Wikipédia

A román nyelv írása

Ez a szócikk a román nyelv írásának történetével, a mai román írásrendszerrel, az írásjelek hangtani értékével, valamint a román helyesírással foglalkozik.

Történeti áttekintés szerkesztés

Románul viszonylag későn kezdtek írní, a 16. században, jellegzetes történelmi és kulturális körülmények miatt, melyek fejlődése a cirill ábécéről a latin ábécére való áttérést váltotta ki.[1]

Van olyan nem bizonyított feltevés, amely szerint a román nyelvet eleinte latin ábécével írták. Ezt először Dimitrie Cantemir állította a 18. században,[2] és mások is átvették a 19. században.[3]

Valójában a legrégibb fennmaradt román nyelvű dokumentumokat a 16. században cirill ábécével írták, mivel már a 10. század óta ez volt az ortodox egyház által és a közigazgatásban használt óegyházi szláv nyelv írása. Az első fennmaradt írott emlék Neacșu levele volt, melyet 1521-ben írt Johannes Benkner brassói városbírónak, hogy értesítse a törökök készületeiről egy meglepetésszerű támadásra Erdély és Havasalföld ellen. Ez az ábécé az alábbi:[4]

 
 
Neacșu levele (1521)
Betű Elnevezés Számérték IPA átírás Mai megfelelő
1 A а az 1 [a] a
2 Б Б buche [b] b
3 В в vede 2 [v] v
4 Г г glagoli 3 [ɡ] g, gh
5 Д д dobru 4 [d] d
6 Є є iest 5 [e] e
7 Ж ж jivete [ʒ] j
8 Ѕ ѕ dzelo / dzialu 6 [d͡z][5]
9 З з zemlia 7 [z] z
10 И и[6] ije 8 [i] i
11 І і[7] i 10 [i] i
12 К к caco 20 [k] c, ch
13 Л л liudie / lude 30 [l] l
14 М м mislite / mislete 40 [m] m
15 N ɴ naș 50 [n] n
16 О o on 70 [o] o
17 П п pocoi 80 [p] p
18 Р р riți / râță 100 [r] r
19 С с slovo / slovă 200 [s] s
20 Т т tvirdo / ferdu 300 [t] t
21 Ѹ ѹ[8] ucu 400 [u] u
22 У ȣ[9] u [u] u
23 Ф ф fârtă 500 [f] f
24 Х х heru 600 [h] h
25 Ѡ ѡ[10] ot 800 [o] o
26 Щ щ ști / ște [ʃt] șt
27 Ц ц ți 900 [t͡s] ț
28 Ч ч cervu 90 [t͡ʃ] c[11]
29 Ш ш șa [ʃ] ș
30 Ъ ъ ieru [ə]
[ʷ][12]		 ă
nulla
31 Ы ы ieri [ɨ]
[ʲ]
[ʷ]		 â, î
i
nulla
32 Ь ь ier [ə]
[ʲ]
[ʷ]		 ă
i
nulla
33 Ѣ ѣ eti [e̯a][13] ea
34 Ю ю iu [ju] iu
35 Ѩ ѩ iaco [ja] ia
36 Ѥ ѥ ie [je] ie
37 Ѧ ѧ ia [ja]
[e̯a]		 ia
ea
38 Ѫ ѫ[14] ius [ɨ] â, î
39 Ѯ ѯ[15] csi 60 [ks] x
40 Ѱ ѱ[15] psi 700 [ps] ps
41 Ѳ ѳ[15] fita 9 [θ], [ft]
42 Ѵ ѵ[15] ipsilon [ ijiță 400 [i]
[u]		 i
u
43 ↑ ↑ în [ɨn], [ɨm] în, îm
44 Џ џ gea [d͡ʒ] g[11]

Az egyedüli diakritikus jel a félkör (˘) volt, mely az и, i, ȣ és ѡ félhangzó megfelelőit jelezte.

 
Miatyánk románul, cirill ábécével (1850 körül)

A 16. századtól kezdve elszórtan már előfordult a latin ábécé használata is. Az első, egy magyarból lefordított és magyar írással írt, 1570–1573 évekre datált református énekeskönyv.[16] A második a Miatyánk, melyet egy Luca Stroici nevű moldvai bojár lengyel írással jegyzett le, és egy lengyel tudós közölt 1594-ben.

A 18. század második felében az erdélyi iskola a román nyelv latin eredete hangoztatásával együtt szorgalmazta a latin ábécé bevezetését. Egyik képviselője, Samuel Micu Klein javasolta az első latin írásra vonatkozó szabályokat 1779-ben.[17] 1819-ben Petru Maior, az erdélyi iskola egy másik tagja részletes javaslatokat közölt erre az írásra,[18] majd 1825-ben kollektív munkaként megjelent egy román–latin–magyar–német szótár, mely az 1819-es munkát is magába foglalta.[19] Az előszóban és magában a szótárban a román szöveg párhuzamosan jelent meg latin és cirill ábécével. A javasolt helyesírás az etimológiai elven alapult. A következőkben több más etimológiai elvű helyesírási javaslat is megjelent.

1797 és 1828 között a cirill ábécé több egyszerűsítésen ment keresztül. Ion Heliade-Rădulescu javaslatára,[20] 1830 és 1860 között egy úgynevezett átmeneti ábécét használtak, amelyben vegyesen voltak cirill és latin betűk. Ugyanakkor I. H. Rădulescu a fonemikus elven alapuló helyesírást szorgalmazott.

Az átmeneti ábécé az alábbi:

Betűk A a Б Б В в G g D d E e Ж ж Ḑ ḑ Z z I i Ĭ ĭ K k Л л M m N n O o П п Р р S s T t У ȣ F f Х х Ц ц Ч ч Щ щ Ш ш Ъ ъ Î î Џ џ
Mai
megfelelőik		 a b v g, gh d e j z z i i c, ch l m n o p r s t u f h ț c[11] ș șt ă î g[11]
 
Cirill–latin átmeneti ábécével írt szöveg: részlet Dimitrie Bolintineanu (wd), Călătorii pe Dunăre și în Bulgaria (Utazások a Dunán és Bulgáriában) (1858) című könyvéből

1860-ban végül áttértek a latin írásra, melyet az etimológiai elv szerint alkalmaztak. Ennek kiemelkedő példája August Treboniu Laurian (wd) és Ioan C. Massim (wd) 1871-ben kiadott szótára. Szócikk-példa ebből:[21]

Eredeti szöveg Mai átírás Fordítás
BAIATELLU, s. m., deminutivu d’in baiatu, 1. in intellessu propriu: are unu baiatellu formosu ca unu angerellu; — 2. in intellessu metaforicu, cu espressione de desmerdare, in locu de amatu: de candu te ai dussu, baiatelle, n’amu mai pusu la gutu margelle. BĂIEȚEL, s. m., diminutiv din băiat, 1. în înțeles propriu: are un băiețel frumos ca un îngerel; — 2. în înțeles metaforic, cu expresiune de dezmierdare, în loc de amat: de când te-ai dus, băiețele, n-am mai pus la gât mărgele. KISFIÚ, hn., fiú kicsinyített alakja, 1. eredeti jelentéssel: olyan szép kisfia van, mint egy angyalka; — 2. metaforikus jelentéssel, dédelgetésképpen, szerető helyett: amióta elmentél, babám, nem tettem gyöngysort a nyakamba.
 
Bukaresti 1904 előtti csatornázási akna fedlapja. A mai felirata BUCUREȘTI CANALIZARE lenne

Heves vita folyt az etimológiai és a fonemikus elvű helyesírás elkötelezettjei között, amíg 1881-ben a Román Akadémia döntést nem hozott az utóbbi javára, azonban a vita nem szűnt meg, mivel fennmaradnak még etimológiai elemek ebben a helyesírásban.

Fontosabb helyesírás-reformokat 1904-ben, 1932-ben, 1953-ban, 1964-ben és 1993-ban alkalmaztak. Az utolsó kettőn kívül általában az egyszerűsítés irányába mentek.

A 20. század elején a helyesírást a következőképpen egyszerűsítették:

  • Az /ɨ/ magánhangzó átírását â-re és î-re korlátozták, kiiktatva a etimológiai elv alapján addig használt ê-t és û-t.
  • Az /ə/ magánhangzó átírására csak az ă-t alkalmazták az addig használt ĕ helyett is, mely a latin e-ből eredő /ə/-t írta át: împĕrat → împărat ’császár’.
  • Elvetették a ˘ jelt a [j]-t és a [ʲ]-t átíró ĭ-ről (grecĭ → greci ’görögök’) és a [w]-t átíró ŭ-ról: noŭ → nou ’új’.
  • Kiiktatták a ḑ-t is, mely a latin [d]-ből származó [z]-t írta át: ḑi → zi ’(naptári) nap’.

1953-ban kiiktatták az ábécéből az â betűt, majd 1964-ben újra alkalmazták, de csak a român szóban és ennek származékaiban. 1993-ban visszaállították az â-ra vonatkozó 1953 előtti szabályokat (lásd lentebb a Román helyesírás szakaszt).

A román nyelv mai írása szerkesztés

Latin ábécés írás szerkesztés

 Bővebben: Román ábécé

A román ábécé 31 betűből áll:[22]

A a, Ă ă, Â â, B b, C c, D d, E e, F f, G g, H h, I i, Î î, J j, K k, L l, M m, N n, O o, P p, R r, S s, Ș ș, T t, Ț ț, U u, V v, X x, Z z.

A Q q, W w és Y y betűk nem tartoznak a román alapábécéhez; csak idegen eredetű nevekben és még meg nem honosodott idegen szavakban használják, mint például quasar, watt és yoga.

A betűk hivatalos neve változott az idő során. Ma az Akadémia több elnevezést fogad el. Egyes mássalhangzók nevének két változata van, másokénak három. Az egyik a latin ábécé betűinek általánosan ismert neve, ami a magyar nyelvben is használatos, például b (be), f (ef), a második „romános”, î-vel minden mássalhangzó után, például b (bî), f (fî). A betű előtti e-s mássalhangzók neve a mögöttük levő e-vel is elfogadott harmadik változatként. Ezek szerint a román ábécé betűinek nevei az alábbiak (a lista a q, w és y betűket is tartalmazza):[23]

a, ă, â din a, be/bî, ce/cî, de/dî, e, ef/fe/fî, ge/ghe/gî, haș/hî, i, î din i, je/jî, ka/kapa, el/le/lî, em/me/mî, en/ne/nî, o, pe/pî, kü/chiu, er/re/rî, es/se/sî, șe/șî, te/tî, țe/țî, ve/vî, dublu ve/dublu vî, ics, igrec/i grec, ze/zet/zî

A [ʃ] hang (magyar átírása s) és a [t͡s] (magyar átírása c) helyesen Ș, illetve Ț, vesszővel alattuk, nem cédille-jel (¸). Az utóbbi a számítógépes írás bevezetésekor terjedt el, mivel a helyes betűk nem voltak meg a betűkészletekben. Utólag beiktatták őket az Akadémia kérésére az Unicode-ba, mégis olykor a Ş és a Ţ betűket használják.

A betűk és betűcsoportok hangtani értéke szerkesztés

Betűk:

Betű IPA átírás Leírás Példa Fordítás
a [a] röviden ejtett „á”[24] ac tű
ă [ə] közepesen nyílt, középen képzett, ajakkerekítés nélküli magánhangzó, mint az angol about szó első magánhangzója ăsta ez
â [ɨ] zárt, középen képzett, ajakkerekítés nélküli magánhangzó, mint az orosz вы vagy a lengyel wy második hangzója – egyenlő hangtani értékű az î-vel cântec ének
b [b] magyar b bine jól
c [k] magyar k (kivéve e és i előtt) cal ló
d [d] magyar d da igen
e [e] általában magyar é-szerű hang, de rövid elev tanuló
[e̯] hangsúlytalanul a, o előtt félhangzó, a következő magánhangzóval egy szótagban kiejtett hang deal domb
[je] néhány szó elején magyar j + rövid é este van
– c, g és a között néma ceas óra
f [f] magyar f film film
g [g] magyar g (kivéve e és i előtt) gol üres
h [h] magyar h hotel szálloda
i [i] általában magyar i idee ötlet
[j] magánhangzók mellett hangsúlytalanul magyar j ied gida
[ʲ] magyar j szó végén, mássalhangzó után (például a kapj szóban) lupi farkasok
– c, g és o, u között néma giuvaer hamis ékszer
î [ɨ] zárt, középen képzett, ajakkerekítés nélküli magánhangzó, mint az orosz вы vagy a lengyel wy második hangzója – egyenlő hangtani értékű az â-vel înger angyal
j [ʒ] magyar zs jar parázs
k [k] magyar k kilogram kiló
l [l] magyar l lat széles
m [m] magyar m mal part
n [n] magyar n nor felhő
o [o] magyar o om ember
[o̯] hangsúlytalanul a előtt félhangzó coasă kasza
[w] szó elején hangsúlytalanul a előtt félhangzó, mint az angol water első hangzója oameni emberek
p [p] magyar p pilă reszelő
q csak idegen szavakban, úgy kiejtve, ahogy az eredeti nyelvben
r [r] magyar r rar ritka
s [s] magyar sz sac zsák
ș [ʃ] magyar s șină sín
t [t] magyar t talpă talp
ț [t͡s] magyar c țel cél
u [u] magyar u urs medve
[w] hangsúlytalanul magánhangzó mellett félhangzó, mint az angol row utolsó hangzója nou új
v [v] magyar v vin bor
w csak idegen szavakban, úgy kiejtve, ahogy az eredeti nyelvben
x [ks] magyar x a ’taxi’ szóban taxi
[gz] szó eleji ex-ben magánhangzó előtt magyar gz exact egzakt
y csak idegen szavakban, úgy kiejtve, ahogy az eredeti nyelvben
z [z] magyar z zonă zóna

Betűcsoportok:

Betűcsoport IPA átírás Magyar átírás Példa Fordítás
ce [t͡ʃe] csé cer ég(bolt)
ci [t͡ʃi] csi cine ki(csoda)
che [ke] ké chem hívok
chi [ki] ki chin kín
ge [d͡ʒe] dzsé ger fagy (főnév)
gi [d͡ʒi] dzsi ginere vő
ghe [ge] gé ghem gombolyag
ghi [gi] gi a ghici kitalálni
sce [ʃt͡ʃe] scsé scenă színpad

A román helyesírás szerkesztés

 
1993 előtti (a felső) és utáni (az alsó) utcanévtáblák

A román helyesírás nagyjából fonemikus. A kivételek az etimológiai elvnek és a morfémaörzés elvének tett engedményekből erednek.

A legszembetűnőbb kivétel az [ɨ] magánhangzó átírása két különböző betűvel: â és î. A mai szabály szerint az â-t szó belsejében kell használni (például român ’román’), az î-t pedig szó végén (például a coborî ’lemenni’) és szó elején (például a începe ’kezdeni’). Ez utóbbi esetben, ha a szó elejére prefixum kerül, az î marad (például a reîncepe ’újrakezdeni’).[25] Ez a szabály kötelező a hivatalos dokumentumokban, és ezt tanítják az iskolákban,[26] de ma is vita tárgya. Egyes nyelvészek, írók, újságírók, sajtótermékek, kiadók nem alkalmazzák. Igaz ugyan, hogy a szabálynak van részben etimológiai alapja, mivel sok esetben az â latin a-ból származik (pl. cantare > a cânta ’énekelni’), az î pedig szó eleji latin i-ből (in > în ’-ban/-ben’), de az érvek ellene egyrészt a helyesírás felesleges bonyolítására vonatkoznak, másrészt arra, hogy tudományosan nem megalapozott. George Pruteanu (wd) nyelvész rámutat, hogy a szabályt az Akadémia olyan ülésén fogadták el, amelyen csak két nyelvész volt jelen, akik közül az egyik ellene szavazott, a másik meg tartózkodott a szavazástól. Ugyanakkor megjegyzi, hogy valójában semmi sem indokolja az â nem latin eredetű szavakban való használatát. Továbbá nem minden latin eredetű szóban az â a-ból származik (például ventus > vânt ’szél’, rivus > râu ’folyó’, fontana > fântână ’kút’, aduncum > adânc ’mély’).[27] Ugyanakkor nem minden szókezdeti î származik i-ből (pl. angelus > înger ’angyal’).[28] Más nyelvészek között, akik nem fogadják el ezt a szabályt, ott van Mioara Avram Romániában,[29] és Ion Bărbuță Moldovában.[30]

Más fontosabb eltérés a fonemikus írástól a szókezdeti [je] kettőshangzó olykori e átírása. Általában ezt ie-ként írják (például iepure ’nyúl’), de a eu ’én’, el (hímnemű ’ő’), ei (hímnemű ’ők’), ești ’(te) vagy’), este / e ’van’), eram, erai, era, erați, erau (az a fi ’lenni’ ige folyamatos múlt idő személyes alakjai) szavak az irodalmi hagyományt követik, habár [je]-nek ejtik az elejüket.

Idegenek számára az is nehézséget jelenthet, hogy a magánhangzók és a nekik megfelelő félhangzók nem különböznek írásban. Például azt írják, hogy creioane ’ceruzák’ és avioane ’repülőgépek’, de ezek kiejtése [kre.jo̯ane], illetve [a.vi.wane]. Ugyanez az esete a szóvégi i-nek, melyet [i]-nek ejtenek például mássalhangzó + r után (membri ’tagok’), de [j]-nek más esetekben, pl. liberi ’szabadok’.

A morfémaőrzés elve például a [ja] kettőshangzó az ea betűpárossal való átírásában (ia helyett) nyilvánul meg, azokban a szavakban, amelyekben [e] ~ [ja] váltakozás van a ragozásban: pl. creez ’alkotok’ ~ creează ’alkot’.[31]

A hangsúly a szó akármelyik szótagjára eshet, de a szótárakon kívül nincs írásban megjelölve, csak nagyon ritkán, amikor fennáll a félreértés veszélye. Ilyen például a copii szó esete, amely ’másolatok’-at vagy ’gyerekek’-et jelent attól függően, hogy az első szótagon, illetve az utolsón van a hangsúly. Ezért, ha a szövegkörnyezet nem elég világos, a hangsúlyos magánhangzóra ékezetet tesznek, azaz a ’másolatok’ szót cópii-nak írják, a ’gyerekek’ szót pedig copíi-nak.

Cirill ábécés írás szerkesztés

1924-ben, amikor a mai Moldovai Köztársaság az akkori Románia Besszarábia nevű tartománya volt, az akkori, a románok által Transznisztriának nevezett Moldáv Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságban, mely nagyjából a mai Dnyeszter Menti Köztársaságnak felel meg, a moldávnak nevezett román nyelv írására hivatalosan egy, az orosz ábécé alapján elkészített ábécét vezettek be. Ezt 1932-ig alkalmazták, akkor visszatértek a latin ábécére, majd 1938-ban újra bevezették. Ezt terjesztették ki a második világháború után az egész Moldáv Szovjet Szocialista Köztársaságra:

Betűk A
a		 Б
б		 В
в		 Г
г		 Д
д		 E
e		 Ж
ж		 Ӂ
ӂ		 З
з		 И
и		 Й
й		 К
к		 Л
л		 M
м		 Н
н		 O
o		 П
п		 Р
р		 C
c		 T
т		 У
у		 Ф
ф		 Х
х		 Ц
ц		 Ч
ч		 Ш
ш		 Ы
ы		 Ь
ь		 Э
э		 Ю
ю		 Я
я
Latin
megfelelők		 a b v g, gh d e, ie j g[11] z i i c, ch l m n o p r s t u f h ț c[11] ș â, î i[32] ă iu ia, ea

1989-ben, amikor még szovjet Moldávia volt, és hivatalos nyelvét még moldávnak nevezték, az országban áttértek a latin ábécé használatára.[33]

Transznisztriában, mely 1991-ben elszakadt Moldovától, a „moldáv” az egyik hivatalos nyelv,[34] és a fenti cirill ábécével írják.[35]

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Sala 1989, 277. és 185. o. nyomán szerkesztett szakasz, kivéve a külön jelzett forrásokból származó információkat.
  2. ↑ Cantemir 1909, 7. rész, 5. fejezet.
  3. ↑ Például 1838-ban egy egyházi szerző, aki munkáját Mihail Kogălniceanu mutatta be folyóiratában (Alăuta românească. 3. sz. 1838. 31. o.).
  4. ↑ Candrea 1931, 36. o.
  5. ↑ A mai román sztenderd nyelvváltozatban már nem létező beszédhang.
  6. ↑ Görög eredetű szavakban az η-nek felelt meg, román és szláv szavakban mássalhangzó előtt vagy szó végén használták.
  7. ↑ Az и-vel ellentétben, görög szavakban i az ι-nek felelt meg, román és szláv szavakban pedig magánhangzó előtt használták.
  8. ↑ Szó elején.
  9. ↑ Szó belsejében és végén.
  10. ↑ Az o-t helyettesíthette úgy jövevényszavakban, mint román szavakban.
  11. ↑ a b c d e f E és i előtt.
  12. ↑ Szó végén előforduló alig észlelhető, az [u]-nak megfelelő félhangzó volt. Ma már nem ejtik ki.
  13. ↑ Kettőshangzó, melyben [e̯] az [e]-nek megfelelő félhangzó.
  14. ↑ [ɨ] szó belsejében vagy végén.
  15. ↑ a b c d Görög szavak, főleg tulajdonnevek írására használt.
  16. ↑ Pantaleoni 2007, 40. o.
  17. ↑ Carte de rogacioni pentru evlavia homului chrestian (Imakönyv a keresztény ember áhítatára). Bécs: 1779.
  18. ↑ Ortographia Romana sive latino-valachica una cum clavi qua penetralia originationis vocum reserantur. Buda: 1819.
  19. ↑ Lesicon romanescu-latinescu-ungurescu-nemțescu. Buda: 1825 (Hozzáférés: 2017. május 4).
  20. ↑ Gramatica românească (Román nyelvtan). Nagyszeben: 1828.
  21. ↑ Glossariu care coprinde vorbele d’in limb’a romana… (A román nyelv szavainak tára…). Bukarest: Noua Typographia a Laboratoriloru Romani. 1871. 45. o. (Hozzáférés: 2017. május 4)
  22. ↑ Cojocaru 2003, 12–18. nyomán szerkesztett szakasz, kivéve a külön jelzett forrásokból származó információkat.
  23. ↑ DOOM 2, 2005.
  24. ↑ Mint a magyar sztenderd nyelvi „a”-nak megfelelő hang a palóc nyelvjárásban.
  25. ↑ Hotărârea Adunării generale a Academiei Române din 17 februarie a 1993, privind revenirea la "â" și "sunt" în grafia limbii române (A Román Akadémia 1993. február 17-én elfogadott határozata az „â” és a „sunt” a román nyelv írásába való újra bevezetésére vonatkozóan) (Hozzáférés: 2017. május 4); Academia de Științe a Moldovei (Moldova Tudományos Akadémiája), Dicționar ortografic românesc (ortoepic, morfologic, cu norme de punctuație) [Román helyesírási szótár (helyes kiejtés, alaktan, az írásjelek használatának szabályai)]. Chișinău: Litera. 2001. ISBN 9975-74-293-9 (Hozzáférés: 2017. május 4).
  26. ↑ Lásd Monitorul oficial al României (Románia hivatalos közlönye). 59. sz. 1993. március 22. (Hozzáférés: 2017. május 4)
  27. ↑ Pruteanu 2002.
  28. ↑ DEX, înger szócikk.
  29. ↑ Avram 1997.
  30. ↑ Bărbuță 2000.
  31. ↑ DEX, crea szócikk.
  32. ↑ Szó végén a [ʲ] megfelelője.
  33. ↑ Lege nr. 3462 din 31.08.1989 cu privire la revenirea limbii moldovenești la grafia latină (1989.08.31-es, a moldáv nyelv latin írásra való visszatérésére vonatkozó törvény). I honlap (Hozzáférés: 2017. május 4).
  34. ↑ A 2006-os alkotmány Archiválva 2016. március 3-i dátummal a Wayback Machine-ben 12. cikkelyének megfelelően (Hozzáférés: 2017. május 4).
  35. ↑ Lásd az elnökség honlapján a Президентул Републичий Молдовенешть Нистрене (latin átírásban Prezidentul Republicii Moldovenești Nistrene) ’A Dnyeszter Menti Moldáv Köztársaság elnöke’ szöveget (Hozzáférés: 2017. május 4).

Források szerkesztés

  • (románul) Academia Română. Dicționarul ortografic, ortoepic și morfologic al limbii române (A román nyelv helyesírási, helyes kiejtési és alaktani szótára) (DOOM 2). Bukarest: Univers Enciclopedic. 2005 ISBN 978-606-81-6208-9; az interneten: Dexonline (DEX), a DOOM 2 (2005) aláírású szócikkek (Hozzáférés: 2017. május 4)
  • (románul) Avram, Mioara. Gramatica pentru toți (Grammatika mindenkinek). Bukarest: Humanitas. 1997. ISBN 973-28-0769-5
  • (románul) Bărbuță, Ion et al. Gramatica uzuală a limbii române (A román nyelv mindennapi grammatikája). Chișinău: Litera. 2000. ISBN 9975-74-295-5 (Hozzáférés: 2018. május 8)
  • (románul) Candrea, Ion-Aurel. Dicționarul enciclopedic ilustrat „Cartea românească” („Román könyv” képes enciklopédiai szótár). 1. rész. Bukarest: Cartea românească. 1931
  • (románul) Cantemir, Dimitrie. Descrierea Moldovei (Moldva leírása). Bukarest: Socec. 1909 (Hozzáférés: 2017. május 4)
  • (angolul) Cojocaru, Dana. Romanian Grammar (Román grammatika). SEELRC. 2003 (Hozzáférés: 2017. május 4)
  • (románul) Pantaleoni, Daniele. Observații asupra textelor românești vechi cu alfabet latin (1570-1703) [Megjegyzések a latin ábécével írt régi román szövegekről (1570-1703)]. Philologica Jassyensia. 3. évf. 1. sz. 2007. 39–56. o. (Hozzáférés: 2017. május 4)
  • (románul) Pruteanu, George. De ce scriu cu î din i (Miért írok i-ből való î-vel). România literară. 42. sz. 2002 ; az Interneten: De ce scriu cu î din i. Saitul lui Pruteanu (Pruteanu honlapja) (Hozzáférés: 2017. május 4)
  • (románul) Sala, Marius (szerk.). Enciclopedia limbilor romanice (Az újlatin nyelvek enciklopédiája). Bukarest: Editura Științifică și Enciclopedică. 1989. ISBN 973-29-0043-1
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=A_román_nyelv_írása&oldid=26663376”