Ičići
Ičići (olaszul: Icici) falu Horvátországban, a Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Abbáziához tartozik.
| Ičići | |
 | |
| Ičići tengerpartja. | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Tengermellék-Hegyvidék |
| Község | Abbázia |
| Jogállás | falu |
| Polgármester | Ivo Dujmić |
| Irányítószám | 51414 |
| Körzethívószám | (+385) 051 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 836 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 10 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 18′ 44″, k. h. 14° 17′ 09″Koordináták: é. sz. 45° 18′ 44″, k. h. 14° 17′ 09″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ičići témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
Fiume központjától 13 km-re nyugatra, községközpontjától 3 km-re délnyugatra a Tengermelléken, az Isztriai-félsziget északkeleti részén az Učka-hegység lábánál fekszik. Északról Abbázia, nyugatról Veprinac, délről Ika határolja. Tengerparti település, a tengerpartjának hossza mintegy másfél kilométer. Északnyugati, erdős része mintegy 4 kilométer hosszan és közel 400 méter magasságig felhúzódik az Učka-hegység lejtőire. A növényzet nagy részét a babér alkotja.
Története szerkesztés
A település neve képzett szó, mely a szomszédos Ika falu lakóinak elnevezéséből származik. A falu területe már a történelem előtti időkben is lakott volt. A római uralom előtt területe a libur nép hazája volt, majd a rómaiak után a keleti gótok és a bizánciak uralma következett. A szlávok a 7. században érkeztek ide, azután a frankok uralma következett. A 12. században Ičići területe az aquileai pátriárka fennhatósága alá került. A 14. században került a Habsburgok kezére, akik egészen 1918-ig uralmuk alatt tartották. A település központja a kikötő volt, ahol a helyi vásár zajlott és ahonnan fával, mésszel, szénnel, olajjal, borral és más árukkal megrakott hajók indultak. A 19. század vége felé modern villák, szanatóriumok és nyaralók épültek. Münzék idejében Ičići már festői lakóhely hírében állt a nemesi családok és társaságok körében. Megnövekedett az ingatlanforgalom. Jakob Ludwig Münz dél-tiroli építési vállalkozó 1903-ban építtette fel itteni, nagy feltűnést keltő villáját. Münz építőipari vállalata parcellázta fel az út és az ikai határ által határolt területet, ahova egymás után épültek fel a villák és nyaralók.[2] A településnek 1880-ban 113, 1910-ben 342 lakosa volt. Az első világháború után az Olasz Királyság szerezte meg ezt a területet, majd az olaszok háborúból kilépése után 1943-ban német megszállás alá került. A mai Piccolo paradiso étterem helyén még az Osztrák-Magyar Monarchia idején szivattyútelepet létesítettek, mely Abbáziát látta el a Klar-patak vizével. Az étterem feletti gödörbe dobálták 1945 áprilisában a német megszállók a helyi hazafiak holttesteit, e helyet ma emléktábla jelöli. 1945 után a területet Jugoszláviához csatolták, majd ennek széthullása után a független Horvátország része lett. Az Ičići motelnek ma csak tengerparti része van. A Venezia pizzéria feletti épületben az 1991 és 1995 közötti háborúban kelet-szlavóniai menekülteket helyeztek el, később felújították és lakásokat alakítottak ki benne. Valahol ennek a helyén a 17. században egy a jezsuiták birtokában levő három emeletes barokk épület állt, melynek kövei ma is megtalálhatók a szomszédos kertekben.[2] Ma Ičići ragyogó tengeri kilátással rendelkező ismert üdülőhely, ahonnan nagyszerű kilátás nyílik a Kvarner-öbölre, Abbázia és Fiume környékére. A településnek 2011-ben 856 lakosa volt.
Lakosság szerkesztés
| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 0 | 0 | 113 | 127 | 211 | 342 | 0 | 0 | 405 | 418 | 434 | 483 | 561 | 579 | 530 | 856 |
Nevezetességei szerkesztés
Az itteni tengerpart egyik leglátványosabb épülete a Münz-villa.[5] A villát 1903-ban építtette Jakob Ludwig Münz dél-tiroli kőfaragó és kőbánya tulajdonos, a pólai Grand Hotel építője és a Fiume-Póla autóbuszjárat kezdeményezője. Ő az 1908 és 1933 között üzemelt Matulje–Lovran villamosvonal alapítójának Alfred Wrede üzleti partnereként érkezett Abbáziába. A villát 1948-ban tulajdonosaitól elkobozták és előbb egy vállalati szövetség kezébe került, majd tüdőbeteg gyermekek kórházát rendezték be benne. Később menekültek szálláshelye volt, végül 1999-ben Abbázia városától az amerikai-horvát Hopper házaspár vásárolta meg.[2]
Kultúra szerkesztés
Ičićin minden évben tartanak néhány kulturális és szórakoztató rendezvényt, melyek közül kiemelkedik a dokumentumfilmek seregszemléje a Liburnia filmfesztivál.
Források szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b c Povijest Ičića (horvát nyelven). www.tourism-icici.hr. [2012. július 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 14.)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-12.
