Ian Smith (politikus)
Ian Douglas Smith (Shurugwi, Midlands, 1919. április 8. – Fokváros, 2007. november 20.) politikus, Rodézia utolsó fehér kormányának elnöke.[1]
| Ian Smith | |
 | |
| Rodézia miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 1965. november 11. – 1979. június 1. | |
| Előd | ő maga (Dél-Rodézia miniszterelnökeként) |
| Utód | Abel Muzorewa |
| Dél-Rodézia 8. miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 1964. április 13. – 1965. november 11. | |
| Előd | Winston Field |
| Utód | ő maga (Rhodesia miniszterelnökeként) |
| Katonai pályafutása | |
| Csatái | második világháború |
| Született | 1919. április 8. Shurugwi, Midlands, Dél-Rodézia |
| Elhunyt | 2007. november 20. (88 évesen) Fokváros, Dél-afrikai Köztársaság |
| Párt | Rodéziai Front |
| Házastársa | Janet Watt (1948–1994) |
| Gyermekei | Alec Smith |
| Foglalkozás |
|
| Iskolái |
|
| Halál oka | cerebrovaszkuláris betegség |
| Vallás | presbiteriánus |
 | |
| Ian Smith aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ian Smith témájú médiaállományokat. | |
Ifjúsága szerkesztés
Smith 1919-ben született, az akkori brit gyarmaton, Dél-Rodéziában. A skót származású édesapja, Douglas Smith – akinek eredeti szakmája hentes volt –, Rodéziában farmerként dolgozott. A kiválóan sportoló Smith[2] középiskolai tanulmányait a Selukwe High Schoolban végezte, egyetemi diplomáját pedig a dél-afrikai Grahamstownban szerezte.
Katonai szolgálata szerkesztés
A második világháború alatt, 1941–1945 között pilótaként szolgált a Brit Királyi Légierőnél (130th Squadron).[1] A háború során két alkalommal is lelőtték a gépét; a második alkalommal ráadásul ellenséges vonalak mögött ért földet (Olaszországban). Kalandos körülmények között, 5 hónapig bújkált olasz és francia partizánok segítségével, míg végül újra csatlakozni tudott a szövetséges csapatokhoz.
A politikában szerkesztés
Korai szakasza szerkesztés
Smith a háború után hazatért Dél-Rodéziába,[2] ahol 1948-ban feleségül vette Janet Wattot († 1994). Két fiuk és egy lányuk született.[1] Eleinte birtokán gazdálkodott, majd képviselő lett a fehér gyarmati parlamentben. Dél-Rodéziát akkoriban a lakosság 3-5%-át kitevő, főként brit származású fehér telepesek vezették. Az 5 milliónyi fekete lakosságnak nem volt beleszólása a gyarmat politikai és gazdasági életébe. Ez a fehér uralom került veszélybe, amikor a 60-as évek elején nyilvánvalóvá vált, hogy Nagy-Britannia visszavonul Afrikából és elengedi a függetlenségbe gyarmatait. Zambiában, Ugandában és Tanzániában a függetlenség után fekete elnökök kerültek hatalomra, és nyilvánvaló volt, hogy Dél-Rodéziában is a lakosság túlnyomó többségét kitevő fekete lakosság kezébe kerülne az irányítás. Rodézia fehér telepesei pedig ezt akarták megakadályozni.
Kormányfőként szerkesztés
Smith ‑ akit 1964. április 13-án miniszterelnöknek neveztek ki ‑ elhatározta, hogy megelőzi az angol kormányt.[2] 1965. november 11-én ‑ Rodézia néven – egyoldalúan kikiáltotta országa függetlenségét (az addigi gyarmattartó Nagy-Britanniától). A nemzetközi közösség nem ismerte el rendszerét, és az ENSZ büntetőintézkedéseket léptetett életbe országa ellen.[3] A Smith-rezsim szigorú kisebbségi uralma gerillaharcra késztette a fekete-afrikai ellenállókat. A súlyosbodó polgárháború kihatott a gazdasági életre, és ez rábírta a kormányt, hogy utat engedjen egy vegyes összetételű ideiglenes kormány megalakításának (1978). 1979-ben sor került az első egyenlő, általános választásra, melyet azonban választási manipuláció övezett. A nemzetközi ellenőrzés alatt megismételt[4] 1980-as választások eredményeként Zimbabwe fekete irányítású köztársaság lett, a legjelentősebb gerillavezér, Robert Mugabe miniszterelnökkel az élén.
Ellenzékiként szerkesztés
Smith ezután Mugabe parlamenti ellenzékeként dolgozott, amíg a fehér kisebbségnek fenntartott parlamenti helyeket 1987-ben el nem törölték. Smith sok fehér rodéziai szemében egyfajta bálvány volt, míg a feketék számára a legrosszabb faji elnyomást jelképezte.[forrás?]
Műve szerkesztés
- The Great Betrayal: The Memoirs of Ian Douglas Smith (1997)
Halála szerkesztés
Kisebb szélütést szenvedett 2007 novemberében, és 88 éves korában – egy Fokváros melletti klinikán – halt meg november 20-án.[3]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b c NNDB, tracking the entire world ‑ URL hozzáférés ‑ 2008. február 3.
- ↑ a b c Elhunyt az apartheid egyik atyja Archiválva 2011. december 26-i dátummal a Wayback Machine-ben URL hozzáférés – 2008. február 3.
- ↑ a b Meghalt Ian Smith: bálvány és zsarnok URL hozzáférés ‑ 2008. február 3.
- ↑ Diószegi István‑Harsányi Iván‑Németh István: 20. századi egyetemes történet. 1945‑1995. Európán kívüli országok. 3. köt. Korona K., Bp., 1997. 262. p.
