San Martino del Carso
San Martino del Carso, friuli (furláni) nyelven San Martin dal Cjars, szlovénül: Martinščina, Sagrado község településrésze Olaszország északkeleti részében, Friuli-Venezia Giulia régióban, Gorizia megyében, a Doberdó-fennsíkon (olaszul Carso)
San Martino del Carso (San Martin dal Cjars, Martinščina) | |
Az Ungaretti-park | |
Közigazgatás | |
Ország | Olaszország |
Régió | |
Megye | Gorizia |
Védőszent | Tours-i Szent Márton |
Irányítószám | 34078 |
Körzethívószám | 0481 |
Népesség | |
Teljes népesség | ismeretlen |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 163 m |
Időzóna | CET (UTC+01:00) |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 45° 52′ 33″, k. h. 13° 32′ 07″45.875830°N 13.535280°EKoordináták: é. sz. 45° 52′ 33″, k. h. 13° 32′ 07″45.875830°N 13.535280°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz San Martino del Carso témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Az Isonzó folyóhoz közeli falucska 163 méter körüli magasságban fekszik, lakosainak száma 232 (2001).
Története
szerkesztésA falut a 15. században velencei telepesek alapították.
Az egykori Osztrák–Magyar Monarchia és az Olasz Királyság háborújának katonai emlékhelye: a két hatalom hadseregei itt, és ezen a környéken, a Doberdó mellett rendkívül véres csatákat vívtak az első világháborúban, az 1915-ös olasz hadüzenettől az 1917-es caporettói offenzíváig.
Az első világháború harcaiban teljesen elpusztult, de újjáépítették.
Hozzá köthető személyek
szerkesztés- Filippo Corridoni, szakszervezeti vezető
- Giuseppe Ungaretti, költő, a San Martino del Carso című vers szerzője. Ungaretti itt harcolt a háborúban.
- Antonio Rizzo, tábornok.
Ungaretti verse
szerkesztésGiuseppe Ungaretti „San Martino del Carso” című verse:
„Ezekből a házakból
nem maradt meg egyéb
mint néhány
falszilánkOlyan sokakból
akik velem egy úton jártak
nem maradt
még ennyi semDe a szívemben
egyetlen kereszt sem hiányzikÉs a szívem
a legmeggyötörtebb ország”– (1916. augusztus 27., Képes Géza fordítása)
Látnivalók
szerkesztés- Első világháborús múzeum (Museo comunale della Grande Guerra)
- A hegyen, az egykori lövészárkoknál látható az osztrák–magyar hadsereg emlékgúlája. Innen vitték el 1916-ban a szegedi Fekete házban máig látható golyó-, bomba- és repesztépte „doberdói szederfát” (eperfát), amit az olaszok „magányos fának” hívnak (l’albero isolato). A fa 2013-ban három hónapra visszatért és kiállították az itteni múzeumban. 2016-ban az egykori helyén magyarok és olaszok ünnepélyesen elültettek egy Magyarországról hozott eperfát.[1]
- San Michele-hegy
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ San Martino del Carso. A költő és a doberdói fa, „A Nagy Háború blog”