Horváth Zsigmond (főispán)

Szentgyörgyi Horváth Zsigmond (Szeleste, 1735. július 14. – Répceszentgyörgy, 1808. november 16.) országgyűlési követ, táblabíró, Békés vármegye főispánja.

Horváth Zsigmond
Született	1735. július 14. Szeleste
Elhunyt	1808. november 16. Répceszentgyörgy
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Házastársa	Fejérváry Anna Mária, Somssich Anna
Foglalkozása	főispán
Tisztsége	Békés vármegye főispánja (1801. október 23. – 1808. november 16.) főispáni helytartó (1801. október 23. – 1802. január 22., Békés vármegye)
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

A régi Vas vármegyei nemes szentgyörgyi Horváth családba született Horváth Ferenc alispán és Daróczy Franciska fiaként. A vasi rendek ajánlására 1760-ban bekerült a magyar királyi testőrségbe. Tagja volt az 1764-ben a pozsonyi országgyűlésre kirendelt testőrkülönítménynek, majd az országgyűlés berekesztésekor Hágába vezényelték helyettes tartományi biztosnak. E rangban vált meg a testőrségtől 1766-ban. 1790-ben, 1792-ben és 1796-ban is Sopron országgyűlési követe volt.

Mivel a család birtokai több vármegyében elszórtan feküdtek Horváth azon fáradozott, hogy minden érintett megye gyűléseit rendszeresen felkeresse. Ezek a vármegyék többnyire táblabírájukká is megválasztották Horváthot, például Békés vármegye főispánja, Lovász Zsigmond 1799-ben nevezte ki tisztébe. Horváth édeasanyja után örökölt birtokokat Békésben, így került kapcsolatba e vármegyével. 1801-ben, amikor Lovászt Temesbe helyezte át I. Ferenc, Horváth lett az új vármegyei előljáró. 1804-ben titkos tanácsossá nevezték ki. Ugyan korábban sem Horváthnak, sem családjának nem volt kötődése Békéshez, a vármegyeházán kialakított főispáni lakásba Horváth költözött be elsőként. Folytatta elődje jótékonykodó magatartását, 1804-ben előbb 200 forintot utalt a hadsereg Békésben állomásozó egységeinek élelmezésére, majd újabb 200 forintot gyakorlatozásra. Vármegyéje iránti gondoskodása miatt 1808-ban arra kérték, hogy ajándékozzon a vármegyének egy arcképet, amit aztán a vármegyeháza nagytermében szándékoztak elhelyezni. Mivel Horváth főispánsága hetedik évében sajnálatosan meghalt, e kérést örökösei 1820-ban teljesítették.

Családja

Horváth kétszer nősült. Első felesége románfalvi Fejérváry Anna Mária volt, akitől egyetlen gyermek ismert:

• Zsigmond Ignác (1770–1824) a Hugonnai család megalapítója, császári és királyi kamarás; 1. neje: gróf sárladányi Schmiedegg Mária (1773–1805); 2. neje: csáfordi Csillagh Jozefa (1788–?)

Fia születése után hamarosan újra megnősült, ekkor saárdi Somssich Annát (1745–1790) vette el, akitől további 9 gyermeke született:

• Júlia Franciska (1772–?)
• Antal (1773–1812) ezredes; neje: mezőszegedi Szegedy Konstancia (1777–1807)
• Pál Antal (1775–?)
• János Fülöp (1777–1841) kerületi táblai elnök; neje: borsodi és katymári Latinovits Anna (1783–1862)
• József (1780–1850) a magyar királyi testőrség századosa; 1. neje: Abonyi Borbála; 2. neje: gróf trakostyáni Draskovich Rozália (1801–1832)
• Anna Katalin (1781–?)
• Anna Borbála (1783–?)
• Mária (1785–1805); férje: gróf zsadányi és törökszentmiklósi Almásy Illés (1779–1838)
• Kristóf (1787–1811) lovaskapitány, táblabíró

Források

• Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája (1699) 1715–1950, 104-106. old (online hozzáférés)
• Horváth Zsigmond családfája a geni.com honlapon

Elődje: Lovász Zsigmond

Békés vármegye főispánja 1801. október 23. – 1808. november 16.

Utódja: br. Bedekovich Ferenc