. szám[25])
  • A tüzérség alkalmazása a folyamátkelés kierőszakolásánál[26]

Kitüntetései

szerkesztés

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ a b Miltary Maria Theresia Order - Q to S (angol nyelven). austro-hungarian-army.co.uk. [2015. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 27.)
  2. ↑ a b Szakály Sándor (1984). „Az ellenforradalmi Magyarország (1919–1944) haderejének felső vezetése. Adattár, II. rész. L–Z. – Adattár.”. Hadtörténelmi Közlemények 31 (3), 581. o. 
  3. ↑ a b c d e f g h i Ludwig Riedl (angol nyelven). austro-hungarian-army.co.uk. [2012. január 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. július 23.)
  4. ↑ RadixFórum : Fórum magyar családtörténészeknek - Vezetéknevek: Ríedl, Riedl család (magyar nyelven). radixforum.com. (Hozzáférés: 2018. július 23.)
  5. ↑ Öccse Riedl Miklós (1871–?) szintén az altábornagyi rendfokozatig emelkedett a katonai ranglétrán (Szakály Sándor (1984). „Az ellenforradalmi Magyarország (1919–1944) haderejének felső vezetése. Adattár, II. rész. L–Z. – Adattár.”. Hadtörténelmi Közlemények 31 (3), 581. o. )
  6. ↑ (1909. április 30.) „Kivonat a hivatalos lapból. Májusi előléptetések”. Pesti Hírlap 31 (102), 22. o. 
  7. ↑ Ligeti Dávid Ádám: A Monarchia utolsó vezérkari főnöke, Arthur Arz von Straussenburg élete és pályafutása. Doktori disszertáció (magyar nyelven). Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar (doktori.btk.elte.hu). (Hozzáférés: 2018. július 24.)
  8. ↑ a b c Veress Zoltán: 1914-18. magyar harcterein - A Gorlicei csata (magyar nyelven). karpategyesulet.hu. [2016. június 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 29.)
  9. ↑ (1914. november 7.) „A novemberi előléptetések”. Pesti Hírlap 36 (279), 9. o. 
  10. ↑ szerk.: Reé László: III. rész A Magyar Tüzér Fényképcsarnoka, A magyar tüzér – A magyar tüzérség története, 1. o. (1939) 
  11. ↑ a b c Hegedűs, Elemér (2011). „A gorlicei áttörés egyik hőse: vitéz lovag spondalungai Metz Rezső altábornagy”. Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle, Győr, 35-48. o. 
  12. ↑ a b Pollmann Ferenc: A gorlicei áttörés (magyar nyelven). A Nagy Háború. (Hozzáférés: 2018. június 29.)
  13. ↑ (2017) „Az osztrák-magyar tüzérség szerepe a Przemyśl I. erődrendszer védelmében és a gorlicei áttörésben”. Hadtörténelmi Közlemények 130 (2), 485-504. o. 
  14. ↑ (1935. március 14.) „A volt kassai honvédtüzérek emlékünnepe”. Pesti Hírlap 57 (61), 10. o. 
  15. ↑ (1920. február 21.) „Magyar hadügyministeri rendeletek”. Rendeleti Közlöny 47 (11), 239. o. 
  16. ↑ (1921. október 15.) „Magyar királyi honvédelmi ministeri rendeletek”. Rendeleti Közlöny 48 (50), 1. o. 
  17. ↑ (1928. január 1.) „Kormányzói elhatározások”. Honvédségi Közlöny 55 (1), 1. o. 
  18. ↑ (1930. április 11.) „Bádoki Soós Károly generális elnöklésével fényes elégtételt adott a tábornoki zsüri Windischgraetz hercegnek”. Ujság 6 (83), 3. o. 
  19. ↑ Magyar Országos Tudósító, 1936. május 7. (magyar nyelven). hungaricana.hu. (Hozzáférés: 2018. július 24.)
  20. ↑ Prágai Magyar Hirlap, 1936. május 9. (magyar nyelven). hungaricana.hu. (Hozzáférés: 2018. július 24.)
  21. ↑ Riedl Lajos (1930). „A tüzérség a világháborúban és a jövőben”. Magyar Katonai Közlöny 18, 548−565, 670−684, 927−948, 1051−1063, 1166−1185. o. 
  22. ↑ Riedl Lajos (1931). „A tüzérség a világháborúban”. Magyar Katonai Szemle 1 (1), 1−16. o. 
  23. ↑ Doromby József (1931). „Riedl Lajos:A Lovcsen bevétele 1916-ban”. Hadtörténelmi Közlemények 32, 144−146. o. 
  24. ↑ Riedl Lajos (1931). „Az 1918. évi osztrák−magyar és az októberi olasz támadás”. Magyar Katonai Szemle 1 (2), 52−80. o. 
  25. ↑ Riedl Lajos (1931). „Az 1918. évi osztrák−magyar és olasz támadás”. Magyar Katonai Szemle 1 (3), 21−33. o. 
  26. ↑ Riedl Lajos (1932). „A tüzérség alkalmazása a folyamátkelés kierőszakolásánál”. Magyar Katonai Szemle 2 (2), 36−71. o. 
  27. ↑ (1917) „Ausztriai császári Vaskorona-rend, 1915”. Magyarország tiszti czím és névtára 36, 40. o. 
  28. ↑ (1915. július 9.) „Hivatalos rész”. Budapesti Közlöny (17), 1. o. 
  29. ↑ (1915. október 29.) „Katonai kitüntetés”. Budapesti Hírlap 35 (301), 10. o. 

Források

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Riedl_Lajos&oldid=26914112”