Főmenü megnyitása

Sami Frashëri

albán-török publicista, lexikográfus, nyelvész, drámaíró, műfordító

Sami Frashëri vagy török nevén Semszeddin Számi (شمس الدين سامى, modern török átírásban Şemseddin Sâmi; Frashër, 1850. június 1.[2]Konstantinápoly, 1904. június 5.[3]) albán-török publicista, nyelvész, lexikográfus, drámaíró, író, műfordító, az albán nemzeti mozgalomban(wd) fontos szerepet vállaló Frashëri fivérek legifjabbika, Abdyl és Naim Frashëri öccse. Az albánok elsősorban a Prizreni Liga fő politikai ideológusát, az albán önrendelkezésért küzdő jótollú publicistát tisztelik személyében, míg a török panteonba a 19. század végi török felvilágosodás úttörő jelentőségű nyelvészeként és lexikográfusaként, az első török nyelvű regény (1872) és lexikonsorozat (1889–1898) szerzőjeként került be.

Sami Frashëri
Sami Frasheri with his wife Emine.jpg
Született 1850. június 1.[1]
Frashër, Oszmán Birodalom
Elhunyt 1904. június 5. (54 évesen)
Konstantinápoly, Oszmán Birodalom
Állampolgársága oszmán
Gyermekei Ali Sami Yen
Foglalkozása publicista, nyelvész, lexikográfus, drámaíró, író
Iskolái
  • Zoszimaia
  • frashëri bektási tekke
Sírhely Feriköy temető
Tudományos pályafutása
Szakterület nyelvészet, lexikográfia
Jelentős munkái
  • Kamus-ül alâm (lexikon, 1889–98)
  • Kamus-i Türkî (ért. szótár, 1899–1900)
Írói pályafutása
Jellemző műfajok publicisztika, regény, dráma
Fontosabb művei
  • Taaşuk-u Tal’at ve Fitnat (regény, 1872)
  • Besâ yâhut âhde vefâ (dráma, 1874)
  • Shqipëri: Ç’ka qënë, ç’është e ç’do të bëhetë? (publicisztika, 1899)
A Wikimédia Commons tartalmaz Sami Frashëri témájú médiaállományokat.

Dél-albániai bektási család sarja volt. 1872-től Konstantinápolyban élt, többnyire az Oszmán Birodalom köztisztviselőjeként dolgozott, de pályája során alapító főszerkesztőként csaknem tucatnyi – többnyire török nyelvű – napilapot, folyóiratot és magazint indított útjára. Húszas éveiben írta meg romantikus regényét, egyúttal az első modern értelemben vett török regényt Taaşuk-u Tal’at ve Fitnat (’Tal’at és Fitnat szerelme’) címmel (1872), valamint a színházakban is sikeres, albán témájú drámáját Besâ yâhut âhde vefâ (’Besa, avagy a fogadalom megtartása’) címmel (1874). Az 1870-es évek második felétől az albán nemzeti mozgalom mellett kötelezte el magát, alapító tagja volt a Sztambuli Bizottságnak(wd) (1877), albán autonómiatervének kidolgozása után (1878) pedig a Prizreni Liga (1878–1881) egyik fő ideológusának számított. Kidolgozta az albán nyelv leírására alkalmas, alapvetően latin betűs sztambuli ábécét (1879), amely az 1900-as évekig használatban volt. Az 1880-as évektől elsősorban nyelvészeti és lexikográfiai munkáinak szentelte idejét. Francia–török és török–francia szótárai (1882–1885) mellett megírta a török nyelv értelmező nagyszótárát (Kamus-i Türkî / ’Török szótár’, 1899–1900), emellett nevéhez fűződik az első korszerű török lexikonsorozat, egy hatkötetes történelmi-földrajzi enciklopédia megírása és kiadása (Kamus-ül alâm / ’A világ szótára, 1889–1898). Purista nyelvművelési törekvései, lexikográfiai munkái során részben megújította a török nyelv szókincsét, ezzel hozzájárult az 1930-as években kanonizált török irodalmi nyelv kialakulásához. 1899-ben Shqipëri: Ç’ka qënë, ç’është e ç’do të bëhetë? (’Albánia mi volt, mi most és mi lehet?’) címmel megjelent politikai publicisztikájában egy független, polgári demokratikus alapokon létrehozandó Albánia államszervezeti kereteit vázolta fel. Az oszmán hatóságok megtorlásul élete végéig házi őrizetben tartották.

Tartalomjegyzék

ÉletútjaSzerkesztés

A dél-albániai Frashërban született nagy múltú, berati származású bektási muszlim földesúri család sarjaként, Halid Frashëri bég (1797–1859) és Emine Imrahor (1814–1861) nyolc gyermekének egyikeként. Gyermekkorában szülőfaluja bektási kolostorában tanult arabul és perzsául. Szüleik halála után legidősebb bátyjuk, Abdyl Frashëri lett a családfő. 1865-ben Janinába költöztek, ahol Sami Frashëri hét év alatt elvégezte a görög tanítási nyelvű Zoszimaia(wd) gimnáziumot.[4]

1871-ben rövid időre a Janinai vilajet(wd) levelezési osztályának volt tisztviselője, majd 1872-ben bátyját, Abdyl Frashërit követve Konstantinápolyban telepedett le, ahol a sajtóhivatal, a Matbuat Kalemi alkalmazta – később itt lett a cenzori osztály alkalmazottja bátyja, Naim Frashëri is. 1872 novemberében Namik Kemal költővel és másokkal napilapként újraindította a Hadîka (’Kert’) című folyóiratot, amelynek 1873 májusától főszerkesztője lett. Az oszmán kormány 1873 júliusában betiltotta a lapot, Frashëri pedig a líbiai Tripoliba került – egyes források szerint deportálták, mások szerint a sajtóhivatal megbízásából. Az itt töltött kilenc hónap során a Trablusgarp című lap főszerkesztőjeként tevékenykedett. Miután visszatért Konstantinápolyba, 1876 februárjában a Sabah (’Reggel’) című napilap alapító főszerkesztője lett, de emellett hat másik haladó sajtótermék szerkesztésében is közreműködött ezekben az években.[5]

1877-ben öt hónapig a rodoszi szandzsákpasa(wd), majd a janinai katonai bizottság titkáraként tevékenykedett. 1877 őszén visszatért Konstantinápolyba, és ezúttal a Tercüman-ı Şark (’Kelet Tolmácsa’) című napilap alapító főszerkesztője lett. 1877 decemberében bátyjával, Abdyl Frashërival együtt részese volt a Sztambuli Bizottság(wd) megalakításának, amelynek célja az albánok önrendelkezési jogának kivívása volt, egyúttal az 1878 júniusában létrehozott Prizreni Liga előkészítésében is fontos szerepet játszott. 1879. október 12-én vezetésével alakult meg a Sztambuli Bizottság művelődési tagozata, az Albán Irodalmat Kiadó Társaság (Shoqëria e të Shtypurit Shkronja Shqip), amelynek munkáját elnökként irányította. 1880-ban megalapította az Aile (’A Család’), majd 1881-ben a Hafta (’A Hét’) magazint.[6]

Bár az albánok önrendelkezéséért küzdő Prizreni Ligát 1881-ben az oszmán kormány feloszlatta, lapszerkesztői és tudományos tevékenysége mellett továbbra is részt vett az albán nemzeti mozgalomban. 1884-ben Drita (’A Fény’) címen elindította az első albán nyelvű irodalmi folyóiratot, amelyet az oszmán kormányzat három szám után betiltatott, és szerkesztését a bukaresti albánok vették át. Az 1890-es években vezetésével újraszerveződött a Sztambuli Bizottság. 1892-ben a katonai felügyelőbizottság főtitkárává nevezték ki, 1894-től őrvezetői rangban látta el feladatát. 1899-ben a létrehozandó, független albán állam politikai szerveződéséről írott publicisztikájáért (Shqipëri: Ç’ka qënë, ç’është e ç’do të bëhetë?: Mendime për shpëtimt të mëmëdheut nga reziket që e kanë rethuarë / ’Albánia mi volt, mi most és mi lehet? Gondolatok az anyaföld megmentéséről a rá váró pusztulástól’) az oszmán hatóságok haláláig házi őrizetben tartották.[7]

Konstantinápolyban hunyt el ötvennégy éves korában. Az eredetileg szintén Konstantinápolyban eltemetett bátyjai, Abdyl és Naim Frashëri földi maradványait a török állam a 20. században visszaszolgáltatta Albániának, és a Frashëri fivérek emlékmúzeumává alakított frashëri szülői ház mellett temették újra őket. 1980-ban az albán kormány Sami Frashëri hamvait is kikérte az ankarai vezetéstől, de tekintettel a török műveltség és irodalom területén szerzett érdemeire a török állam elutasította a kérést.[8]

CsaládjaSzerkesztés

1884-ben kötött házasságot, felesége Emine Velije volt. Frigyükből öt gyermek született, de bátyja, Abdyl Frashëri 1892-es halála után az ő két gyermekét is magukhoz vették. Az 1890-es évek közepén Frashëri egy nagyobb házat építtetett családja számára Konstantinápoly Erenköy nevű külvárosában. Új házában 10-12 ezer kötetesre rúgó magánkönyvtárat rendezett be.[9] Fivére, Abdyl révén unokaöccse volt Midhat Frashëri (1880–1949) politikus, diplomata, publicista.[10]

MunkásságaSzerkesztés

 
A Frashëri fivérek mellszobrai frashëri szülőházuknál

Sami Frashërit fivéreivel – Abdyl Frashërival és Naim Frashërival – együtt az albán nemzeti mozgalom, a Rilindja(wd) legnagyobb hatású alakjai között tartja számon az utókor, de mindegyikük másképp szolgálta az albán nemzeti öntudat megerősödését. Hármuk közül Sami Frashëri volt a legszélesebb érdeklődési körű és több területen is tehetségesnek bizonyuló fivér. Az albán és a török mellett folyékonyan beszélt ó- és újgörögül, latinul, perzsául, arabul, olaszul és franciául. Elsősorban a tudományok érdekelték, a Kelet és a Nyugat műveltségében egyaránt otthonosan mozgott, és számos területen alkotott maradandót. Szerteágazó életművének jelentőségét érzékelteti, hogy az albán és a török művelődéstörténet egyaránt magáénak vallja személyét és munkásságát. Az albánok elsősorban a 19. század végi nemzeti mozgalom, a Rilindja egyik meghatározó ideológusát, az albán politikai publicisztika jótollú mesterét tisztelik személyében, míg a törökök a török felvilágosodás korának egyik legnagyobb hatású alakjaként, úttörő jelentőségű nyelvészeként és lexikográfusaként tekintenek rá. Élete során kb. hatvanöt könyvet adott ki – főként törökül, kisebb részben albánul –, ezenkívül számtalan írása jelent meg folyóiratokban.[11]

Politikai publicisztikája az albán önrendelkezés szolgálatábanSzerkesztés

1877-től a Tercüman-ı Şark lapjain számos vezércikket és tárcát írt politikai, közgazdasági, társadalmi és kulturális témákban. Ezekben gyakran fejezte ki aggodalmát az Oszmán Birodalom, azon belül pedig különösen az albánság sorsát illetően. Vissza-visszatérően támadta a görög politikusokat, akik az albánok által lakott epiruszi(wd) területekre, Janina vidékére vetettek szemet. Ennek kapcsán a Neológosz című görög lap hasábjain nyilvános vitát is folytatott görög újságírókkal. A Tercüman-ı Şark 1878. április 27-ei számában elsőként publikálta az albánság önrendelkezéséről szóló elképzeléseket. Egy négy vilajetből álló albán tartomány létrehozását sürgette az Oszmán Birodalmon belül, azzal érvelve, hogy ezzel nem csak az albánok, de a birodalom is nyerne, hiszen így nyugati határainak védelmét is garantálná. Elképzelései szerint a tartományt albán tisztviselői réteg irányítaná, ahogy a rendvédelmet is albánokból toborzott milícia biztosítaná, egyúttal kötelezővé tennék az albán nyelvű oktatást. Ezek a gondolatok nagy vonalakban a délalbán nacionalisták terveit tükrözték, de a két hónappal később, 1878 júniusában létrejött Prizreni Liga is magáévá tette őket. Ennek köszönhetően Sami Frashëri – Pashko Vasa(wd) mellett – a Liga történetének (1878–1881) legfőbb ideológusa, számos memorandum és kiáltvány megfogalmazója volt.[12]

Két évtizeddel később, 1897-ben ismét felvetette a négy vilajetből álló önálló Albánia autonómiájának kérdését. Az ennek nyomán újra fellobbanó autonómiavita jelentősen hozzájárult a századfordulón újra kibontakozó ellenállási mozgalom megszerveződéséhez. Ekkor azonban Sami Frashëri már radikálisabb elképzeléseket vallott, amelyeket 1899 márciusában Bukarestben megjelent, még évtizedekig idézett és hivatkozott munkájában foglalt össze Shqipëri: Ç’ka qënë, ç’është e ç’do të bëhetë?: Mendime për shpëtimt të mëmëdheut nga reziket që e kanë rethuarë (’Albánia mi volt, mi most és mi lehet?: Gondolatok az anyaföld megmentéséről a rá váró pusztulástól’) címen. Az Oszmán Birodalmon belül megszervezendő albán tartomány kívánatosabb alternatívájaként taglalta a teljes függetlenséget, az önálló parlamentáris köztársaság bevezetését, egy polgári demokratikus Albánia megteremtését. A modern albán állam politikai szervezeteinek kialakításához egy korszerű, az európai liberális jogrendszer ismeretéről valló alkotmánytervezettel is előállt. Ebben kifejtette, hogy a tizenöt szandzsákból álló Albánia élén a tizenöt főből álló vének tanácsa (pleqësia) állna, ennek éves rotálással megválasztott elnöke lenne a korlátozott jogkörű államfő. A tanács alá rendelve végezné munkáját a törvényhozás, a mintegy 120 képviselőt számláló küldöttgyűlés, valamint a végrehajtó hatalom, a minisztertanács. Frashëri még arra is javaslatot tett, hogy Albánia fővárosa egy újonnan létrehozandó központi település lenne Skënderbegas néven. Alkotmánytervezetének további fontos pontjai között szerepelt az alapvető emberi jogok – vallásszabadság, lelkiismereti szabadság stb. – védelme, a korszerű oktatási és közművelődési rendszer bevezetése, egy autokefál albán egyház megalapítása, a mezőgazdaság, az ipar és a közmunkarendszer fejlesztése. Mindezek alapján Aurela Anastasi jogtörténeti munkájában az albán alkotmányosság úttörő jelentőségű előfutáraként értékelte Frashërit. Ugyanakkor nem elhallgatható, hogy az Albánia mi volt, mi most és mi lehet? nem volt mentes korának romantikus vadhajtásaitól, lapjain Frashëri az albánság ősiségét bizonyítandó délibábos nyelvészkedésekbe, és az akkoriban divatos pelaszg–albán etnogenezis fejtegetésébe is belebonyolódott.[13]

A sztambuli albán ábécéSzerkesztés

Albánia Európa részét képezi, az albán európai nép; következésképp az albán nyelvet európai, vagyis latin betűkkel írni kötelességünk.

Sami Frashëri, 1879[14]

Sami Frashëri 1899-es publikációjában az albánság múltját, jelenét és jövőbeli lehetőségeit számba véve népe fennmaradásának egyik kulcsát a nyelvhasználat kiterjesztésében látta. Nem volt ez újkeletű gondolat a részéről, a korábbi évtizedekben maga is sokat tett az albán anyanyelvi közművelődés fejlesztéséért. Ennek egyik legfontosabb eredménye a Sztambuli Bizottság felkérésére 1879 elején – Jani Vreto(wd) korábbi kísérlete nyomán – általa kidolgozott albán ábécé volt. A fonetikus rendszerű, a speciális albán hangok jelölésére is alkalmas betűk nagyrészt a latin ábécén alapultak, ami Frashëri Nyugat-orientációját is jelzi, de emellett néhány cirill és általa fejlesztett betű is bekerült az új albán ábécébe.[15]

 
Naim Frashëri 1899-es történeti munkájának címlapja öccse sztambuli ábécéjének betűivel

A Sztambuli Bizottság azonnal elfogadta Frashëri ábécétervezetét, amelyet pár hónappal később Alfabetare e gjuhësë shqip (’Az albán nyelv ábécéje’) címen publikáltak is. Az albán emigráció az elkövetkező évtizedekben szorgalmazta az ábécé használatát, maga Sami Frashëri, és bátyja, Naim Frashëri is ezt használta albán nyelvű kiadványaihoz. A századfordulóra az emigráció és főként a dél-albániai iszlám toszkok körében széles körben használták, majd kisebb módosításokkal az 1908-as manasztiri kongresszuson(wd) elfogadott két albán ábécé egyike lett – a Bashkimi-ábécé mellett –, de használata már a következő években elsorvadt, és a modern albán ábécé alapja a Bashkimi lett.[16]

Nyelvészeti és lexikográfiai munkásságaSzerkesztés

Frashëri tudományos érdeklődését elsősorban a nyelvészet és a lexikográfia vonzotta. 1882 és 1902 között hét nyelvtant publikált, amelyek között albán és arab grammatikák is voltak, de legtöbbjükben a török nyelv leírására tett kísérletet. Szótárírói munkásságának hatalmas vállalkozása volt az 1630 oldalas, 1882-ben és 1885-ben Konstantinápolyban publikált francia–török, majd török–francia nagyszótára (Kamûs-i fransevî, fransizcadan türkçeye lugat, illetve Kamûs-u fransevî, türkçeden fransizcaya lugat), valamint 1900-ban megjelent egynyelvű török értelmező szótára (Kamus-i Türkî / ’Török szótár’). Élete során belevágott egy arab nagyszótár megírásába is, de anyagi forrásainak elapadása miatt erről a tervéről le kellett mondania. Korabeli levelezéséből ismert, hogy egy albán értelmező szótáron is dolgozott, amelynek címszókorpusza 1885-ben 6 ezerre rúgott, de ennek a munkának a további sorsa ismeretlen.[17] Anyanyelvének művelése területén – a sztambuli ábécé kidolgozása mellett – nevéhez fűződik az első albán iskolai nyelvtankönyv megírása (Shkronjëtore e gjuhësë shqip / ’Az albán nyelv nyelvtana’, Bukarest, 1888).[18]

Ugyancsak nevéhez fűződik egy másik monumentális munka, a török nyelven írt első korszerű lexikonsorozat megírása. Sami Frashëri tizenkét évnyi munka végére rakott pontot, amikor 1889 és 1898 között hat kötetben megjelentette Kamus-ül alâm (’A világ szótára’) című lexikonsorozatát. Az összesen 4830 oldalt kitevő, alapos és bőséges információval ellátott munka a korszak kitűnő hivatkozási alapja volt, amelyben egyúttal Albánia történelmének és földrajzának eladdig legalaposabb kifejtése is helyet kapott.[19] Itt jegyzendő meg, hogy az első albán nyelvű földrajzi kézikönyv megírása (Dheshkroje / ’Földleírás’, Bukarest, 1888) szintén az ő nevéhez fűződik.[20]

Lexikográfusként purista volt, a török nyelvből igyekezett kiszűrni és török megfelelőkkel helyettesíteni a perzsa és arab eredetű szavakat, e nyelvteremtő munkájában elsősorban köztörök glosszáriumokra támaszkodott. Szótárai és lexikonjai annyira időtállónak bizonyultak, hogy a Török Filológiai Társaság 1932-ben, a török irodalmi nyelv ajánlásainak kidolgozásakor nagyban támaszkodott Frashëri munkáira. Szótárait még 1979-ben is kiadták Törökországban.[21]

Szépirodalmi munkásságaSzerkesztés

Bár szépirodalmi életműve jelentőségében elmarad publicisztikai és lexikográfiai tevékenysége mellett, a török szépirodalomban mégis fontos mérföldkövek fűződnek nevéhez.

1872-ben jelent meg regénye, a 180 oldalas Taaşuk-u Tal’at ve Fitnat (’Tal’at és Fitnat szerelme’), amelyet az első török nyelvű, modern értelemben vett regényként tart számon az irodalomtörténet-írás. A mű a keleti és a nyugati irodalom sajátos ötvözete, egyfelől érzelmes, a realitástól elrugaszkodott, a kor irodalmi ízléséhez igazodó szerelmi történet, amelyben másfelől megjelenik az éles társadalomkritika, elsősorban a nők helyzetének bírálata az Oszmán Birodalomban.[22]

Líbiai deportálása idején, 1873–1874-ben írta meg Besâ yâhut âhde vefâ (’Besa, avagy a fogadalom megtartása’) című drámáját. A kissé melodramatikus műben sajátosan albán témát dolgozott fel, amelyben a besát(wd) – az albán jogszokásban ’adott szó, fogadalom’ – fogadó, tragikus dilemma elé állított apa inkább saját fiát öli meg, semhogy az általa adott besát megszegje. A drámát 1874. április 6-án mutatták be először a konstantinápolyi Oszmán Színház (Osmanlı Tiyatrosu) színpadán. A művet 1901-ben Abdyl Ypi ültette át albánra, 1945-ben pedig Nelo Drizari Pledge of honour: An Albanian tragedy címen angolra.[23]

Írói munkássága mellett számottevő volt műfordítói tevékenysége is, egyebek mellett törökre fordította Victor Hugo A nyomorultak (1881) és Daniel Defoe Robinson Crusoe (1886) című regényeit.[24]

Főbb műveiSzerkesztés

  • Alfabetare e gluhësë shqip (’Az albán nyelv ábécéje’). (albánul) Bashkëpun. Jani Vreto, Pashko Vasa, Koto Hoxhi. Konstandinupojë: Zelici. 1879.   136 o.
  • Emsâl. (törökül) İstanbul: Mihran. 1879.   511 o. [Török közmondásgyűjtemény]
  • Letâif. (törökül) İstanbul: Mihran Matbaası. 1883–1884.   224 o. [Török anekdotagyűjtemény]
  • Usul-i tenkit ve tertip. (törökül) İstanbul: Mihran Matbaası. 1886.   130 o. [Török nyelvtan, mondatalkotás és központozás]
  • Yine insan. (törökül) İstanbul: Mihran Matbaası. 1886.   144 o. [Antropológiai kézikönyv]
  • Lisan. (törökül) İstanbul: Mihran Matbaası. 1886.   128 o. [Nyelvészeti kézikönyv]
  • Shkronjëtore e gjuhësë shqip (’Az albán nyelv nyelvtana’). (albánul) Bukuresht: Drita. 1886.   128 o.
  • Medeniyet-i İslamiye. (törökül) İstanbul: Mihran Matbaası. 1886.   123 o. [Az iszlám története]
  • Dheshkroje (’Földleírás’). (albánul) Bukuresht: Dituria. 1888.   159 o. [Földrajzi kézikönyv]
  • Kamus-ül alâm: Tarih ve coğrafya lûgati ve tabir-i esahhiyle kâffe-yi esma-yi hassa-yi camidir. (törökül) İstanbul: Mihran Matbaası. 1889–1898.   [Történelmi és földrajzi lexikon]
  • Esatir. (törökül) İstanbul: Mihran Matbaası. 1894.   108 o. [Mitológiai kézikönyv]
  • Shqipëri: Ç’ka qënë, ç’është e ç’do të bëhetë?: Mendime për shpëtimt të mëmëdheut nga reziket që e kanë rethuarë (’Albánia mi volt, mi most és mi lehet?: Gondolatok az anyaföld megmentéséről a rá váró pusztulástól’). (albánul) Bukuresht: Dituria. 1899.   96 o.
  • Kamus-i Türkî: Kâffe-yi lügat-i Türkiye ile lisan-i Türkîde müstamil kelimat ve ıstılahât-i Arabiye ve Farisiye ve ecnebiyeyi cami olarak lisanımızın mükemmel lügat kitabıdır. (törökül) Dersaadet: İkdam Matbaası. 1899–1900.   1574 o. [Török értelmező szótár]
Szépirodalmi munkái
  • İhtiyar onbaşı: Beş fasıldan ibaret facia. (törökül) İstanbul: Zartaryan Fabrikası. 1873.   62 o. [Dráma]
  • Besâ yâhut âhde vefâ (’Besa, avagy a fogadalom megtartása’). (törökül) İstanbul: Tasvir-i Efkâr Matbaası. 1875.   180 o. [Dráma]
    • Besa: Dramë me 6-të pamje (’Besa: Dráma hat felvonásban’). (albánul) Shqipër. Abdyl Ypi. Sofje: Mbrothësia. 1901.   108 o.
    • Pledge of honor: An Albanian tragedy. (angolul) Transl. and ed. by Nelo Drizari. New York: S.F. Vanni. [1945].   118 o.
  • Seydi Yahya: Beş fasıldan ibaret facia. (törökül) İstanbul: Tasvir-i Efkâr Matbaası. 1875.   190 o. [Dráma]
  • Gâve: Beş fasıldan ibaret facia. (törökül) İstanbul: Tasvir-i Efkâr Matbaası. 1876.  

JegyzetekSzerkesztés

  1. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. Elsie 2013 :153.
  3. Elsie 2013 :153.
  4.  Családi háttér: Elsie 2005 :67.; Métais 2006 :22.; Uçman 2010 . • Frashëri és janinai évek: Schütz 1975 :333.; Elsie 2005 :67., 70.; Uçman 2010 ; Elsie 2013 :153.
  5.  Janinában és Konstantinápolyban: ELsie 2005 :75.; Uçman 2010 ; Elsie 2013 :153. • Hadîka és líbiai út: Schütz 1975 :333. (deportálás Líbiába); Uçman 2010  (kiküldetés Líbiába); Nesimi Yazici: [https://islamansiklopedisi.org.tr/hadika Hadîka.] İslâm Ansiklopedisi (2019. máj. 21.) • Tripoli hónapok: ELsie 2005 :75.; Elsie 2013 :153. • Konstantinápolyi lapszerkesztőként: Schütz 1975 :333.; Elsie 2013 :153. • A Sabah elindulása: [https://lccn.loc.gov/2016212535 Sabah.] Library of Congress (2019. máj. 20.)
  6.  Rodoszban és Janinában: ELsie 2005 :75.; Elsie 2013 :154. • Tercüman-ı Şark: Elsie 2005 :75.; Uçman 2010 ; Elsie 2013 :154. • Sztambuli Bizottság: Schütz 1975 :333.; Elsie 2005 :76.; Elsie 2013 :154. • Művelődési társaság: Elsie 2005 :76.; Jacques 2009 :289.;
  7.  Katonai ellenőrzőbizottság: Elsie 2013 :154. • Drita: Jacques 2009 :290. • Sztambuli Bizottság újraszervezése: Vickers 2014 :289. • Katonai bizotság: Uçman 2010 . • Házi őrizet: Schütz 1975 :333.; Jacques 2009 :289.
  8. Jacques 2009 :548–549. Vö. Elsie 2005 :79.
  9. Elsie 2005 :78.; Uçman 2010 .
  10. Elsie 2013 :150.
  11.  Frashëri fivérek: Elsie 2005 :67.; Métais 2006 :22. • Sokoldalúsága: Elsie 2005 :75.; Métais 2006 :22.; Jacques 2009 :289.; Elsie 2013 :153. • Jelentősége az albán művelődéstörténetben: Schütz 1975 :333.; Jacques 2009 :289.; Elsie 2013 :154. • Jelentősége a török művelődéstörténetben: Csaplár 2010 :232. • Publikációs tevékenysége:
  12.  Tercüman-ı Şark: Elsie 2005 :75.; Elsie 2013 :154. • Neológosz: Elsie 2013 :154. • 1878. áprilisi cikke: Csaplár 2010 :145. • A Prizreni Ligában: Jacques 2009 :289.; Csaplár 2010 :145.; Elsie 2013 :154.
  13.  1897-es szerepe: Csaplár 2010 :156. • 1899-es publikációja: Pollo & Puto 1981 :135.; Réti 2000 :32–33.; Elsie 2005 :78–79.; Csaplár 2010 :166–167.; Elsie 2013 :154. • Anastasi: Csaplár 2010 :400. • Délibábos nyelvészkedések: Jacques 2009 :64., 134. A rómaiak által az i. e. 2. században épített út, a Via Egnatia etimológiai gyökerét például az albán e gjata (’hosszú’) szóban vélte felfedezni.
  14. Métais 2006 :30.
  15.  Nyelvhasználat kérdése az 1899-es publikációban: Csaplár 2010 :167–168. • Sztambuli ábécé létrehozása: Jacques 2009 :289.; Elsie 2013 :154. • Sztambuli ábécé jellegzetességei: Niederhauser 1977 :159.; Elsie 2005 :76.; Métais 2006 :30.; Jacques 2009 :289.; Csaplár 2010 :159.; Elsie 2013 :154.
  16.  A sztambuli ábécé elfogadása és publikálása: Niederhauser 1977 :159.; Csaplár 2010 :159.; Elsie 2010 :423.; Bakiu 2014 :110. • A sztambuli ábécé használata a Frashëri fivéreknél: Elsie 2005 :76.; Elsie 2010 :423. • Használata a századfordulón: Niederhauser 1977 :159.; Elsie 2010 :89.
  17.  Nyelvészeti munkássága általában: Jacques 2009 :289–290.; Elsie 2013 :155. • Francia–török nagyszótárai: Elsie 2005 :77.; Métais 2006 :22–23.; Elsie 2013 :155. • Török értelmező szótára: ELsie 2005 :77.; Csaplár 2010 :232. • Arab nagyszótára: Elsie 2005 :77–78.; Elsie 2013 :155. • Albán értelmező szótára: Elsie 2005 :78.
  18. Elsie 2005 :76.
  19. Métais 2006 :23.; Csaplár 2010 :232.; Elsie 2013 :155.
  20. Elsie 2005 :76.; Jacques 2009 :289–290.
  21.  Nyelvi purizmusa: Csaplár 2010 :232. • Munkáinak hatása a modern irodalmi török nyelvre: Elsie 2005 :77.; Csaplár 2010 :232.; Elsie 2013 :155. • 1979-es kiadás: Elsie 2013 :155.
  22. Elsie 2005 :77.; Elsie 2013 :154.
  23. Schütz 1975 :333.; Elsie 2005 :77.; Elsie 2010 :50.; Elsie 2013 :153–154.
  24. Schütz 1975 :333.

ForrásokSzerkesztés

  • Bakiu 2014: Gazmend A. Bakiu: Tirana e vjetër: Një histori e ilustruar. Bot. i dytë, i plotësuar. Tiranë: Mediaprint. 2014. ISBN 9789928081018  
  • Csaplár 2010: Csaplár-Degovics Krisztián: Az albán nemzettéválás kezdetei (1878–1913): A Rilindja és az államalapítás korszaka. Budapest: ELTE BTK Történelemtudományok Doktori Iskola. 2010. ISBN 978-963-284-176-2  
  • Elsie 2005: Robert Elsie: Albanian literature: A short history. London; New York: I.B. Tauris. 2005. ISBN 1845110315  
  • Elsie 2010: Robert Elsie: Historical dictionary of Albania. 2nd ed. Lanham: Scarecrow Press. 2010. = European Historical Dictionaries, 75. ISBN 9780810861886  
  • Elsie 2013: Robert Elsie: A biographical dictionary of Albanian history. London; New York: Tauris. 2013. ISBN 978-1-78076-431-3  
  • Jacques 2009: Edwin E Jacques: The Albanians: An ethnic history from prehistoric times to the present. Jefferson: McFarland. 2009. ISBN 9780786442386  
  • Métais 2006: Serge Métais: Histoire des albanais: Des illyriens à l’indépendance du Kosovo. Paris: Fayard. 2006. ISBN 2213628947  
  • Niederhauser 1977: Niederhauser Emil: A nemzeti megújulási mozgalmak Kelet-Európában. Budapest: Akadémiai. 1977. ISBN 963-05-1239-4  
  • Pollo & Puto 1981: Stefanaq Pollo – Arben Puto: The history of Albania from its origins to the present day. Ass. by Kristo Frasheri, Skënder Anamali; transl. by Carol Wiseman, Ginni Hole. London: Routledge & Kegan. 1981. ISBN 071000365X  
  • Réti 2000: Réti György: Albánia sorsfordulói. Budapest: Aula. 2000. = XX. Század, ISBN 9639215740  
  • Schütz 1975: Schütz István: Frashëri, Sami […]. In Világirodalmi lexikon III. (F–Groc). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1975. 333. o.  
  • Uçman 2010: Abdullah Uçman: Şemseddin Sâmi. İslâm Ansiklopedisi (2019. máj. 21.)
  • Vickers 2014: Miranda Vickers: The Albanians: A modern history. London;  New York: I.B. Tauris.