Barnanyakú holló

madárfaj

A barnanyakú holló (Corvus ruficollis) vagy sivatagi holló[1] a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a varjúfélék (Corvidae) családjába tartozó faj.[2][3]

Barnanyakú holló
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Család: Varjúfélék (Corvidae)
Nem: Corvus
Faj: C. ruficollis
Tudományos név
Corvus ruficollis
Lesson, 1830
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Barnanyakú holló témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Barnanyakú holló témájú médiaállományokat és Barnanyakú holló témájú kategóriát.

Rendszerezése szerkesztés

A fajt René Primevère Lesson francia orvos és ornitológus írta le 1830-ban.[4]

Előfordulása szerkesztés

Egész Észak-Afrikában megtalálható; előfordulási területe Kenyától az Arab-félszigeten keresztül egészen Irán déli részéig nyúlik. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi cserjések, szavannák és forró sivatagok, édesvízi források és oázisok közelében, sziklás környezetben, valamint városi régiók. Állandó, nem vonuló faj.[5]

Megjelenése szerkesztés

Testméretben nem éri el a közönséges hollót, testhossza 56 centiméter, testtömege 500-647 gramm,[6] így is tekintélyt parancsoló varjúféle. Első pillantásra nem sok különbséget lehet fölfedezni közte és „közönséges” társa között, de a gondos megfigyelő észreveheti a különbségeket: csőre sem olyan nagy és oldalról nézve szárnyai is hegyesebbek európai rokonáénál. Mégis legjellegzetesebb ismertetőjegye a sötétbarna toroktájék, melyről nevét kapta. Testének többi részén tollazata kékes- vagy lilásfekete.

Tollai rendkívül gyorsan kifakulnak, rövid idő alatt még a tiszta fekete tollak is barnás színárnyalatot kapnak. A vedlés előtt álló barnanyakú holló már határozottan barna színű; csőre és lába azonban mindig fekete marad.

Életmódja szerkesztés

Gyakorlatilag mindenevő. Táplálékai közt egyaránt találhatunk sáskákat, szöcskéket éppúgy, mint kígyókat, fiatal teknősöket, növényi magvakat, és más gyümölcsöket. Nem ritkán kifosztja a datolyaültetvényeket, part menti sekélyesben kisebb halat fog és megeszi a dögöt is. Nem félénk, de rendkívül éber madár. Ha elveszítjük bizalmát, roppant gyanakvóvá válik, és hamar tovaszáll. Hangja a közönséges hollóénál valamivel magasabb, nagyon hasonlít a kormos varjú károgásához.

Szaporodása szerkesztés

Fészkelési szokásai közönséges társához nagyon hasonlók, főleg sziklaszirteken, magas fákon fészkel. A tojó rendszerint 4–5 tojást tojik, melyeken 20–22 napig kotlik. A fiatal madarak először a 37–38. nap környékén hagyják el fészküket, 42–45 napos korukban pedig már kiválóan repülnek.

 
Tojásai

Természetvédelmi helyzete szerkesztés

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig növekszik. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[5] Sok helyütt kártevőként tartják nyilván. Szudánban megdézsmálják a datolyaültetvényeket, az izraeli Negev-sivatagban pedig veszélyt jelentenek a helyi egyiptomi teknős (Testudo kleinmanni) és mór teknős (Testudo graeca) populációra. 1982-ben egy barnanyakú hollópárnak otthont adó fa alatt összesen 40 db fiatal teknős páncélját számolták össze.

Média szerkesztés

Képek szerkesztés

Videók szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Fekete István. Kittenberger Kálmán élete, 347. o. (1962) 
  2. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. szeptember 20.)
  3. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. szeptember 20.)
  4. Avibase. (Hozzáférés: 2022. szeptember 20.)
  5. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. szeptember 20.)
  6. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. szeptember 20.)

Források szerkesztés

Fordítás szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Brown-necked Raven című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.