Sallai István

könyvtáros, 1911-79

Sallai István (Baja, 1911. február 23.Budapest, 1979. január 8.) könyvtáros.

Sallai István
Született 1911. február 23.
Baja
Elhunyt 1979. január 8. (67 évesen)
Budapest
Foglalkozása könyvtáros,
tanár

ÉletútjaSzerkesztés

Iskoláit Baján végezte. 1931-től 1933-ig segédtanító volt Vaskúton és Baján, majd 1944-ig a kisszállási uradalomban tanítóskodott. 1945 és 1949 között Baján működött általános iskolai tanárként és igazgatóhelyettesként.

1949-ben – Erdei Ferenc közreműködésével – a Népművelési Minisztérium Könyvtári Főosztályára került előadónak. Létrehozta és ettől az évtől 1952-ig vezette a Népkönyvtári Központot. 1952 és 1959 között az Országos Széchényi Könyvtár módszertani osztályvezetőjeként, 1959-től 1974-ig a Könyvtártudományi és Módszertani Központ (KMK) főosztályvezetőjeként tevékenykedett.

1974-ben Szabó Ervin-emlékéremmel díjazták munkásságát.

MunkásságaSzerkesztés

„[...] a könyvtár valami élővízhez hasonlítható, az állandóan beleáramló új könyvek éltetik, állománya nem lehet egy adott dátum, az indulási időszak könyvtermésének üledéke.”

Sallai a könyvtárakról 1977-ben[1]

Sebestyén Géza elgondolásai alapján és Sallai István vezetésével hozta létre a Népkönyvtári Központ a körzeti könyvtárakat, amelyek az általuk életre hívott falusi könyvtáraknak a hálózati ellátási elv szerint módszertani és szolgáltatási segítséget nyújtottak; azokat könyvekkel, bútorokkal és felszereléssel látták el. Míg 1949 végén tíz körzeti és négyszázhetvenegy falusi, 1951-ben harminckét körzeti és több mint háromezer falusi könyvtár működött az országban. Amikor 1952-ben egybeolvadtak a körzeti és a városi könyvtárak, és kialakult a járási és megyei könyvtárak rendszere, Sallai Sebestyén Gézával együtt azt az álláspontot képviselte, hogy a kis könyvtáraknak továbbra sem szabad önellátónak lenniük.

Az 1960-as évektől – Szabó Ervinre hivatkozva – cikkeiben és előadásaiban hirdette, hogy a közművelődési könyvtáraknak nem az összes elérhető könyv összegyűjtésére és megóvására, hanem a könnyű hozzáférhetőség biztosítására kell törekedniük. Ebből következően a selejtezés és a gyarapodás mértékének nagyjából egyenlőnek kéne lennie. Az Országos Könyvtárügyi és Dokumentációs Tanács 1968-as békéscsabai ülésére készített, nagy visszhangot kapott előterjesztésében kifejtette: korszerűtlen a könyvtárügy népkönyvtárügyre és tudományos könyvtárügyre való felosztása; az aprófalvak könyvtári ellátása válságba jutott, csak a könyvtárosok erőn felüli munkájának köszönhetően nem veszítik el felnőtt olvasóikat; a könyvtárügy nincs megfelelő helyen a művelődéspolitikában; könyvtárnak csak az az intézmény nevezhető, ahol főhivatású könyvtáros működik, és amely a nemzeti könyvtermés javát megkapja – minden más csak kölcsönzőhely lehet.

Számos tanulmányt szentelt a könyvtárépítés és -berendezés problémáinak. Monografikus jellegű munkái közül kiemelkedik a pályakezdő könyvtárosok számára Gerő Gyulával írt A könyvtári munka albuma és a Sebestyén Gézával közös A könyvtáros kézikönyve, amelyből nemzedékek tanultak könyvtárszervezési és -kezelési ismereteket.

EmlékezeteSzerkesztés

Bereczky László „univerzális zseninek” tartotta, „aki minden szakmában képes lett volna a csúcsra jutni”. Sebestyén Gézával írt összefoglalását a szocialista világ „első európai szintű könyvtártani monográfiájának” nevezte.[2] Szente Ferenc a KMK-ban uralkodó vélemény- és szólásszabadság megteremtőjeként,[3] Takács Miklós „a felszabadulás utáni magyar könyvtárpolitika egyik legtudatosabb harcosaként és legnagyobb hatású megalapozójaként” emlékezett meg róla.[4] Kövendi Dénes 1989-es megállapítása szerint alighanem Sallainak köszönhetően került a legtöbb „szellemi tápanyag az utóbbi évtizedek magyar könyvtárügyének vérkeringésébe”.[5]

1986-ban a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Sallai születésének hetvenötödik és Sebestyén Géza halálának tizedik évfordulója alkalmából emlékülést tartott az Országos Széchényi Könyvtár nagy előadótermében. 1989. február 3-án Sallairól nevezték el a kisszállási művelődési központot. Ma a település általános iskolája és diákotthona viseli nevét.[6]

Főbb műveiSzerkesztés

  • A magyar népkönyvtárügy (Budapest, 1951)
  • Könyvtártan a Népművelési Gimnázium 1. oszt. számára (Budapest, 1953)
  • A könyvtári munka albuma (Gerő Gyulával; Budapest, 1954)
  • A könyvtári munka üzemi és falusi könyvtárakban (Budapest, 1954)
  • Könyvtári raktározási táblázatok (Budapest, 1954)
  • Felvilágosító szolgálat (Budapest, 1955)
  • A könyvtáros kézikönyve (Sebestyén Gézával; Budapest, 1956, 1965)
  • Olvasószolgálat (Budapest, 1962)
  • A szabadpolcos közművelődési könyvtár (Varga Balázzsal; Budapest, 1963)
  • Könyvtártan a tanítóképző intézetek 1–3. évfolyama számára (Sebestyén Gézával; Budapest, 1967)
  • A közművelődési könyvtárügy fejlődési iránya különös tekintettel a magyar közművelődési könyvtárügyre (Budapest, 1968)
  • Közművelődési könyvtárügyünk fejlődési iránya (Budapest, 1968)
  • A közművelődési könyvtárak helyzete és fejlődése közművelődésünk mai rendszerében (Kovács Mátéval és Futala Tiborral; Budapest, 1969)
  • Könyvtárépítési tapasztalatok. Alapelvek – irányszámok (Havassy Pállal és Tombor Tiborral; Budapest, 1972)
  • Egyetemi, főiskolai és szakkönyvtárak építése és berendezése. Szakirodalmi szemle (Budapest, 1978)

JegyzetekSzerkesztés

  1. Katsányi, 1977. 71. o.
  2. Bereczky, 1986. 510. o.
  3. Szente, 1986. 518. o.
  4. Takács, 1986. 526. o.
  5. Kövendi, 1989. 87. o.
  6. Kisszállás honlapja. [2010. május 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 25.)

IrodalomSzerkesztés

Felhasznált irodalomSzerkesztés

  • Bereczky László: Sallai István és Sebestyén Géza – a felszabadulás utáni magyar könyvtárügy meghatározó képviselői. Könyvtáros, 1986. 9. sz. 509–511. o.
  • Emlékülés a szocialista magyar könyvtárügy kiemelkedő képviselőiről. Könyvtáros, 1986. 9. sz. 508. o.
  • Katsányi Sándor: Mindent a hazai valósághoz alkalmazni. Beszélgetés Sallai Istvánnal. Könyvtáros, 1977. 2. sz. 71–75. o.
  • Kozák Miklósné: Sallai István könyvtári szakirodalmi munkássága. In Az Országos Széchényi Könyvtár évkönyve 1978. Felelős szerk.: Németh Mária. Budapest, 1980, Országos Széchényi Könyvtár. 15–31. o.
  • Kövendi Dénes: Sallai István „zsenialitása” ügyében. Könyvtáros, 1989. 2. sz. 86–87. o.
  • Révai új lexikona XVI. (Rac–Sy). Főszerk.: Kollega Tarsoly István. Szekszárd, 2005, Babits. 475–476. o. ISBN 963-955-626-2
  • Sallai István 1911–1979. Könyvtáros, 1979. 3. sz. 169–170. o.
  • Sallai István és Kisszállás. Könyvtáros, 1989. 5. sz. 253. o.
  • Szente Ferenc: Sallai István (1911–1979). In Az Országos Széchényi Könyvtár évkönyve 1978. Felelős szerk.: Németh Mária. Budapest, 1980, Országos Széchényi Könyvtár. 13–14. o.
  • Szente Ferenc: Sallai István és a KMK – „Sallaiádák”. Könyvtáros, 1986. 9. sz. 517–519. o.
  • Takács Miklós: Sallai István és a közművelődési könyvtárak. Könyvtáros, 1986. 9. sz. 523–526. o.

További irodalomSzerkesztés

  • Fodor András: A búcsúzó Sallai szól (Rimay rímei után). Könyvtáros, 1989. 5. sz. 256–257. o.
  • Fodor András: Egy igazi tanító. Vallomás Sallai Istvánról. Könyvtáros, 1979. 3. sz. 171–173. o.
  • Gerő Gyula: Emlékezés a mesterre. Könyvtáros, 1989. 5. sz. 257–263. o.
  • Magyar életrajzi lexikon 1900–1990. Főszerk.: Kenyeres Ágnes. Budapest, 2001, Arcanum.