Foszfátion

a foszforsav sója vagy észtere
Foszfátion
Szabályos név foszfát
Kémiai azonosítók
CAS-szám 14265-44-2
PubChem 1061
ChemSpider 1032
MeSH Phosphates
ChEBI 18367
SMILES
[O-]P([O-])([O-])=O
InChIKey NBIIXXVUZAFLBC-UHFFFAOYSA-K
Beilstein 3903772
Gmelin 1997
UNII NK08V8K8HR
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet PO3−4
Moláris tömeg 94,9714 g mol−1
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A foszfátion szervetlen, összetett anion, kémiai képlete PO3−4. A foszfátok foszfátiont tartalmazó vegyületek, a foszforsav sói. A szerves kémiában foszfát alatt a foszforsav észtereit értjük. Ezek a vegyületek biológiai szempontból rendkívül jelentősek, például foszforsavészterek alkotják az RNS és DNS vázát, de foszforsav-észterek az alapjai számos növényvédőszernek és idegméregnek is.

Szerkezet és kémiai tulajdonságok szerkesztés

A foszfátion egy foszfor- és négy oxigénatomból áll, melyek a központi foszforatom körül szabályos tetraédert formálva helyezkednek el. A foszfátion töltése háromszorosan negatív, benne a foszfor oxidációs száma +5. Molekulatömege 94,97 g/mol. A foszfátion a hidrogén-foszfát anion (HPO2−4) konjugált bázisa, ami a dihidrogén-foszfát anion (H2PO4) konjugált bázisa, amely pedig a foszforsav (H3PO4) konjugált bázisa.

Vizes oldatban mind a négy formában jelen lehet a pH értékének függvényében.

 

Erősen bázikus közegben a foszfátion (PO3−4) van jelen túlsúlyban, enyhén bázikus közegben a hidrogén-foszfát (HPO2−4), enyhén savas közegben a dihidrogén-foszfát a leggyakoribb, míg erősen savas közegben a foszforsav (H3PO4) dominál. Az átalakulás az alábbi egyensúlyi reakciók szerint megy végbe:

 
 
 

A reakciókhoz tartozó egyensúlyi állandók (standard körülmények között):

  (pKs1 2,12)
  (pKs2 7,21)
  (pKs3 12,67)

Ha a foszfátion valamely negatív töltésű oxigénatomjához kation csatlakozik, foszfátok keletkeznek. A foszfátok a foszforsavból származtatott sóknak tekinthetők. A legtöbb foszfát standard nyomáson és hőmérsékleten rosszul oldódik vízben, leszámítva a nátrium-, kálium-, rubídium-, cézium- és ammónium-foszfátot. A hidrogén- és dihidrogén-szulfátok rendszerint jobban oldódnak, mint a megfelelő foszfátok. A vízben oldódó foszfátok lúgosan hidrolizálnak, jól használhatók vízlágyításra, mivel a vízben oldható kalcium- és magnéziumvegyületeket oldhatatlan csapadékká alakítják.

Előfordulás szerkesztés

A foszfor a természetben leginkább foszfátok formájában található meg. A foszfátok számos ásvány alkotóelemei, melyek nagyobb mennyiségben találhatók Észak-Amerika déli partvidékén, főként Floridában, Nauru szigetén, Egyiptomban, Tunéziában, Marokkóban, Izraelben, Jordániában és Kongóban.

Források szerkesztés

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Phosphate című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.