Saltasaurus

dinoszaurusz, fosszilis hüllőnem

A Saltasaurus (nevének jelentése 'Salta-gyík') a titanosaurida sauropoda dinoszauruszok egyik neme, amely a késő kréta korban élt. A sauropodák között aránylag kicsinek számító, de a ma élő állatokhoz viszonyítva, még mindig masszív Saltasaurus diplodocidaszerű (a hátsó részén tompa fogakkal ellátott) fejjel rendelkezett. Ez volt a legelső sauropoda, amely a bőrébe ágyazódott lemezekből álló páncélzattal együtt vált ismertté. A felfedezése óta több, kis csontos lemezekkel (a modern krokodilokra is jellemző bőrcsontokkal) együtt megőrződött titanosaurida maradványaira is rátaláltak. Mikor a Saltasaurus csontmaradványoktól független lemezeit felfedezték, a hasonlóság alapján úgy vélték, hogy egy ankylosaurushoz tartoztak. Egy bőrcsontokból álló, az állat hátán végigfutó tarajt a diplodocida sauropodák esetében is felfedeztek.

Infobox info icon.svg
Saltasaurus
Evolúciós időszak: késő kréta, 70 Ma
A Saltasaurus rekonstrukciója
A Saltasaurus rekonstrukciója
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Öregrend: Dinoszauruszok (Dinosauria)
Rend: Hüllőmedencéjűek (Saurischia)
Alrend: Sauropodomorpha
Alrendág: Sauropoda
Család: Saltasauridae
Nem: Saltasaurus
Bonaparte & Powell, 1980
Fajok
  • S. loricatus Bonaparte & Powell, 1980 (típus)
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Saltasaurus témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Saltasaurus témájú kategóriát.

Felfedezés és fajokSzerkesztés

A Saltasaurus első leírását 1980-ban José Bonaparte és Jaime E. Powell készítette el, akik az állat hosszát 12 méterre, tömegét pedig 7 tonnára becsülték, amivel a sauropodák között kicsinek számít. A többi sauropodához hasonlóan a Saltasaurus is növényevő volt. Neve arra az észak-argentínai területre utal, ahol első fosszíliáit megtalálták. Később Uruguayban további hozzá tartozó maradványokat fedeztek fel.

A Saltasaurusnak jelenleg csak egyetlen faja ismert, a S. loricatus, ugyanis a S. australist időközben egy másik nembe, a Neuquensaurusba sorolták be. A Saltasaurus fosszíliáihoz csigolyák, végtagcsontok és különféle állcsont darabok, valamint a páncélzat részei tartoznak. Úgy tűnik, hogy e lemezeken tüskék is voltak, de erre nincs egyértelmű bizonyíték. Valamennyi ismert példányát Argentínában, a Lecho-formációban fedezték fel, ami késő kréta kor campaniai vagy maastrichti korszakában keletkezett.

A farok középső részéről származó csigolyák közepe meghosszabbodott.[1] A Saltasaurus sekély benyomódásokra emlékeztető oldalsó csigolyárkokkal rendelkezett.[2] Sekély benyomódásokra emlékeztető árkok találhatók a Malawisaurus, az Alamosaurus, az Aeolosaurus és a Gondwanatitan csontvázán is.[3] A Venenosaurusnál emellett bemélyedéshez hasonló árkok is megfigyelhetők, melyek bemélyedései a csigolya mélyebb részére hatolnak, ahol két kamrára oszlanak, és még inkább kiterjednek.[4]

A Saltasaurus orsócsontjai a Venenosaurusénál robusztusabbak voltak.[5]

Változó elképzelésekSzerkesztés

A kréta időszaki Észak-Amerikában a sauropodák már nem számítottak domináns növényevő dinoszauruszoknak, az Edmontosaurushoz hasonló hadrosauridák ugyanis jóval elterjedtebbé váltak. Más földrészeken, például Dél-Amerikában és Afrikában (az akkoriban a mai Ausztráliára hasonló szigetkontinenseken) azonban a sauropodák, és főként a titanosaurusok domináns növényevők maradtak (lásd még: allopatrikus fajképződés.)

A Saltasaurus e titanosaurusok egyikeként körülbelül 70 millió évvel ezelőtt élt. A felfedezésekor, 1980-ban az őslénykutatók arra kényszerültek, hogy felülvizsgálják egyes sauropodákkal kapcsolatos feltételezéseiket, mivel ezek az állatok, ahogy maga a Saltasaurus is krokodilszerű 10–12 centiméter átmérőjű páncélelemeket (bőrcsontokat) viseltek. Korábban azt feltételezték, hogy a súlyos sauropodák számára a méretük önmagában is elegendő védelmet nyújtott. Ezután viszont az őslénykutatóknak fontolóra kellett venniük annak lehetőségét, hogy esetleg más sauropodák, például az argentin Laplatasaurus is páncélzattal rendelkeztek.

SzaporodásSzerkesztés

Az argentínai Patagónia területén levő Auca Mahuevóban egy nagy titanosaurus fészkelőhelyet fedeztek fel (egy beszámoló szerint Spanyolországban egy másikat is találtak). Ezen a helyen több száz nőstény saltasaurida ásott lyukat a hátsó lábaival, hogy fészekaljanként körülbelül 25 tojást helyezzen el, melyeket földdel és növényekkel takartak be. A kis, nagyjából 11–12 centiméter átmérőjű tojások fosszilizálódott, apró, gyöngyszerű pikkelyekből álló mozaik páncélzatot megjelenítő teljes bőrlenyomatokkal együtt megőrződött embriókat tartalmaznak.[6]

KépekSzerkesztés

Kulturális hatásSzerkesztés

A Saltasaurus látható a Discovery Channel által készített Dinoszauruszok bolygója című dokumentumfilm-sorozat egyik részében.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Saltasaurus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Ajánlott irodalomSzerkesztés

  • Chiappe, Luis, Dingus, Lowell. Walking on Eggs: The Astonishing Discovery of Thousands of Dinosaur Eggs in the Badlands of Patagonia. Scribner (2001. június 19.). ISBN 0-7432-1211-8 

További információkSzerkesztés