Sándor József (politikus, 1853–1945)

Pákéi Sándor József (Bukarest, 1853. november 27. – Kolozsvár, 1945. június 6.) magyar közíró, szerkesztő, etnográfus, politikus.

Sándor József
Született	1853. november 27. Bukarest
Elhunyt	1945. június 6. (91 évesen) Kolozsvár
Állampolgársága	magyar román
Foglalkozása	politikus néprajzkutató
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (1896–1905)
Sírhelye	Házsongárdi temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Sándor József témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életútja, munkássága

Apja Sándor Dénes háromszékmegyei székely, Bem alatt harcolt, anyja Keresztes Erzsébet alföldi jászkún származású volt. Atyja az 1848–49-es forradalom és szabadságharc utáni megtorlás elől emigrált Bukarestbe. Ő az ottani, Koós Ferenc alapította református magyar és a Sf. Sava román elemi iskolában kezdte tanulmányait, majd 1866-tól 1874-ig a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium éltanulója volt. Ezután Budapesten és Kolozsvárt orvosi, majd jogi tanulmányokat folytatott, s közben az 1880–81-es tanévet a Bukaresti Egyetemen töltötte, ahol Titu Maiorescut is hallgatta.

A budapesti, majd kolozsvári lapokban jelentek meg első versei, beszámolói 1880 körül. 1883–1886 között a szabadelvű párti Kolozsvári Közlöny segédszerkesztője, a külföldi szemle és a nemzetiségi rovatokat vezette, több mint 300 cikke jelent meg. Lelkesen csatlakozott Haller Károly kolozsvári polgármesternek egy közművelődési egyesület alapítását szorgalmazó, 1884. decemberi felhívásához, ő dolgozta ki az alapszabályokat. Így alakult meg 1885. április 12-én az Erdély(rész)i Magyar Közművelődési Egyesület, melynek rövidített neve, az EMKE is tőle származik. Az Egyesületnek ideiglenes, majd 1885. augusztus 31-től rendes titkára. Jórészt az ő érdeme, hogy a szórványban élő magyarság megtartására óvodák, iskolák, könyvtárak, parókiák sokasága létesült az Egyesületnek köszönhetően.

Az EMKE lett a dualizmus korának legnagyobb magyar egyesülete. 1889-ben főtitkárrá választották, ebben a minőségében szerkesztette az EMKE 1885-től évente kiadott jelentéseit, valamint hivatalos értesítőjét, 1894-től 1918 júniusáig. 1890-ben örökös főtitkárrá, 1892-ben tiszteletbeli alelnökké, majd elnökké választották. Ő szervezte meg az Egyesület országos visszhangú negyedszázados jubileumát 1911. szeptember 8-án, melyre Az EMKE megalapítása és negyedszázados működése 1885–1910 (Kolozsvár, 1910) címmel közel 600 oldalas díszkiadványt állított össze. Az őt ezután ért vádak alól az önéletrajzi jellegű Megtámadtatásom s egyszersmind adalék az EMKE újjászervezése kérdéséhez (Kolozsvár, 1913) című írásában tisztázta magát. Később, az Egyesület által rendezett, 1941. március 15-i ünnepségen mondott, a baloldallal szimpatizáló beszéde miatt tiszteletbeli elnöki címmel félreállították. 1944 decemberétől azonban haláláig az egyesület tényleges elnöke volt.

1884 szeptemberétől 1885 végéig a Protestáns Közlöny felelős szerkesztője, 1887-től egyházkerületi képviselő, tanácsbíró. Az első világháború előtt a romániai református egyház főgondnoka, s Bukarestből való távozása után is megmaradt a román főváros református egyházközsége védnökének. 1887-től az Unió Szabadkőműves Páholy tagja, később főmestere. A kereskedő ifjúság nevelésére az EMKE támogatásával 1887–88-ban szerkesztette és megjelentette az Erdély/Ifjú Erdély a kereskedés által című havilapot. 1896-tól a Kemény Zsigmond Társaság (KZST) tagja.

Állandó témájáról, a román, szász és szlovák nemzetiségi mozgalmakról, valamint az EMKE tevékenységéről írta legtöbb cikkét: 1886 decemberétől 1891 szeptemberéig csak a Kolozsvár c. napilapban 160, 1900-tól a világháborúig a kolozsvári Újságban félszáz idevágó írása jelent meg. Román nyelvtudásának köszönhetően különösen a román politikai-művelődési élet eseményeit ismerte behatóan. Fordított is románból: a Kolozsvári Közlöny 1884 karácsonyi mellékletében közölte az első magyar Vasile Alecsandri (Maros és Olt), az 1885 karácsonyiban pedig az első magyar Mihai Eminescu (Cseresznyefa fehér virága) fordítását. Ugyancsak ő tolmácsolta 1884-ben, elsőként Andrei Mureşanu Deşteaptă-te, române (Ébredj, román, ébredj!) kezdetű versét, mely 1990 óta Románia himnusza.

Az EMKÉ-ből kiváló Erdélyi Kárpát-egyesület egyik alapítója, tiszteletbeli tagja. Ő állította össze Merza Lajossal az első részletes, teljes erdélyi turistakalauzt EMKE útikalauz Magyarország erdélyi részében (Kolozsvár, 1891) címmel. A Kolozsvári Március 15-i Állandó Bizottság vezetőségi tagja volt, többször is ő rendezte az évfordulós megemlékezést. Az Á. V. E. (Állat-Védő-Egyesület) javára Krisztus és az állat (Kolozsvár, 1895) címmel felolvasást tartott, amely írásban az Állatok védelme című lapban jelent meg. 1903-tól az 1848-as Ereklyemúzeum igazgatója, anyagát ismételten megmentette.

1896-ban szabadelvű programmal Kovásznán képviselővé választották, 1906-ig a magyar parlament tagja, Bánffy Dezső támogatója. Az EMKE érdekében kifejtett tevékenységét 1911-ben I. Ferenc József magyar király magyar udvari tanácsosi címmel ismerte el.

Az első világháborút követően az első politikai szervezkedések vezéregyénisége volt: az 1918. november 22-én megalakuló Erdélyi Székely Nemzeti Tanács elnöke. Az Apáthy István vezette 1918. december 22-i magyar nemzetgyűlés beválasztotta a háromtagú kormányzótanácsba. A magyarság romániai viszonyok közti politikai megszervezésére 1920. december 15-én alakult ötös bizottság tagja, a pártszervezést elhatározó 1921. január 9-i gyűlés elnöke. A július 6-án megalakult Magyar Szövetség egyik alapítója, szabályzatának kidolgozója. 1922 augusztusában ő kezdeményezte azt a pártegyesülést, amelynek eredményeként 1922 decemberében létrejött az OMP, amelynek hosszú időn át alelnöke volt.

Az 1922-es román parlamenti választásokon az alkotmányozó országgyűlésbe bekerült három magyar képviselő egyike, 1926-tól 1938 végéig Háromszék megye szenátora. Mikó Imre írja: „Sándor József volt a parlamenti csoport legtevékenyebb tagja, aki mint bukaresti születésű székely, kitűnő nyelvismeretével és a magyar parlamentben szerzett gyakorlatával felvértezve egyedül küzdötte végig a magyarság első politikai harcait” (Huszonkét év. Budapest, 1941). Politikai szereplését tükrözi a Magyar Kisebbség című folyóirat. Szót emelt egy fehéregyházi Petőfi-síremlék ügyében is (Keleti Újság, 1938. július 30.). Az alkotmány- és iskolaügyben mondott három beszéde (1923–24) és sepsiszentgyörgyi képviselői beszámolója (Torda 1925) önállóan is megjelent.

Az általa írt, szerkesztésében megjelent kötetek többsége az EMKÉ-vel kapcsolatos, ennek gyűlésein elmondott beszéd, nekrológ. Így az EMKE alapítványtevői és vezetőségi tagjai közül a Rökk Pál (1897), Horváth Gyula (1897), Kovács Ferenc (1899), Mikes György és Zsuzsanna (1905), Kornis Viktor és Teleki Domokos (1841-1907) feletti beszédei önállóan is megjelentek. Néhány művelődéstörténeti dolgozatot is közölt: A múlt századbeli boszorkánypörökhöz (Ethnographia, 1902/7); Kőrösi Csoma Sándor emlékezete (Vasárnapi Ujság, 1904/28); Báró Orbán Balázs élete és működése (in: Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum 50 éves jubileumára. Kolozsvár, 1929); visszaemlékezéseiben elevenítette fel az EKE megalapításának körülményeit (Napkelet, 1920/4. 216–219).

A második bécsi döntést követő első március 15-i ünnepségek megszervezéséhez az ő segítségét kérték a baloldal képviselői, s ő egy velük szimpatizáló beszédet mondott, ennek következtében tiszteleti elnöki címmel 1941. július 1-jétől kényszernyugdíjazták a már amúgy is teljes passzivitásba süllyedt EMKE éléről.

Alighogy átvonult a második világháborús front Kolozsváron, a 91 éves, még mindig igen aktív Sándor József hozzáfogott az EMKE újjászervezéséhez. 1944. december 27-re közgyűlést hívott össze, amelyen végre teljesült vágya: az egyesület tényleges elnökévé választották. 1945. június 6-án éjfél tájban – nyolc napi betegeskedés után – elhunyt.

Síremléke a Házsongárdi temetőben, a lutheránus sírkertben áll, amelynek a tetején elhelyezett szép női mellszobrot 2010-ben ellopták.

További kötetei

• Kossuth Lajos történeti küldetése (Kolozsvár, 1892);
• Visszapillantás az E.M.K.E. alakulása és fejlődése történetére (Kolozsvár, 1895);
• Emléklapok az EMKE 1895. június 4-én Székelyudvarhelyen tartott tízéves ünnepi közgyűléséről (Kolozsvár, 1896);
• A magyar közművelődési egyesületek ... congressusának Naplója. Kapcsolatban az «Ezredéves közművelődési kiállítás» történetének föltüntetésével. (Kolozsvár, 1897);
• Horváth Gyula E. M. K. E. működése. Az E. M. K. E. igazgató-választmánya megbízásából az egyesület 1898. nov. 20. kolozsvári közgyűlésére. (Kolozsvár, 1898);
• Emlékezés Kovács Ferencz apátra. (Kolozsvár, 1899);
• Valótlanságok. Hamis politikai és társadalmi jelszavak idézete és birálata. Irta és felolvasta Vajda-Hunyadon 1899. nov. 18. az ottani óvóegyesület javára. (Kolozsvár, 1899);
• A megkondult harang (Kolozsvár, 1906);
• Emlékezés Gajzágó Manó EMKE jogtanácsosra (Kolozsvár, 1907);
• Emlékezés gr. Kornis Viktor és gr. Teleki Domokos EMKE alelnökökre (Kolozsvár, 1907);
• Jelentés az EMKE 25 éves életéről (Kolozsvár, 1911);
• Az EMKE negyedszázados örömünnepének s a kapcsolatos kolozsvári országos közművelődési kongresszusnak leírása (Kolozsvár, 1912);
• Az EMKE munkatervéhez (Kolozsvár, 1913);
• A magyar iskolákért. Sándor József beszéde a bukaresti kamara 1924. június 28-i ülésén, kizárólag az állami iskolai rendszer ellen (Torda, 1924).

Álnevei és jegyei

Hirám, S. J., S-f., (S.), r.

Források

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés V. (S–Zs). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest–Kolozsvár: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2010.  
• Gaal György: Sándor József, az EMKE alapítója (Elhangzott 2010. április 17-én a Házsongárdi temetőben.), Művelődés, 2010. július, http://www.muvelodes.ro/index.php/Cikk?id=936
• Életrajzi index
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XII. (Saád–Steinensis). Budapest: Hornyánszky. 1908.  

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Sándor József (politikus, 1853–1945) témájú médiaállományokat.

• Abonyi Árpád: Sándor József. Fővárosi Lapok, 1895. jún. 5.
• Fülöp Árpád: Sándor József. Ellenzék, 1911. szeptember 7.
• Sipos Kamilló: Dr. Boros György […] föllépése Sándor József EMKE tiszteleti alelnök-főtitkár ellen. Kolozsvár, 1913;
• Sipos Kamilló: A magyarságért. Sándor József könyvészete. Kolozsvár, 1915.
• Ligeti Ernő: Erdélyi fejek : Sándor József. Napkelet, Kolozsvár 1922/5.
• A Magyar Párt törvényhozó tagjai: Pákéi Sándor József. Magyar Kisebbség 1926/13.
• Meghalt Pákéi Sándor József. Világosság, 1945. jún. 8.
• Sándor József. Erdély, 1945. június 9.
• Teofil Bugnariu: A legelső magyar Mihai Eminescu-fordítás. Korunk 1964/10.
• Nagy István: Szemben az árral. 1974.
• Balogh Edgár: Szolgálatban. 1978.
• Zágoni Jenő: Sándor József. Megyei Tükör 1980. október 25.
• Gaal György: Sándor József, az EMKE-alapító. Szabadság, 1995. április 12–13.
• Sándor József. Szabadkőműves Wiki. (Hozzáférés: 2013. január 19.)