Főmenü megnyitása

Riomfalva (románul: Richiș, korábban Rechișdorf, németül: Reichesdorf, szászul Reχestref) falu Romániában, Erdélyben, Szeben megyében.

Riomfalva (Richiș)
A riomfalvi erődtemplom
A riomfalvi erődtemplom
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeSzeben
KözségBerethalom
Rang falu
Irányítószám 557047
SIRUTA-kód 144223
Népesség
Népesség679 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság31 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság435 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Riomfalva (Románia)
Riomfalva
Riomfalva
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 05′ 49″, k. h. 24° 28′ 50″Koordináták: é. sz. 46° 05′ 49″, k. h. 24° 28′ 50″
Riomfalva weboldala
Az evangélikus templom oltára
Richis Biserica evanghelica (1).JPG
Richis Biserica evanghelica.JPG

FekvéseSzerkesztés

Medgyestől húsz kilométerre délkeletre, 530–560 méter magas dombok tövében fekszik.

Nevének eredeteSzerkesztés

Kiss Lajos szerint nevének előtagja a német Richwin személynévből származik. A helyi szászok hagyománya azonban a 'daru' jelentésű Reiher szóval hozta összefüggésbe, pecsétjén is ez a madár szerepelt. Először 1283-ban, villa Rihuini néven, majd 1289-ben mint villa Richoinii, 1359-ben Villa Richini, 1393-ban Villa Rychuyni, 1429-ben Villa Riquini, 1492-ben Rychenfalwa, 1520-ban Richinium, 1532-ben Rychesdorf, 1733-ban Rekisdorff, 1760–62-ben Reichersdorf alakban jegyezték fel.

LakosságaSzerkesztés

  • 1850-ben 1205 lakosából 910 volt német, 213 román és 76 cigány nemzetiségű; 914 evangélikus és 289 ortodox vallású.
  • 2002-ben 792 lakosából 563 volt román, 145 cigány, 63 magyar és 21 német nemzetiségű; 691 ortodox, 56 református és 15 evangélikus vallású.

TörténeteSzerkesztés

Medgyesszéki szász szabadfalu, később mezőváros volt. Bortermelése miatt gazdag településnek számított. Plébánosai közül Blasius Petri 1489-ben a bécsi egyetemen tanult, az ugyanott magiszteri címet szerzett Martin Huet 1529-ben a nagyszebeni városi plébániáról érkezett a településre, Mathias Glatz (1557–73) pedig Johannes Honterus közeli munkatársa volt. Iskolája már 1516-ban is működött, első ismert iskolamestere 1560 és 62 között a nagyszebeni Georg Melas volt. 1549 és 1590 között 24 riomfalvi tanult a brassói gimnáziumban, ezzel az erdélyi települések közül a hatodik helyen állt, megelőzve Segesvárt. A riomfalvi Daniel Urdesius 1586-ban az odera-frankfurti egyetemen tanult.

1532-ben 152 gazdát számoltak össze benne. 1555-ben I. Ferdinándtól vásártartási és bíráskodási jogot kapott. Ettől kezdve a 19. századig oppidumként említették, sokadalmait Simon és Júda napján tartották.[3] 1578-ban már céhei működtek, 1593-ban külön is megemlékeznek az itteni vargacéhről. 1600-ban a seregeknek esett áldozatul, 1702-ben nagy része leégett, majd 1704-ben a kurucok rabolták ki. 1690-ben mindössze 43 lakott házat írtak benne össze.

1876-ban Nagy-Küküllő vármegyéhez csatolták. A község 1870-ben ötvenezer koronáért megvásárolta a Bethlen család szászzalatnai birtokát. Határát 1883–84-ben tagosították. Lakosságából 1900-ban 119 férfi és 10 nő tartózkodott az Egyesült Államokban. 4500 holdas határának 1935-ben 38%-a volt szántó, 23%-a erdő és 10%-a szőlő. 1945-ben 85 riomfalvi szász nőt és 36 férfit deportáltak a Szovjetunióba, közülük tizennégyen nem élték túl a négy évnyi kényszermunkát. Szász lakossága a 20. század végén elhagyta.

LátnivalókSzerkesztés

  • Evangélikus erődtemploma a Retterberg nyúlványán 1350 és 1451 között, késő gótikus stílusban, két mellék- és kereszthajós bazilikaként épült, a nagyszebeni püspöki templom mintájára. Korabeli kőfaragások láthatók a 25 zárókövön, a szentségfülke keretén és a nyugati kapuzat timpanonján. Sekrestyeajtaja 1516-ban készült, rajta a település címere látható, a szájában halat tartó daruval. Az 1600-as tűzvész után kórusát 1634-re újraépítették. Rokokó oltára Johann Folbarth segesvári mester műve 1775-ből. 1500 körül erődítették – három védőtoronnyal ellátott egyszeres védőfallal vették körül és elbontották a kereszthajót. A tornyok közül ma kettő áll. Az egyiket 1861-ben kilenc és fél méterrel megmagasították, és így harangtoronnyá alakították át. Várfalának anyagából 1890-ben iskolát, 1910-ben báltermet építettek. A megmaradt falszakasz két méter magasan áll. A délkeleti tornyot részben beépítették az eredeti formájában 1622 előtt épült evangélikus parókiába, amelyet 1922-ben átalakítottak.

Híres emberekSzerkesztés

  • Itt élt mint a község jegyzője és itt is halt meg 1903-ban Georg Meyndt nyelvjárási költő.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. [1]
  3. Binder Pál: Régi kalendáriumok az erdélyi és partiumi vásárokról és sokadalmakról (1572–1676). Néprajzi Látóhatár 1993/1–2. sz. [2] Archiválva 2013. július 29-i dátummal a Wayback Machine-ben PDF

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Riomfalvi szász szokások [3] (németül)