Wikipédia

Petőfibánya

magyarországi község Heves vármegyében
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. szeptember 20.

Petőfibánya község Heves vármegye Hatvani járásában.

Petőfibánya
Művelődési Ház
Művelődési Ház
Petőfibánya címere
Petőfibánya címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióÉszak-Magyarország
VármegyeHeves
JárásHatvani
Jogállásközség
PolgármesterJuhász Péter (független)[1]
Irányítószám3023
Körzethívószám37
Népesség
Teljes népesség2419 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség229,7 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület11,11 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 45′ 57″, k. h. 19° 42′ 07″47.765833°N 19.701944°EKoordináták: é. sz. 47° 45′ 57″, k. h. 19° 42′ 07″47.765833°N 19.701944°E
Petőfibánya (Heves vármegye)
Petőfibánya
Petőfibánya
Pozíció Heves vármegye térképén
Petőfibánya weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Petőfibánya témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Fekvése

szerkesztés

A Mátraalján, Hatvantól 16 km-re északra, a Zagyva folyó völgyében található. Szomszédos települések: észak felől Apc, északkelet felől Rózsaszentmárton, kelet felől Nagyréde, délkelet felől Ecséd, dél felől Hatvan, délnyugat és nyugat felől Lőrinci (Selyp), északnyugat felől pedig Zagyvaszántó.

Közúton a 21-es főútról elágazó 2402-es úton közelíthető meg; határszélét délen érinti még a 2401-es út is. A legközelebbi vasútállomás a Hatvan–Somoskőújfalu-vasútvonalon Selyp.[3]

Neve

szerkesztés

A település eredeti neve Pernyepuszta volt.[4] 1950-ben kapta a Petőfi bányatelep nevet.[5]

Története

szerkesztés

Területén avar kori sírokat tártak fel.[6]

A hagyomány szerint egészen a kuruc korig lakott település volt, ekkor azonban a császári zsoldosok felgyújtották a falut.[7]

A 20. század elején báró Schossberger tulajdonában álló mezőgazdasági birtok volt, ahol a domboldalakon szőlőt, a sík területeken dinnyét termesztettek.[8] A mai település létrejötte a szénbánya építésének köszönhető, amelynek építését 1942-ben kezdték meg, de a háború miatt a termelés nem indult meg. 1943-1944-ben lakótelep, legényszállás, igazgatói és tiszti lakások építését is elkezdték.[9] 1944. decemberben szovjet csapatok foglalták el a települést; az üres lakásokban hadikórházat rendeztek be, ahol mintegy 4000 főt ápoltak. A helyiek közül a nők a kórházban dolgoztak, a férfiak pedig a hadianyag-szállításnál és a szovjet javítóműhelyekben; cserében élelmet kaptak.[10]

Az 1949. októberben megnyílt[11][12] bányában kitermelt lignit felhasználására alapozva építették meg a Lőrinci Hőerőművet. A vállalat dolgozói számára mintegy 960-970 lakásos lakótelep épült. Az 1960-as évek közepén a bányát a kitermelés gazdaságtalansága miatt bezárták.[13][14] Már a bánya bezárása után, 1975-ben épült fel az ifjúsági lakótelep.[15]

Népesség

szerkesztés

A település népességének változása:

A népesség alakulása 1991 és 2024 között
Lakosok száma
3190
3125
2983
2730
2657
2584
2618
2457
2434
2419
1991200120052013201420152020202220232024
Adatok: Wikidata

A bánya indulásakor az ország negyven településéről érkeztek munkások.[16]

2001-ben a település lakosságának közel 100%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát.[17]

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 84,7%-a magyarnak, 0,5% cigánynak, 0,5% németnek mondta magát (15,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál).[18]

2022-ben a lakosság 89,3%-a vallotta magát magyarnak, 0,7% ukránnak, 0,4% cigánynak, 0,4% németnek, 0,2% szlováknak, 0,1-0,1% örménynek, szerbnek és románnak, 3% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (10,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 22,3% volt római katolikus, 2% református, 0,4% evangélikus, 0,3% görög katolikus, 2,2% egyéb keresztény, 0,5% egyéb katolikus, 34,1% felekezeten kívüli (38,1% nem válaszolt).[19]

Közigazgatás

szerkesztés

Közigazgatási beosztás

szerkesztés

A község területe 1989 előtt Lőrinci része volt; egy 1988. novemberben tartott népszavazást követően 1989. május 1-jével alakult önálló községgé. (A népszavazáson a részvételi arány 81%-os, és a szavazók 87%-a választotta az önállósodást.) A két község nem tudott megállapodásra jutni a külterületekről, és Petőfibányának kezdetben egyáltalán nem volt külterülete. 2002-ben a Legfelsőbb Bíróság úgy döntött, hogy Petőfibányának a külterületek irányti igénye jogos.[20][21][22]

Polgármesterek

szerkesztés
  • 1990–1992: Fekete László (független)[23]
  • 1992–1994: Papp István[24]
  • 1994–1998: Fekete László (független)[25]
  • 1998–2002: Fekete László (független)[26]
  • 2002–2006: Fekete László (független)[27]
  • 2006–2010: Fekete László (független)[28]
  • 2010–2014: Juhászné Barkóczy Éva (független)[29]
  • 2014–2019: Juhászné Barkóczy Éva (független)[30]
  • 2019–2024: Juhász Péter (független)[31]
  • 2024– : Juhász Péter (független)[1]

Gazdaság

szerkesztés

Az 1940-es évek elején a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. tervbe vette Pernye-pusztán egy altáró létesítését, azonban a munkálatok befejezésére a második világháború miatt nem került sor. A bánya végül is 1949. októberben nyílt meg.[11][12] 1952-ben itt helyezték üzembe az első magyarországi bányadiszpécser-központot.[32] A bányavállalat Petőfibányán Gépüzemet és Vegyesüzemet hozott létre, ahol külföldi felhasználásra is gyártottak itt kifejlesztett bányagépeket. Alumínium és fafeldolgozással is foglalkoztak.[13] A szén kitermelése 1964-ben szűnt meg.[33] A működés évei alatt (1949-1964) összesen mintegy 7,6 millió lignitet termeltek ki.[34]

A bánya leállása után a bánya járataiban gombatermesztéshez kezdtek.[35] A bánya gépüzeme és vegyesüzeme 1989-ig továbbra is működött, többek között villamos távvezetékhez való oszlopokat gyártottak.[11][36] Ezen üzemek bezárásával az 1990-es években a községben a munkanélküliség 30%-osra emelkedett. 1998-ban ide települt a a koreai érdekeltségű Young Shin Elektronikai Kft. gyára, ahol a televíziós készülékek külső műanyag dobozait gyártották. 2002-ben már több üzem is működött az egykori gépüzem területén, és a községben a munkanélküliség 3%-ra csökkent.[37]

1995-ben a Hulladék- és Akkumulátor Feldolgozó Rt. (HAF) Petőfibányán szándékozott telephelyet létesíteni, azonban a lakossági ellenkezés miatt az önkormányzat elutasította beruházást.[38][39]

2021-ben napelempark építése kezdődött el.[40]

Kultúra

szerkesztés

Közművelődés

szerkesztés

Bányász fúvószenekara 1945-ben alakult.[41]

A bányavállalat már 1949. áprilisában megbízást adott kultúrház tervezésére, az épület azonban (különböző bürokratikus huzavonák és anyagi források hiánya miatt) 1952. júniusban még nem volt kész.[42] 1954. júniusban az Országgyűlésben már átadottként említették.[43] A kultúrházban színházi- és mozielőadásokat tartottak, kiállításokat szerveztek, ifjúsági klub, nyugdíjas klub, színjátszó- és tánccsoport működött.[44][45][46][47][48][49]

Oktatás

szerkesztés

Az általános iskolai tanítás 1945-ben kezdődött, akkor még egy üres segédtiszti lakásban.[10] 1949 őszén Pernyepusztán egy felvonulási épületben vájárképzést indítottak; utóbb a képzést áthelyezték a vörösmajori kastélyba.[50]

A községben egy általános iskola, valamint egy óvoda-bölcsőde működik.[51] Az általános iskolát a 2012/2013-as tanévtől kezdve a Baptista Szeretetszolgálat működteti.[52]

Vallás

szerkesztés

2011-ben a lakosság vallási megoszlása a következő volt: római katolikus 31,2%, református 2,1%, evangélikus 0,5%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 37,6% (27,4% nem nyilatkozott).[18]

A katolikus egyház szempontjából eredetileg az apci plébániához tartozott,[53] jelenleg a lőrinci plébánia filiája;[54] a reformátusok a hatvani egyházközséghez tartoznak.[55] A településen működik az Első Szeretet baptista gyülekezet.[56]

A településen nincs templom, a miséket illetve az istentiszteleteket a művelődési házban tartják.[54][56][57]

Sport

szerkesztés

Az 1946-ban alakult Petőfibányai Bányász Sportkör korábban labdarúgó, birkózó-, ökölvívó-, súlyemelősakk-, röplabda-, kézilabda- teke- és asztalitenisz szakosztályokkal rendelkezett; 2010-ben már csak a labdarúgó, teke és ökölvívó szakosztály működött.[58][59] A sportoláshoz labdarúgópálya, uszoda és tekepálya állt rendelkezésre.[60][61]

Az ökölvívó szakosztály legeredményesebb versenyzője, Juhász László a junior Európa-bajnokságon aranyérmet, az 1973-as felnőttt Európa-bajnokságon bronzérmet szerzett, és az országos bajnoki címet ötször érdemelte ki.[62]

A labdarúgócsapat az 1971/72-es idényben az első helyen végzett a megyei első osztályban.[63]

Nevezetességei

szerkesztés
  • A már bezárt bányát, 2007-től újra lehet látogatni évente egy vagy két alkalommal, bár az összességében több mint 100 kilométeres járatrendszerből csak alig 100-150 méter látogatható. Ez a bánya adott menedéket és tiszta vizet a második világháborúban a környék több száz lakójának, illetve itt található az ország harmadik leghosszabb alagútja.
  • Bányász Emlékpark[64]
  • Petőfi Sándor-szobor (1948), Cseh István alkotása[65]
  • Trianoni emlékmű (2013), Nagy László fafaragó alkotása[66]
  • A Kopasz-hegy a Natura 2000 hálózat része, különleges természetmegőrzési terület.[67]

Híres lakosai

szerkesztés

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ a b Petőfibánya települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2024. június 9. (Hozzáférés: 2024. szeptember 20.)
  2. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  3. ↑ Természeti adottságok. www.petofibanya.hu (Hozzáférés: 2022. június 11.)
  4. ↑ Magyarország történeti statisztikai helységnévtára – 1. Heves megye. 1991.  
  5. ↑ 5.237—2—15/2/1950. (II/5.) számú belügyminiszteri rendelet. Magyar Közlöny, (1950. március 9.) 158. o.
  6. ↑ Tóth Zoltán, Kenéz Árpád, Lisztes-Szabó Zsuzsa, Csík Attila, Pető Ákos: Régészeti és archaeobotanikai adatok Heves megye (késő) népvándorláskori kutatásához Petőfibánya–Iskola utca 5. lelőhely sírjainak vizsgálata alapján. Agria. Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve, CII. évf. (2019)
  7. ↑ Nagy Tibor: A pernyepusztai csoda. Kis Újság, III. évf. 112. sz. (1949. május 15.)
  8. ↑ Ursitz József: A mélyből a napvilágra. Bányamunkás, LXIX. évf. 1. sz. (1982. január 1.)
  9. ↑ Csiffáry Gergely: A Heves megyei levéltárban őrzött gazdasági szervek iratai 1846–1953. Eger: (kiadó nélkül). 1998. = A Heves Megyei Levéltár segédletei, 3.  
  10. ↑ a b Ursitz József: A mélyből a napvilágra 13. Bányamunkás, LXIX. évf. 2. sz. (1982. február 1.)
  11. ↑ a b c Szabó Imre: Visszaemlékezés a Mátraaljai Szénbányákra. Bányászati és Kohászati Lapok - Bányászat, CXXVI. évf. 5. sz. (1993. szeptember 1.)
  12. ↑ a b Munkával ünnepelték a dolgozók a hároméves terv egyik legfontosabb létesítménye, Petőfi-bánya beindítását. Bányamunkás, XXXVI. évf. 22. sz. (1949. október 15.) 7. o.
  13. ↑ a b Ursitz József: Petőfibánya. www.petofibanya.hu (Hozzáférés: 2022. június 9.)
  14. ↑ Petőfibánya harmadik lázadása: „Ez a demokrácia így működik”. Magyar Nemzet, LI. évf. 271. sz. (1988. november 14.) 5. o.
  15. ↑ Fiatalok háza. Képes Újság, XVI. évf. 25. sz. (1975. június 21.)
  16. ↑ Krisztián Béla, Németh Géza: A magyarországi iskolarendszerű vájár, bánya-elektrolakatos és mélyfúró-kútüzemeltető ipari szakmunkásképzés története. Budapest: Bányász Művelődési Intézmények Szövetsége. 2006. 120. o. ISBN 963 219 7356  
  17. ↑ A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora. [2010. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. július 26.)
  18. ↑ a b Helységnévtár / Petőfibánya. www.ksh.hu (Hozzáférés: 2022. június 11.)
  19. ↑ Petőfibánya Helységnévtár
  20. ↑ T. Z. M: Tíz éve tart két település vitája: Perre mennek, mert a váláskor nem egyeztek meg külterületeikről. Népszabadság, LVII. évf. 119. sz. (1999. május 25.) 31. o.
  21. ↑ Tompa Z. Mihály: Külterületért mentek perre: Lőrinci és Petőfibánya tizenhárom éve nem tud megegyezni. Népszabadság, LX. évf. 275. sz. (2002. november 26.)
  22. ↑ A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 48/1989. (IV. 7.) NET határozata Petőfibánya községgé alakításáról, községi tanács szervezéséről. Magyar Közlöny, 21. sz. (1989) 424. o.
  23. ↑ Petőfibánya települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  24. ↑ A lignit szülte település-Petőfibánya 70 éve 1949-2019. 141. o.  
  25. ↑ Petőfibánya települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. január 24.)
  26. ↑ Petőfibánya települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. március 26.)
  27. ↑ Petőfibánya települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 26.)
  28. ↑ Petőfibánya települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. március 26.)
  29. ↑ Petőfibánya települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 22.)
  30. ↑ Petőfibánya települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. január 24.)
  31. ↑ Petőfibánya települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. június 2.)
  32. ↑ I. P: Petőfibányán megkezdte működését az első magyar bányadiszpécser. Bányászati Lapok, LXXXV. évf. 5. sz. (1952. május 15.) 271. o.
  33. ↑ Izsó István: A Miskolci Bányakapitányság kerületének bányaipara: A Bányakapitányság fennállásának 100. évfordulója alkalmából. Miskolc: Közhasznú Alapítvány a Borsodi Bányász Hagyományokért. 2011. 141. o. ISBN 978 963 08 2152 0  
  34. ↑ Izsó István: Opera breviori. Miskolc: [Izsó I.]. 2021. 193. o.  
  35. ↑ Petőfibánya fehér aranya. Érdekes Kalendárium, (1968) 154–155. o.
  36. ↑ Hamza Jenő: A mátraaljai szervezet életéből: 50 éves Petőfibánya. Bányászati és Kohászati Lapok - Bányászat, CXXXII. évf. 5. sz. (1999. szeptember 1.) 411. o.
  37. ↑ T. Z. M: Mélypont után fellendülés: Átalakuló Petőfibánya. Népszabadság, LX. évf. 36. sz. (2002. február 12.)
  38. ↑ Szarka Sándor: A felesleges üzem: Munkahelyteremtők és környezetvédők harca Petőfibányán. Új Demokrata, II. évf. 26. sz. (1995. június 29.) 14. o.
  39. ↑ Petőfibányán sem kell az akkumulátorfeldolgozó: Új helyet keresnek a HAF-nak. Világgazdaság, XXVII. évf. 103. sz. (1995. május 31.)
  40. ↑ 7,5MegaWatt teljestményű NAPERŐMŰ épül Petőfibányán. Mi újság Petőfibányán?, XII. évf. 3. sz. (2021. november)
  41. ↑ Berzésnyi Gergely: Fennállásának 65. évfordulóját ünnepelte a Bányász Fúvószenekar. gyongyostv.hu (2010. december 9.) (Hozzáférés: 2022. június 11.)
  42. ↑ Ez aztán a bürokrácia! Bányamunkás, XXXIX. évf. 7. sz. (1952. június 30.) 3. o.
  43. ↑ Rónaföldi Zoltán: A "borsodi kooperáció" és Kazincbarcika építése. [Kazincbarcika]: [Szerző]. 2019. 139. o.  
  44. ↑ Győri Illés György: Petőfibányán "remek" az ifjúság: Város a faluban. Népszava, XCIV. évf. 139. sz. (1966. június 14.)
  45. ↑ Kultúrversenyek Magyarországon. Magyar Jövő, 57. sz. (1951. április 11.)
  46. ↑ A bányásznap filmjei. Bányamunkás, XXXVIII. évf. 16. sz. (1951. augusztus 30.)
  47. ↑ Mai műsorok. Magyar Hírlap, VII. évf. 244. sz. (1974. szeptember 5.)
  48. ↑ Fegyveres erők - Munkásőrség - 30 éves a munkásőrség. archivum.mtva.hu (Hozzáférés: 2022. június 12.)
  49. ↑ “Itt a farsang, áll a bál…” – kiállítás. 2020.kulturhazak.hu (Hozzáférés: 2022. június 12.)
  50. ↑ Krisztián Béla, Németh Géza: A magyarországi iskolarendszerű vájár, bánya-elektrolakatos és mélyfúró-kútüzemeltető ipari szakmunkásképzés története. Budapest: Bányász Művelõdési Intézmények Szövetsége. 2006. 119. o. ISBN 963 219 7356  
  51. ↑ Oktatási Hivatal / Intézmény keresés. www.oktatas.hu (Hozzáférés: 2022. június 11.)
  52. ↑ A Baptista Szeretetszolgálat üzemelteti az iskolát. m.hatvanonline.hu (2021. július 12.) (Hozzáférés: 2022. június 11.)
  53. ↑ Tóth Krisztina, Tusor Péter: Inventarium Vaticanum I: A Budapesti Apostoli Nunciatúra levéltára (1920 –1939). Budapest–Róma: MTA-PPKE ‘Lendület’ Egyháztörténeti Kutatócsoport. 2016. 163. o. ISBN 978-963-693-660-0  
  54. ↑ a b Misézőhely (Petőfibánya). miserend.hu (2015. szeptember 10.) (Hozzáférés: 2022. június 11.)
  55. ↑ Hegedűs Márk: Hatvan, a misszió szigete. Reformátusok Lapja, LXIII. évf. 29. sz. (2019. július 21.)
  56. ↑ a b Gyülekezetkereső. www.baptist.hu (Hozzáférés: 2022. június 11.)
  57. ↑ Istentiszteletek. www.hatvanref.hu (Hozzáférés: 2022. június 11.)
  58. ↑ Fehérvári Tamás: Petőfibányai Bányász Sportkör. Mi újság Petőfibányán?, I. évf. 1. sz. (2010. november)
  59. ↑ Kiss Gy. János: Sportparadicsom a Mátra alján. Népsport, XVI. évf. 208. sz. (1960. október 9.) 2. o.
  60. ↑ Z. Vincze György: Nem próféták saját hazájukban. Népsport, XVII. évf. 184. sz. (1961. szeptember 15.)
  61. ↑ Bővülő a sportolási lehetőség Petőfibányán: A kevés pénzt megtoldják társadalmi összefogással. Bányamunkás, LXI. évf. 4. sz. (1974. április 1.)
  62. ↑ Elfelejtett ember. Magyar Ifjúság, XXIV. évf. 10. sz. (1980. március 7.)
  63. ↑ Lovász Tamás István: A Heves megyei labdarúgás története 1900 - 2019. Budapest: (kiadó nélkül). 2019.  
  64. ↑ Építjük, szépítjük Petőfibányát. Mi újság Petőfibányán?, XII. évf. 2. sz. (2021. július)
  65. ↑ Kortárs magyar művészeti lexikon. Főszerk. Fitz Péter. (hely nélkül): Enciklopédia. 1999–2001. ISBN 963 8477 43 1  
  66. ↑ Petőfibánya, Trianoni Emlékmű. www.trianon100.hu (Hozzáférés: 2022. június 12.)
  67. ↑ Petőfibányai Kopasz-hegy. natura.2000.hu (Hozzáférés: 2020. június 9.)
Zagyvaszántó Apc Rózsaszentmárton
Lőrinci

 
   Petőfibánya   
 

Nagyréde
Lőrinci Hatvan Ecséd
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Petőfibánya&oldid=27460548”