Aszen Ilona nikaiai császárné
Aszen Ilona (1224/25/26 – 1254 körül), görögül: Έλενα Ασάν, bolgárul: Елена Асенина, bolgár királyi hercegnő, nikaiai (bizánci) (társ)császárné. Az Aszen-házból származott. Laszkarisz Mária magyar királyné és IV. Béla magyar király unokahúga és II. András magyar király és Meráni Gertúd unokája.
| Aszen Ilona | |
| Bulgáriai Ilona Bolgár Ilona Aszenina Ilona | |
| Nikaiai Császárság (Bizánci Birodalom) (társ)császárnéja | |
| Έλενα Ασάν | |
| Uralkodási ideje | |
| 1241 – 1254 körül | |
| Elődje | Hohenstaufen Anna |
| Utódja | Vatatzész Teodóra |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Aszen-ház |
| Született | 1224/25/26 |
| Elhunyt | 1254 körül (30 évesen) |
| Édesapja | II. Iván Aszen bolgár cár (1190/95/96–1241) |
| Édesanyja | Árpád-házi Mária magyar királyi hercegnő (1204–1237) |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | II. (Vatetzész) Theodórosz nikaiai császár (1221/22–1258) |
| Gyermekei | 1. Irén (–1269/70) 2. Mária (–1258/59) 3. János (1250–1305 körül) 4. Teodóra (–1264/73 után) 5. Eudokia (1254 körül–1295) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
Édesapja II. Iván Aszen bolgár cár, édesanyja Árpád-házi Mária magyar királyi hercegnő, II. András magyar király és Meráni Gertúd lánya.
I. Róbert konstantinápolyi latin császár halála (1228) után az öccse, a kiskorú II. Baldvin kormányzótársául néhány országnagy Ilona apját, II. Iván Aszent szerette volna látni a Konstantinápolyi Latin Császárság régenseként és felmerült a cár Árpád-házi Anna Máriától született lányának, Ilonának a házasságkötése a fiatal császárral. Végül ez a terv kútba esett, és Brienne-i János jeruzsálemi királyt választották társcsászárrá 1231-ben, így az ő Mária nevű lányát vette feleségül végül II. Baldvin. Miután ez a szövetség nem jött létre, II. Iván Aszen a nikaiai császárhoz, III. (Vatatzész) Jánoshoz közeledett, és Ilona hercegnőt eljegyezte a nikaiai trónörökössel, Theodórosszal.
Ez a házasságkötés már valóban létrejött 1235-ben, mikor a két uralkodó a feleségeik, Laszkarina Irén nikaiai császárné és Anna Mária bolgár cárné jelenlétében, mikor a szövetség eredményeként meghódították Gallipolit, itt találkoztak, és Gallipoli városával átellenben,[1] a Dardanellák partján fekvő Lampszakosz[2] városában összekötötték gyermekeik, Theodórosz herceg és Ilona hercegnő sorsát. 1237-ben azonban a szövetségesek összekülönböztek, és a cár visszakövetelte a lányát. A Drinápolyban időző cár elválasztotta lányát a nikaiai kíséretétől, és a síró hercegnőt a bolgár fővárosba, Tirnovóba küldte.[3] Ekkor érkezett a hír, hogy Anna Mária cárné és kisebbik fia a szülést követően meghalt. A cár ebben a sors kezét, Isten akaratát látta, a haragja megenyhült, és lányát visszaküldte a nikaiai udvarba a férjéhez, akit az apja, III. (Vatetzész) Ióannész 1241-ben társcsászárává tett,[4] így Ilona ekkor automatikusan megkapta a császárnéi címet.[5] Ekkor még Ilona volt Nikaia első asszonya, és egyedüli császárnéja, hiszen anyósa, Laszkarisz Irén vagy ebben az évben vagy már 1239-ben meghalt, és apósa csak 1244-ben vette feleségül Hohenstaufen Annát.
Ilona császárné apósa 1254. október 30-án vagy november 3-án, esetleg 4-én elhunyt, és a férjét ekkor egyeduralkodóvá kiáltották ki, de mivel Ilona halálának az időpontja kérdéses, nem tudni, hogy megérte-e ezt az időpontot, vagy már korábban meghalt, azonban 1254 után már biztosan nem élt. Feltehetőleg édesanyjához hasonlóan gyermekszülést követően vesztette életét.
Gyermekei szerkesztés
- Férjétől, II. (Vatetzész) Theodórosz (1221/22–1258) nikaiai császártól, 5 gyermek:
- Irén (–1269/70), férje I. Konstantin bolgár cár (–1277), 1 leány
- Mária (–1258/59), férje I. (Angelosz) Niképhorosz (1240 körül–1296/98) eoiruszi despota, 1 leány (?)
- János (1250–1305 körül), IV. János néven 1258-tól 1261-ig nikaiai császár, trónfosztották, megvakították és bebörtönözték, nem nősült meg, gyermekei nem születtek, szerzetesként hunyt el
- Teodóra (–1264/73 után), 1. férje Matthieu de Mons (–1264 előtt), Veligosti bárója Moreában, 2. férje Jakov Szvetoszláv bolgár cár (1210/20–1275/77), nem születtek gyermekei
- Eudokia (1254 körül–1295), Ventimiglia Vilmos Péter (–1278), Tenda ura, 1 fiú, 2. férje (I.) Arnaud Roger de Comminges (–1288), Pailhars grófja, utódok
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Ma Gelibolu, Törökország.
- ↑ Ma Lapseki, Törökország.
- ↑ Feltételezhetően még csak inkább eljegyzés történt, hiszen Ilona 1237-ben is legfeljebb csak 13 éves lehetett, de inkább fiatalabb, 1235-ben pedig 10 év körüli, a házassághoz meg a lányoknak legalább a 12 éves kort be kellett tölteniük, és ha így volt, akkor Ilona és Theodórosz elszakítása egymástól kisebb akadályba ütközhetett, mintha már valóban tényleges házasok lettek volna.
- ↑ Lásd Schwennicke (1984: 182. genealógiai tábla).
- ↑ A tényleges házasságkötés is csak ekkor történt meg valószínűleg.
Források szerkesztés
- Schwennicke, Detlev: Die Kaiser von Byzanz in Nikaia 1208–1261 aus den Häusern Laskaris und Batatzes. In: Detlev Schwennicke (szerk.): Europäische Stammtafeln: Stammtafeln zur Geschichte der Europäischen Staaten, Neue Folge, Band II, Die außerdeutschen Staaten, Die regierenden Häuser der übrigen Staaten Europas, Tafel 182, Verlag, Marburg/Berlin, 1984.
- Wertner, Mór. Az Árpádok családi története (magyar nyelven). Nagy-Becskerek: Pleitz Ferencz Pál Könyvnyomdája (1892). Hozzáférés ideje: 2016. január 28.
- Wertner Mór: A középkori délszláv uralkodók genealogiai története, Temesvár, nyomtatott a Csanád-Egyházmegyei Könyvsajtón, 1891.
További információk szerkesztés
- Cawley, Charles: Nikaia (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. (Hozzáférés: 2016. január 28.)
- Marek, Miroslav: The Batatzes family (angol nyelven). Euweb. (Hozzáférés: 2016. január 28.)
- Schreiber, Karl-Heinz: Helena von Bulgarien Kaiserin von Nikäa (német nyelven). Genealogie-Mittelalter. (Hozzáférés: 2016. január 28.)
| Előző Hohenstaufen Anna |
Nikaiai (társ)császárné  1241 – 1254 körül |
Következő Vatatzész Teodóra |
