Rodosz (település)

város Görögországban (Dél-Égei-szigetek)
(Rodosz (város) szócikkből átirányítva)

Rodosz[1] (ógörögösen: Ῥόδος [Rhodosz]; újgörögösen: Ρόδος [Ródosz]) városa Rodosz szigetének északkeleti csücskén helyezkedik el. 2001-ben 53 709 lakosa volt. A több kultúra emlékét hordozó óváros rendkívül jó állapotban maradt fenn; 1988-ban a világörökség részévé avatták.

Rodosz városa
Világörökség
A Nagymesteri palota belső udvara
A Nagymesteri palota belső udvara
Adatok
OrszágGörögország
TípusKulturális helyszín
KritériumokII, IV, V
Felvétel éve1988
Elhelyezkedése
Rodosz (Görögország)
Rodosz
Rodosz
Pozíció Görögország térképén
é. sz. 36° 27′, k. h. 28° 13′Koordináták: é. sz. 36° 27′, k. h. 28° 13′
A Wikimédia Commons tartalmaz Rodosz témájú médiaállományokat.

Éghajlat szerkesztés

Rodosz éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Átlagos max. hőmérséklet (°C)15,115,216,820,024,228,430,530,728,224,520,116,622,6
Átlagos min. hőmérséklet (°C)8,88,810,112,515,819,922,322,720,516,913,210,415,2
Átl. csapadékmennyiség (mm)15010676281920066694157703
Forrás: Hellinic National Meteorological Service [2]


Történet szerkesztés

Kr. e. 408-ban a szigeten levő három városállam, Lindosz, Jalüszosz és Kameirosz elhatározta egy közös főváros létesítését. Az új várost a milétoszi Hippodamosz tervei szerint építették fel. A következő három évszázad a város fénykorát jelentette; ekkoriban kb. 100 000 lakosa volt. A fejlett tengeri kereskedelem és a hajóépítő műhelyek megteremtették azt a gazdasági alapot, amely lehetővé tette a kultúra virágzását is. Kr. e. 304-293 között készült, Hélioszt ábrázoló kolosszust az ókori világ hét csodájának egyikeként tartották számon.

A korai kereszténység időszakában a város a Bizánci Birodalom része volt, és püspöki székhelyként működött.

1306-ban a johannita lovagrend foglalta el a szigetet, és a bizánci városfal felhasználásával felépítették a jelenleg látható várfalat. A várost egy belső fal két részre osztotta. Az északi részen a lovagok lakoztak, itt építették fel az egyes rendek házát, az ispotályt, a nagymester palotáját. A déli részen laktak a közrendű emberek, itt volt a piac is.

1480-ban II. Mehmed szultán ostromolta a várost, de nem járt sikerrel. 1522. december 22-én azonban I. Szulejmán hat hónapos ostrom után bevette a várost (Rodosz ostroma (1522)). Ezután épült a mecset és a közfürdő, megerősítették a várfalakat, saját ízlésüknek megfelelően átalakították a templomokat és a lakóházakat.

1912-ben az olaszok hódították meg a várost a Dodekanészosz szigetcsoporttal egyetemben. 1923-ban ezeket Isole Italiane del Egeo (Égei-tengeri olasz szigetek) néven külön közigazgatási egységbe szervezték. A lovagkori épületeket restaurálták, a Nagymester Palotáját újjáépítették. Az olasz uralom idején épült ki a város infrastruktúrája (utak, kikötők, elektromos áram).

A második világháború elején a szigeten lakó 6000 zsidó kétharmada elhagyta a várost. A német megszállás után 1673 főt az Auschwitzba hurcoltak, közülük csak 151-en élték túl a holokausztot.[3]

1944-ben az angol légierő bombázta a szigetet. Több ember meghalt, házak dőltek össze. A háború után az új görög kormányzat egyik első intézkedése a védett ásatási területek és a védett műemlékek kijelölése volt. 1960-ban a Kulturális Minisztérium a teljes középkori várost műemlékké nyilvánította.

Látnivalók szerkesztés

Óváros szerkesztés

 
A Várkapu
 
A Szulejmán-mecset
 
A Nagymesteri Palota bejárata
 
Szélmalom az Emborio-kikötőben
  • A középkori városfal teljes hossza kb. 4 km, a fal vastagsága átlagosan 12 méter. Az Amboise-kapu 1512-ben épült, Emery d’Amboise nagymester idején. Az Amboise-kapu és a Szent György-kapu közötti falszakaszt a német lovagok, a következő szakaszt az 1489-ben épült Spanyol kapuig az auvergne-i lovagok védték. A Spanyol kapu és a Szent Athanasziosz-kapu között a védelem a spanyolok feladata volt. Innen a Szent János-kapuig az angolok őrködtek, utána a provance-i lovagok következtek a Del Caretto-toronyig. A következő szakaszt a Szent Katalin-kapuig az olaszok védték. A kereskedelmi kikötővel szembeni szakaszt egészen az Arzenál-kapuig a kasztíliai lovagok ellenőrizték.
  • A Várbeli Miasszonyunk-templom a 13. században épült, ezt a johanniták gótikus katedrálissá alakították át. A törökök minaretként használták a tornyot, majd ismét keresztény templom lett. Jelenleg a bizánci művészet múzeuma.
  • A johanniták régi rendkórháza, más néven Palazzo dell'Armeria a 14. század derekán, Roger de Pins nagymester alatt kezdett épülni. Később fegyverraktárként szolgált.
  • Az új rendkórházat 1440-ben Jean de Lastic nagymester kezdte építtetni, de csak 1489-ben, Pierre d’Aubusson alatt fejezték be. Jelenleg a Rodoszi Archeológiai Múzeum működik benne.
  • A Szulejmán-mecset 1523-ban a város elfoglalása után épült. Ma is imaházként működik, turisták nem látogathatják.
  • A török negyedben található egyéb látványosságok: Musztafa pasa fürdője, Hafiz Ahmed Aga Könyvtára (1793) és a város legrégibb török épülete, a Redjab pasa mecset.
  • A zsidónegyedben található a 16. századi Kal de Shalom zsinagóga.
  • A Nagymesteri Palota a sziget legismertebb épülete.
  • A Lovagok utcája is itt található.

Újváros szerkesztés

  • A városnak három kikötője van: az Akandia-kikötő a teherhajóké, az Emborio-kikötő a nagy komphajóké és szárnyashajóké, a Mandraki-kikötő a kis komphajóké, halászhajóké és jachtoké.
  • Az Emborio-kikötő mólóján három középkori szélmalom áll.
  • Az Mandraki-kikötő bejáratánál, a rodoszi kolosszus feltételezett helyén áll a 15. századi Szent Miklós-torony.
  • Murad Reis-mecset mellett található a muszlim temető.
  • A 20. század elején, az olasz korszakban épült a városháza, a bíróság, a főposta, a kormányzósági palota a Nea Agora és a színház.

A város környéke szerkesztés

  • Az ókori város akropolisza a várostól kb. 2 km távolságra délnyugatra, a Monte Smith nevű dombon áll. Itt láthatók a Zeusz- és Athéné-templomok maradványai, valamint az ókori színház és stadion is.
  • A Rodoszból Lindoszba vezető út mentén, a várostól 2 kilométernyire látható a Rodini park, a johanniták hajdani gyógyfüves kertje.

Közlekedés szerkesztés

A várostól mintegy 14 km-re délnyugatra található a Diagórasz nemzetközi repülőtér. A városba több közvetlen hajójárat érkezik Szími, Kosz, Kalki és Kasztelórizo felől.

Testvérvárosok szerkesztés

Híres emberek szerkesztés

Rodoszon születtek szerkesztés

Rodoszon éltek szerkesztés

Rodoszon megfordultak szerkesztés

Rodoszon hunytak el szerkesztés

Források szerkesztés

  • Davies: Davies, Paul Harcourt. Rodosz. Békéscsaba: Booklands 2000. 978 963 9613 40 9 (2006) 
  • Mavromataki: Mavromataki (ed), Maria. Rhodes (angol nyelven). Athens: Haitalis 
  • Rodosz város honlapja

Jegyzetek szerkesztés

  1. A város nevének szabatosan átírt formája ma Ródosz volna, de az ÚNMH. a Rodoszt mint hagyományos alakot megtartani rendeli.
  2. Climatology - Rodos. Hellinic National Meteorological Service. [2017. március 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. január 27.)
  3. Götz Aly. Hitlers Volksstaat. Raub, Rassenkrieg und nationaler Sozialismus. Mit einem Nachwort: Antwort auf die Kritik. Frankfurt am Main: Fischer Taschenbuch Verlag GmbH, 299–308. o. (2006) 

További információk szerkesztés