Főmenü megnyitása

Szata (más néven Szottin, horvátul Sotin, németül Sotting, latinul Cornacum) falu Horvátországban Vukovár-Szerém megyében.

FekvéseSzerkesztés

Vukovártól 9 km-re délkeletre a Duna jobb partján fekszik, közigazgatásilag Vukovárhoz tartozik.

TörténeteSzerkesztés

Területe már az őskorban is lakott volt, melyet a neolítikumból és akőkorból származó leletek bizonyítanak. Az időszámítás kezdete körül illír törzsek érkeztek erre a vidékre, ahol a Cornacates törzs telepedett le. Innen származik a település ókori Cornacum neve. A rómaiak is hamar felismerték a hely stratégiai fontosságát és erődítményt építettek ide, mely a Duna menti védővonal része volt. A területet ekkor Cibalia városából kormányozták. A mai települést 1289-ben magyar oklevél említi először Szata néven, ekkor már virágzó városnak számított. Templomát 1333-ban említik először. A 14. – 15. században a közeli Valkóvárhoz tartozott, urai többek között a Horvátiak voltak. A török 1526-ban foglalta el a várost és a török uralom 1687-ig tartott. A településen a török uralom alatt is maradt parányi keresztény közösség. A török kiűzése után a lakosság teljesen kicserélődött. Szerbek, horvátok, magyarok települtek a kihalt területekre, majd a 18. században nagy számú sváb telepes érkezett. Ekkor építették újjá a ferencesek a Szent Lukács és Szent Vid tiszteletére szentelt templomot, ahova Belgrádból hoztak kegyképet. 1768-ban megépült az új templom és a kegyképet is ide vitték át. 1910-ben a településnek 1369, többségben német lakosa volt, jelentős horvát és magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Szerém vármegye Vukovári járásához tartozott. A második világháború után német lakosságát kitelepítették, helyükre horvátok és szerbek költöztek. Az 1991-ben kitört szerb-horvát háborúban a települést is súlyos károk érték, mindkét temploma és a házak nagy része is súlyosan megrongálódott vagy elpusztult.

LátnivalókSzerkesztés

A kegytemplom Szűzanya-képe a Belgrádi ferences templomból származik, ahonnan 1739-ben menekítették ide a török elől. Eleinte a kápolnában állott, majd 1747-ben került a templom főoltárára. 1768-ban a falu új, nagyobb templomot épített, melynek felszentelésekor a pécsi püspök kegyképnek nyilvánította, azóta búcsújáróhely.

Külső hivatkozásokSzerkesztés