Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2015-37-2
A Pannonhalmi Bencés Főapátság Magyarország egyik kiemelkedő történelmi emlékhelye, egyházi és művészettörténeti központja. Győr-Moson-Sopron megyében, a Pannonhalmi járásban, Pannonhalma mellett épült. A főapátság vonzereje és a környék természeti adottságai miatt a város Magyarország egyik leglátogatottabb idegenforgalmi célpontja, a város a turisták ellátásából él. A fő turisztikai látnivaló, az „ezeréves apátság” nemcsak építészetileg jelentős; sokoldalú kiállításai és gyűjteményei kultúrtörténeti emlékek. Éppen ezért Pannonhalmán gyakran csak a bencés főapátságot értik.
A látványos épületegyüttes a Szent Márton Miskovits-hegyen áll. A román stílusú altemplom és kerengő az évszázadok során gótikus, barokk és klasszicista részekkel egészült ki; ezek határozzák meg a főapátság mai arculatát. A 19. századi könyvtárterem 400 ezres gyűjteményében számos könyvritkaságot őriznek. Vannak itt más ritkaságok is, például az apátság alapítólevele.
Pannonhalma eredeti neve Győrszentmárton. Ősidők óta lakott hely, némely történetíró szerint egy Civitas Pannonia nevű római város helyén épült. Az első magyar település a 10–11. században itt állt fejedelmi udvarház és annak Pándzsa-völgyi birtoka volt. A szállást, majd a falut 996-tól alakították ki, miután Géza fejedelem Csehországból behívott bencés szerzeteseket telepített le a dombon. A monostor jogait I. István megerősítette.
A Pannonhalmi Bencés Főapátság alapításának 900. évfordulóján, 1896-ban ünnepelte Magyarország fennállásának 1000. évfordulóját. Erre hét millenniumi emlékművet emeltek; ezek egyike Pannonhalmán áll. Fennállásának 1000. évfordulóján, 1996 decemberében a főapátságot és környezetét a Világörökség részévé nyilvánították. 2004 decemberében Magyar Örökség díjat kapott.