Rimanóczy Gyula (építész, 1903–1958)

(1903–1958) magyar építész

Idősebb Rimanóczy Gyula (Bécs, 1903. január 19.Budapest, 1958. december 21.) Ybl- és Kossuth-díjas építész, a magyar modernista avantgárd építészet kimagasló alkotója.

Rimanóczy Gyula
Feleségével 1942-ben
Feleségével 1942-ben

Születési neve Rimanóczy Gyula
Született 1903. január 19.
Bécs,
Osztrák-Magyar Monarchia Osztrák-Magyar Monarchia
Elhunyt 1958. december 21. (55 évesen)
Budapest,
Magyarország Magyar Népköztársaság
Sírhely Farkasréti temető
Nemzetisége magyar magyar
Házastársa Foucault Yvonne
Gyermekei Yvonne
Gyula
Jenő
Iskolái Műegyetem
Munkái
Jelentős épületei Pasaréti téri templom, Bosnyák téri templom, BME R-épület
Díjai Ybl Miklós-díj (1953.)
Kossuth-díj (1955.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Rimanóczy Gyula témájú médiaállományokat.
Wälder Gyula irodájában (1926)
Bármihez nyúlt is, annak megjelenése olyan eleganciát sugárzik ma is, ami átsüt stílusjegyen és egyedüli hordozója annak a nagykultúrájú szellemnek, aminek az alkotó tulajdonosa volt… Kortársai közül, Lauberen kívül egyedül állott e képességével. Ez volt az, ami átadathatatlan, de a rá való törekvés akarása, az igen, az átplántálható, s ebben nem késlekedett megerősíteni senkit, akiben hajlandóságot látott.
Molnár Péter

Családja szerkesztés

Anyja a lengyel származású Markowski Zsófia, Julian Markowskinak, a neves lembergi szobrászművésznek leánya. Apja Rimanóczy Árpád mérnökkari tiszt, aki Nagyváradon vonult be katonának, majd a kötelező szolgálat letöltése után végleg katonai pályára lépett: előbb huszártiszt lett, majd Bécsben elvégezte a Technische Hochschulét, utána pedig a mérnökkarban szolgált haláláig. Nagyapja, Rimanóczy Kálmán híres nagyváradi építési vállalkozó és építész, számos ottani épület tervezője, kivitelezője. Rimanóczy Gyulának két testvére volt: János és László.

Három gyermeke közül a két fiú: ifj. Rimanóczy Gyula és Rimanóczy Jenő követte őt a pályán. Lánya, Rimanóczy Yvonne jelmeztervező lett.[1]

Életpályája, munkássága szerkesztés

Rimanóczy Gyula tanulmányait a Budapesti Királyi József nádor Műegyetemen végezte. Mint az évfolyam legjobb hallgatója, elnyerte a Hauszmann Alajosról elnevezett [1] jutalomdíjat.

1925–28 között nyugat-európai tanulmányutakon vett részt: bejárta Ausztriát, Svájcot, Francia- és Spanyolországot, Észak-Itáliát, Angliát.

Diplomájának megszerzése után Maróthy Kálmán, Wälder Gyula, majd Dümmerling Ödön [2] építészek irodájában dolgozott.

1933-ban önállósította magát és 1948-ig saját irodája volt. E tizenöt év során születtek legszebb alkotásai. A magánvillákat kivéve a megbízások többségét pályázatokon nyerte el, köztük a Postás Nyugdíjas Otthon, a Dob utcai Postaigazgatóság, a Budapesti Sportcsarnok és a Bosnyák téri templom tervezését.

1942-ben kezdte tervezni saját családi házát Budapest XI. kerületében, a Somorjai u. 21. sz. telekre. Az épület a főváros ostroma előtt tető alá került, de anyagiak híján befejezni már nem tudta. A háború után 50 ezer új Ft-ért eladta; a félkész épületet az új tulajdonos négylakásos társasházzá alakította át.

1948-ban magánirodáját fel kellett adnia, és az akkoriban alakult állami tervezőirodában kényszerült elhelyezkedni. 1948. novembertől az Építéstudományi Intézet, 1949. január 1-től az Ipari, majd Könnyűipari Tervező Iroda, végül 1950. szeptembertől a Középülettervező Iroda (KÖZTI) állományába került, ahol 1958. december 21-én bekövetkezett haláláig dolgozott, eleinte tervezői, később vezetői beosztásokban. Ezen tíz év alatt számos épületet tervezett, melyek többsége meg is valósult: ipari létesítményeket, bányászfürdőket, oktatási és ahhoz kapcsolódó intézményeket (iskolák, iparitanuló-otthonok, egyetemi épületek). Haláláig oktatója volt a Magyar Építőművész Szövetségen belül 1953-ban alakult MÉSZ Mesteriskolának.

Épületei és tervei szerkesztés

  • Milanówek (Lengyelország): Markowski-villa (1926)
  • Budapest XI., Somlói út 6/b.: villa (1927)
  • Új Hatvani Római Katolikus templom tervpályázata (megvétel, 1928)[2]
  • Budapest XI., Szirtes út 3/a.: villa (1932)
  • Budapest XII., Hűvösvölgyi út 50.: villa (1932) – lebontották
  • Budapest X., Kőszeg u. 8.: villa (1933)
  • Budapest II., Pasaréti téri templom (1933–34) – műemlék[3] [3]
  • Budapest II., Pasaréti út 96.: villa (1933) – ma Inter-Európa Bank
  • Debrecen: volt Sugárúti villa (1933)
  • Budapest II., Pasaréti út 97.: villa (1934) – átépítve
  • Székesfehérvár: Közvágóhíd (munkatársak: Farkas, Králik, Szabó) (1935)
  • Budapest XII., Lejtő út 22.: villa (1936)
  • Budapest XIV., Cházár A. u. 6.: Postás Nyugdíjas Otthon (1937)
  • Budapest II., Pasaréti téri autóbusz-végállomás (1937)[4]
  • Budapest VII., Dob u. 75–81.: Postaigazgatóság (1939)[5]
  • Budapest IX., Mester u. 45.: Rendelőintézet (1939)
  • Budapest II., Battai út 12/a.: villa (1940) [4]
  • Budapest XIV., Istvánmezei út 1–3.: Nemzeti Sportcsarnok (munkatársak: Gerlóczy, Müller, Simkovits, Tóth) (1941); 1944-ig a Nagycsarnok kiviteli terve is elkészült, de már nem valósult meg
  • Budapest XIV., Bosnyák tér: Szt. Antal Plébánia (1944) – befejezetlen maradt [5]
  • Gödöllő: Ganz Árammérőgyár (1949)
  • Ajka–Csingervölgy: Vájáriskola (1949)
  • Lyukóbánya, Tatabánya, Nagybátony, Petőfibánya: bányászfürdők (1949)
  • Budapest XIII., Váci út 107.: Iparitanuló-iskola (1950)
  • Győr: Iparitanuló-iskola (1950) – műemlék[6] Archiválva 2009. június 4-i dátummal a Wayback Machine-ben
  • Veszprémi Vegyipari Egyetem (1951-től)
  • Nyíregyháza: Dohányfermentáló (1951)
  • Gödöllői Agrártudományi Egyetem lakóépületei (1953)
  • Szolnok: irodaház (1953)
  • Budapest XI., Műegyetem rakpart: BME "R"-épület (1955)
  • Budapest XIII., Váci út 183.: Bánki Donát Iparitanuló Intézet[6] (1958?)

Tervezett, megépült és pályázati műveinek teljes száma 130 körül van.[7]

Publikációi szerkesztés

  • A kislakáskérdés fontos problémája (Nemzeti Ujság, 1930. aug. 1.)
  • A városmajori új templom (Tér és Forma, 1933/4–5)
  • Új Parthenonok felé (Építészet, 1942. II/1)
  • Hozzászólás Nagy-Budapest rendezési tervéhez (1948. aug. 31.)
  • A jövő Budapestje (Magyar Nemzet, 1957. dec. 1.)

Díjai, kitüntetései szerkesztés

Emlékezete szerkesztés

  • OPEION (KÖZTI-kiadvány ifjúsági melléklete, 1982/2)
  • Rimanóczy Gyula halálának 25. évfordulója alkalmából a MÉSZ Kós Károly-termében rendezett kiállítás, 1984. jan. 18–31.
  • Weichinger Károly és Rimanóczy Gyula építészek emlékkiállítása. Magyar Építészeti Múzeum, 1994. jún. 17. – aug. 28.
  • Rimanóczy Gyula templomtervei. Budapest Galéria kiállító háza, 2004. okt. 14. – nov. 14.
  • A szocialista realizmus maradandó épületei. HAP galéria, 2006. aug. 22. – szept. 29.
  • Rimanóczy Gyula építész emlékkiállítása. HAP-galéria, 2010. aug. 31. – okt. 31.

Hagyatékát a Magyar Építészeti Múzeum őrzi.[8]

Képgaléria szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. A leírtak az építész fia, Rimanóczy Jenő által írt Rimanóczy Gyula életrajza című tanulmány kivonatából valók.
  2. Az Új Hatvani római katolikus templom homlokzata. Magyar Építőművészet 1928. XXVIII. évf. 5-6. sz.[halott link]
  3. Felújítás,új liturgikus tér és rendház emeletráépítés 1981-82 : Harsányi István és Vladár Ágnes munkája
  4. Felújítás: Építész Stúdió Kft. Sólyom Benedek DLA építész munkája[halott link]
  5. Műemlék
  6. http://epiteszforum.hu/valami-mindig-megtori-a-szurkeseget-a-nexon-belsoepiteszete1
  7. Munkáinak legrészletesebb felsorolása a KÖZTI OPEION című lapjának 1982/2. számának ifjúsági mellékletében olvasható

Források szerkesztés

  • MAGYAR ÉPÍTÉSZET 1945-1955 (Képzőművészeti Alap Kiadóvállalat. 1955)
  • Major Máté: Tíz esztendő magyar építészete. (Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve. 1955/56 tanév).
  • Merényi: 1867-1965 CENTO ANNI ARCHITETTURA UNGHERESE. (Római Magyar Akadémia 1965. szeptember 1.).
  • Rados Jenő: Magyar építészettörténet. 1971
  • Művészeti kislexikon (Akadémiai Kiadó, 1973)
  • Modern építészeti lexikon. Szerk. Kubinszky Mihály. Budapest: Műszaki. 1978. 255–256. o. ISBN 963-10-1780-X  
  • Jékely Zsolt-Sódor Alajos: Budapest építészete a XX. században. 1980
  • OPEION ifjusági melléklete. 1982/2. szám. (KÖZTI saját kiadvány. Szerzők: Dévényi T. és Ferkai A.)
  • Pamer Nóra: Magyar építészet a két világháború között. 87, 88, 89, 137, 140, 141, 142, 143, 144, 145, 147, 157, 158, 159, 165, 187, 188. (Műszaki Könyvkiadó, 1986)
  • Építészet és tervezés Magyarországon 1945-1956. (OMH. Magyar Építészeti Múzeum kiadványa, 1992).
  • Rimanóczy Gyula (1903-1958) Az országos Műemlékvédelmi Hivatal Magyar Építészeti Múzeumának kiadványa. Budapest, 1996.
  • Modern és szocreál. Építészet és tervezés Magyarországon 1945-1959 (Magyar Építészeti Múzeum kiadványa, 2006).

Folyóiratokban megjelent munkái

  • Tér és Forma: 1929/8, 1930/4-5, 1934/2, 1934/12, 1935/10-12, 1938/3, 1941/4-10, 1942/3, 1943/1 számok.
  • Magyar Művészet: 1934/9 szám.
  • A Pesti Városháza: 1934/4 szám.
  • ÉPÍTÉSZET: 1942/1-3-4 FÜZET.
  • MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET: 1941/június, 1942/október és december.
  • Új Építészet: 1948/10 szám.
  • Magyar Építőművészet: 1955/3-5 és 11-12, 1984/3 szám.
  • Bauwelt 1987. július. 26. szám.
  • Számos külföldi építész szaklap, többek között a Casabella közölte műveit.

Külföldi kiadvány

  • NUOVA ARCHITECTTURA NEL MONDO (Milánói kiadvány a világ építészetéről. 1938. február) Szöveges ismertető: 145-147. oldal. Fotók: 363-365 oldal.

(Munkásságáról még számos kiadvány jelent meg, ami nem áll rendelkezésünkre.)

További információk szerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Rimanóczy Gyula (építész, 1903–1958) témájú médiaállományokat.