Kacu Kaisú

Kacu Kaisú (japánul: 勝海舟, Edo, 1823. március 12. – Tokió, 1899. január 21.) japán főnemes, szamuráj, katona és tengerésztiszt. Az ő irányításával kezdődött meg a hadiflotta korszerűsítése. Kacu bár nagymértékben meg akarta reformálni a Sógunátust, nem támogatta annak eltörlését. Ebből az okból kifolyólag a bosin-háború idején a felkelőkkel szemben Tokugava Josinobu sógunt támogatta. Az Edót védő csapatok parancsnokaként azonban a város épségének megőrzése érdekében az ostromot kezdő felkelők parancsnokának, Szaigó Takamorinak harc nélkül átadta a várost. Kacu a kevés sóguni hivatalnok közé tartozott, aki a Meidzsi-restauráció idején is hivatalt vállalhatott.

Kacu Kaisú 勝海舟
1860-ban, San Franciscó-i tartózkodása idején
Született	1823. március 12. Edo
Meghalt	1899. január 21. (75 évesen) Tokió
Sírhely	Senzoku-ike
Állampolgársága	japán
Nemzetisége	japán
Fegyvernem	haditengerészet
Csatái	Bosin-háború
Kitüntetései	Order of the Rising Sun, 1st class
Halál oka	agyvérzés
Házastársa	Katsu Tamiko
Gyermekei	Koroku Katsu Kaji Umetaro
Szülei	Katsu Kokichi
Iskolái	Tójó Egyetem Nagasaki Naval Training Center
Civilben	hivatalnok, miniszter
A Wikimédia Commons tartalmaz Kacu Kaisú 勝海舟 témájú médiaállományokat.

Élete

Kacu Kaisú 1823-ban született Edóban, a későbbi Tokióban. Eredeti neve Kacu Dzsintaró (麟太郎) volt. Apja, Kacu Kokicsi alacsony rangú, elszegényedett szamuráj volt. Kacu fiatalkorában a hadtudomány mellett megtanult hollandul, tanulmányozta az európai haditechnikát. 1855-58 között a Nagaszakiban található Tengerészeti Akadémián tanult.

Kaisú ismereti alapján ismert lett a japán közéletben, mint a nyugati technikai szakszerű ismerője. 1860-ban kinevezték az első modern, holland gyártmányú japán hadihajó, a Kanrin Maru parancsnokának. Ebben az évben Kacu is részt vett az első, Amerikába utazó japán küldöttség munkájában. Amerikai tartózkodása összesen két hónapig tartott, ami közben San Franciscóban hosszan tanulmányozta a nyugati tudományt és technológiát, majd tapasztalatait megpróbálta felhasználni hazájában. Szorgalmazta egy modern haditengerészet létrehozását, a haditengerészet vezetésére alkalmas tisztek kiképzését. 1863-1864 között ő vezeti a nem régen alakult Kóbei Tengerészeti Iskolát.

1868-ban a Tokugava-sógun ellenes, császárpárti szacumai, csósúi és toszai szamurájok felkelést robbantottak ki a sógunátus megdöntéséért (bosin-háború). Kacu Kaisú a háború kitörésekor a sógun, Tokugava Josinobu mellé állt. Kacu a sóguni csapatok egyik legfőbb vezére lett és a sógun Edó védelmével bízta meg. Miután a győztes Szaigó Takamori a csapatai élén ostrom alá vette a sóguni központot, Kacu a város lerombolását elkerülendő harc nélkül átadta a várat a császáriaknak.

A háborút követően is a kevés aktív, volt sógun mellett szolgáló parancsnok között volt, akik részt vállaltak a Meidzsi-restauráció időszakának japán politikájában. Kacu először a haditengerészeti ügyekért felelős miniszternek volt a helyettese, majd 1873-1878 között ugyanennek a tárcának a miniszteri tisztségét látta el. 1887-ben örökletes főnemesi címet kapott Meidzsi császártól.

Idős korában is több könyvet, szakirodalmat publikált, naplókat írt. 1898-ban megkapta a Felkelő Nap Rendjét. 1899. január 21-én, hetvenöt éves korában halt meg Tokióban.

Alakja a populáris kultúrában

• Életéről 1974-ben egy 45 részes filmsorozatot forgattak Japánban.
• Több részben is feltűnik a Bakumacu és a Bosin-háború idején játszódó, 2008-ban forgatott Acu hercegnő című japán filmsorozatban, amely Tokugava Ieszada sógun feleségéről szól.
• Alakja feltűnik a Ruróni Kensin című japán mangasorozat 3. évadában.

Források

• findagrave.com: Életrajza (angol nyelven). [2014. február 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 2.)
• jref.com: Életrajza (angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. február 2.)
• britannica.com: Életrajza (angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. február 2.)