Sablonvita:Kezdőlap kiemelt cikkei/2015-53-1
December 31-én lesz Kuncz Aladár születésének 130. évfordulója. --Hkoala .jpg){kind=small}
2015. január 16., 12:33 (CET)
@Hkoala: Javaslatod és ajánlásod január 16-án készült. Ez elkerültem a figyelmem, és március 20-án én is készítettem egy másik ajánlást, melyet emlékeztetőül mellékelek. Szép évzáró lenne a kettőt egyesítő olyan harmadik változat, amely összekötő hídat adna Kuncz Aladár 1885-ös születése idei és 1931-es halála, valamint a Fekete kolostor megjelenése jövő évi évfordulója között. *feridiák vita 2015. augusztus 23., 19:53 (CEST)
helye: a noirmoutier-i vár
a noirmoutier-i vár falán
A Fekete kolostor Kuncz Aladár emlékirata, amelyben az első világháború alatti, öt évig tartó franciaországi internálását írja le. Noha már a fogság idején is készített feljegyzéseket, amelyekből a Nyugat 1920-ban közölt válogatást, a teljes mű – amelyet hol emlékiratnak, hol regénynek kategorizál a szakirodalom – csak az író halála évében, 1931-ben jelent meg. A mű elsőrangú kritikákat kapott, többek között Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Schöpflin Aladár tollából, és rövidesen angol, francia, olasz és török nyelven is kiadták.
1914 nyarán a szerző, akkor huszonnyolc éves középiskolai tanár, a francia kultúra rajongója, nyári vakációját töltötte Franciaországban. Az első világháború kitörésekor már nem tudott hazautazni, mert az ellenséges Osztrák–Magyar Monarchia polgáraként internálták. Augusztus 14-től október 2-ig a dél-franciaországi Périgueux-ben egy garázsépületben tartották fogva kétszázötven társával együtt, majd a Noirmoutier-sziget erődjében helyezték el őket, 1916. július elejéig. Ezt követően Île d’Yeu kazamatáiba szállították a foglyokat, ahonnan Kuncz 1919. áprilisban szabadult ki.
Kuncz a fogságban írt jegyzeteiből már 1920-ban közölt egy válogatást a Nyugat hasábjain, de a téma teljes feldolgozása hosszabb ideig váratott magára. A visszaemlékezésből néhány részlet az 1920-as években megjelent: Karácsonyest Noirmoutier-ban (1925), Páriák lázadása (1926), Felköszöntő az igaz Énre (1927), Haláltánc Île d'Yeu-n (1929). Közben az író számos beszélgetésben, kávéházi anekdotázásban idézte fel fogsága napjait. Végül munkatársai, Lakatos Imre és Áprily Lajos biztatására kezdett neki a mű megírásának, amelyet 1931 kora tavaszán fejezett be. A társasági életből visszavonultan, lázas ütemben alkotott, fájdalommal újraélve a leírtakat.
A fogság eseményeinek leírásába portrék, esszék, anekdoták és novellának beillő részek keverednek. A számos szereplőt felvonultató művet általában a tárgyilagos, egyszerű, szikár hangvétel jellemzi, ugyanakkor találhatók benne szimbolikus értelmű, misztikába hajló látomásos jelenetek is. A pacifista beállítottságú könyv egyben az író lelki átalakulásának története is: a korábban az egyéniséget hirdető irodalmi széplélek az internálás alatt a szenvedés teremtette közösségben találta meg az értéket.
@*feridiák: Nem értem az "összekötő hidat," de nyugodtan javítsd ki az ajánlót, ha nem tartod megfelelőnek. Hkoala 2015. augusztus 23., 20:31 (CEST)
@Hkoala: Tisztellek, nagyra becsülöm a munkád. Sajnálom, ha nem tudtam érthetően kifejezni magam. Ajánlásod megfelelőnek tartom, és nincs szándékomban azon javítani. Pusztán azt próbáltam jelezni, hogy ha Te magad akarod saját alkotásod továbbfejleszteni, rám is számíthatsz, készséggel állok rendelkezésedre. *feridiák vita 2015. augusztus 23., 21:17 (CEST)